"Élt ötvenhét évet, dolgozott egy évszázadnyit"

2014. szeptember 23. 17:14

"A trianoni békeszerződés által szétszaggatott hazájában szellemi erőkkel pótolja azt a veszteséget, amelyet területében és lakosságszámában szenvedett Magyarország." (Friedrich Schmidt-Ott)

Korábban

A Kreml árnyékában

Nehezen lehetne tömörebben összefoglalni a Trianon után csonkán maradt ország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét a művelődés fejlesztésében látó "kultuszminiszter", Klebelsberg Kuno (1875-1932) ars poeticáját, mint amit az Ujváry Gábor történész és Vertel Beatrix tervező grafikus által szerkesztett, a napokban megjelent Kultúra nélkül nincs Magyarország című kötetben olvasható idézet állít.

Klebelsberg Kunónak - 1922 júniusától 1931 augusztusáig mint vallás- és közoktatásügyi miniszter - konzervatív reformjaival egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtése és hatalomra juttatása volt a célja. Ahogy Ujváry Gábor fogalmaz a kötet előszavában, Klebelsberg a 20. századi magyar konzervatív hagyomány egyik legjelesebb képviselője volt, aki egész életében a "megőrizve megreformálni" gondolatát, a tradíciók és a modernitás szerves összekapcsolásának az eszméjét hirdette, sőt részben meg is valósította.

Felismerte, hogy a tehetséges vezetők megtalálásában és kiválasztásában a középiskoláknak van meghatározó szerepük. A vezető- és posztgraduális képzés céljából hozta létre Nyugat-Európában a Collegium Hungaricumok hálózatát, s Magyarországon először ő dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. Nagy hangsúlyt helyezett az Erzsébet Tudományegyetem, a Ferenc József Tudományegyetem, valamint a debreceni Tisza István Tudományegyetem fejlesztésére. Felépíttetett 21 klinikát és három főiskolát - a testnevelésit Budapesten, a szegedit és a soproni erdészetit -, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet.

Kultuszminisztersége idején zajlott le a magyar közoktatás egyik legnagyobb és legsikeresebb reformja. Óriási népiskola-építési programot indított el az Alföldön, három év alatt 5784 tantermet és 2278 tanítói lakást építtetett, de 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát is felállíttatott. Ezzel párhuzamosan került sor a polgári iskolák és a középiskolák reformjára, a középiskolák tananyagának korszerűsítésére, a tankötelezettséget 16 éves korra emelte. Nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre, feladatául tűzte a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot.

Fontos és elgondolkodtató megállapítás, hogy a szerző szerint a hetvenes évektől kezdődő "újrafelfedezésnek" köszönhetően Klebelsberg azon kevés, államférfiúi erényeket felmutató 20. századi politikusok közé emelkedett, akiket ma a bal-és jobboldal egyaránt elfogad és tisztel, ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a személye körüli túlzások következtében megmerevedett példaképpé vált, ami ugyanúgy nem kedvez a reális megítélésének.

Ami a reális megítélést illeti, a kötet egyszerre többre és kevesebbre is vállalkozik. Annyiban többre, hogy a Klebelsberg életét és miniszterségét éves bontásban szemléltető, páratlanul gazdagon illusztrált, eddig nem látott képeket felvonultató album magára a megörökített eseményekhez kapcsolódó idézetekre támaszkodik, így kommentárok, (bele)magyarázások nélkül, sok helyen első szám első személyben ismerhetjük meg a nagy formátumú politikus munkásságát, ugyanakkor a kötet elején található, meglehetősen rövidre sikeredett, a történelmi hátteret épphogy felvillantó előszó némi hiányérzetet kelthet az olvasóban.

Ujváry Gábor-Vertel Beatrix. Kultúra nélkül nincs Magyarország. Árgyélus Kiadó, Budapest, 2014. 192. oldal, 5990 forint.