Amikor a keresztesek másodszor is elvesztették Jeruzsálemet
2015. augusztus 24. 16:48 Csernus Szilveszter
Jeruzsálem, három vallás szent városa rögös történelme során hét alkalommal cserélt keresztény, illetve iszlám gazdát az 1947-1948-as rendezésig. A legtartósabbnak ezen hódítások közül az 1244-es bizonyult, ugyanis azt követően több mint hat évszázadon át az iszlám félhold uralma alatt élte mindennapjait a város. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne hódították volna meg más muzulmán államok, uralkodók Jeruzsálemet ezen időszak folyamán – utolsóként például az Oszmán Birodalom –, de a keresztény lakosoknak egészen a múlt századig kellett várni, hogy ne iszlám feljebbvalóik parancsainak engedelmeskedjenek. Az 1244-es ostromnál, bár a keresztes védők seregének jó részét muszlim katonák alkották, a hódítók mégsem bántak kesztyűs kézzel a gyaur lakosokkal és a szent helyekkel: mindössze néhány száz keresztény menekült élte csak túl a mészárlást és a templomokat is hosszú időbe telt újjáépíteni.
Korábban
Jeruzsálem ismét keresztes kézen
Amikor Szaladin szultánnak (1174-1193) sikerült egyesítenie Szíriát és Egyiptomot az Ajjúbida Szultanátus égisze alatt, az a vékony és törékeny keresztes államok számára hosszú távon végzetesnek bizonyult, ugyanis bekerítették őket. Ám a Jeruzsálem 1187-es eleste által életre hívott III. keresztes hadjárat ahhoz elég volt, hogy megállítsa Szaladint, de a Szent Város felmentésére már nem. A keresztesek legnagyobb szerencséjére Szaladin halálát követően utódai és rokonai közötti marakodás felbomlasztotta Egyiptom és Szíria egységét, így a frank (ez volt a különböző nemzetiségű keresztesek gyűjtőneve akkoriban) királyságok fellélegezhettek.
Ugyanakkor a Szentföld fölszabadításának a eszméje is kezdett már hanyatlásnak indulni, beköszöntött az ún. „célt tévesztett” keresztes hadjáratok kora: ilyen volt a gyermekek hadjárata, illetve a Konstantinápolyt célzó IV. hadjárat, ami kifejezetten rossz hatással volt a Szentföld ügyére, hiszen nemcsak Európából, de még Palesztinából is az új Latin Császárság felé vették útjukat a szerencsét próbálók.
A Magyar Királyság részvételével zajló, a történettudomány által V. sorszámot kapó keresztes hadjárat sem ért el átütő eredményt, de jó jelnek mutatkozott, hogy már 1215-ben, német királlyá koronázásakor keresztes esküt tett a dél-itáliai és szicíliai Normann Királyság ura, II. Frigyes (1215-1250, 1220-1250: császár). A híres keresztes császár, Barbarossa Frigyes hasonló nevű unokája még öt alkalommal ismételte meg fogadalmát és tűzte ki a szentföldi hadjáratát, mielőtt megindult a siker reményével kecsegtető útjára.
II. Frigyest végül a sok halasztás (és nem mellesleg a pápai állammal való geopolitikai ellentéte) miatt a szentatya két alkalommal is kiközösítette (másodszor épp azért, mert az exkommunikáció ellenére indult a Szentföldre), végül ügyes diplomataként szerződéssel szerezte vissza negyvenkét év után, 1229-ben Jeruzsálemet a keresztények számára Szaladin unokaöccsétől, al-Kamil egyiptomi szultántól.
A kiközösített német-római császár sikeréhez hozzájárult az is, hogy az iszlám hatalmi egység Szaladin halála után a térségben felbomlott. Maga al-Kamil is azzal magyarázta alattvalóinak Jeruzsálem feladását, hogy mindössze a Iszmail damaszkuszi szultántól (Szaladin másik unokaöccsétől) frissen elfoglalt palesztinai területeit bocsájtotta alkura, sőt az erődítményeitől megfosztott, lemeztelenített Szent Város egyébként sem képvisel katonai-stratégiai jelentőséget.
A még mindig kiközösítés alatt álló Frigyes – aki Jeruzsálem királyává is koronázta magát saját kezével – végül kénytelen volt alig tíz hónapos tartózkodás után hátrahagyni a Szentföldet, mivel dél-itáliai királyságát éppen Róma által rászabadított zsoldosok támadták. Ekkor is megmutatkozott tehát a keresztes hadjáratok legnagyobb gyengéje: ha a nagy európai hatalmak egymással vannak elfoglalva, azaz nem tudják otthoni konfliktusaikat félretenni, a Jeruzsálemi Királyság elveszíti fő támaszát, a nyugati segítséget, utánpótlást.
Az Egyiptommal kötött, tíz évre szóló béke lejártakor a harcok ismét kiújultak. A keresztes államok bár még ügyesen használták ki a kairói és a damaszkuszi szultán ellentétét, de Jeruzsálem egy rövid esztendőre ismét muszlim kézre került. Csak Navarrai Theobalt és Richárd, Cornwalli gróf (az angol király öccse) hadjáratainak sikerült újra – immár utoljára – visszaszerezniük a Jeruzsálem feletti uralmat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
- Egyszer madarak állították meg a Big Ben óráját 2024.11.19.
- Woodrow Wilson neje az ország élén 2024.11.19.
