Ismerték-e a fáraók a hieroglifákat?

2014. április 3. 19:13

Az ókori Egyiptom lakosságának csupán 1-3 százaléka volt írástudó. Lengyel szakértők a kevés rendelkezésre álló forrás alapján most azt kutatják, hogy vajon az ókori birodalmat vezető fáraók tudtak-e írni-olvasni.

Korábban

"Adminisztratív dokumentumok vagy irodalmi szövegek lejegyzésére az egyiptomiak főként hieratikus írásmódot használtak, amely az óegyiptomi birodalom óta alkalmazott hieroglif írás egyszerűsített formája volt, s körülbelül öt-hatezer éve alakulhatott ki. Mintegy 2500 évvel ezelőtt a hieratikus írásból fejlődött ki a legegyszerűbb démotikus írás" - magyarázta Filip Taterka, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem doktorandusza.

Az egyiptomi írások nagyon kevés információkat adnak a fáraók írásbeli képességeiről. A lengyel kutatók a kérdést egészen az egyiptomi civilizáció kezdeteitől próbálták nyomon követni. Egy viszonylag korai forrás utalt először arra, hogy az I. dinasztia fáraója, Hór-Aha elsajátította az írás képességét; ez azonban vitatható, ugyanis a fáraót egy orvosi szerződésről szóló szöveg szerzőjeként említik, tette hozzá Taterka.

A kutatók szerint a legrégebbi forrás, amely közvetlenül utal a fáraók íráshoz való viszonyára, az i. e. 3. évezredből, az ötödik dinasztia végéről származik. Egy Inti nevű tisztviselőnek a szakkarai piramis melletti sírjában található faragványa megemlíti, hogy az elhunyt kapott egy levelet, amelyet személyesen Iszeszi (Dzsedkaré) fáraó írt. A szakértők ezenkívül számos utalást találtak a Nílus menti ország uralkodóinak íráskészségére a piramisokban talált feliratokon is.

A leghíresebb egyiptomi forrás, amely az uralkodói műveltségről szól, az ún. Neferti-prófécia. A történet szerint Sznofru a "Neferti" (jelentése: egy bölcs ember keletről) szót írta le egy papiruszra. Mindez azonban nem megcáfolhatatlan bizonyíték, hiszen a szöveg ezer évvel később, a 12. dinasztia idején készült, azonban rávilágít arra, hogy az i. e. 20-19. században az egyiptomiak akár el tudtak képzelni egy ilyen helyzetet.

A fáraók műveltségével kapcsolatos bizonyítékokat Howard Carter is talált Tutanhamon sírjában - egy gazdag papi felszerelés között -, amely az ifjú uralkodó oktatására utalt. "Az utána következő egyiptomi királyok tulajdonképpen magas adminisztratív pozícióban lévő hivatalnokoknak tekinthetők. Az államigazgatási funkciók gyakorlása pedig szükségszerűen maga után vonta a betűk ismeretét. E nélkül nem lettek volna képesek ellátni a feladataikat" - így az egyiptológus.

Sajnos nagyon keveset tudunk a fiatal fáraók taníttatásáról, még úgy is, hogy az Óbirodalomban külön intézményt hoztak létre e célra a királyi udvarban. Hatsepszut (i. e. 1479-1458) uralkodásától kezdve a tanítók neve ismertek, azonban nem tudjuk, pontosan mit is tanítottak.

A fáraó gyermekeinek - a többi egyiptomi iskola módszereihez hasonlóan - elsőként a hieratikus írásmódot verték a fejükbe, amelynek ismerete elengedhetetlen volt eme "adminisztratív" pozícióban. A klasszikus hieroglifákról szóló tanulmányoktól valószínűleg a papi pályára szánt gyermekek szenvedhettek, azonban a trónörökös sem "úszta meg", magyarázta a kutató.

A hieroglifák ismerete elengedhetetlen volt az uralkodói feladatok ellátásához, ugyanis például a vallási szertartások során ezen írással lejegyzett szent szövegeket kellett felolvasnia a fáraónak, aki az egyetlen közvetítő volt az istenek és az emberek között. Gyakran azonosították Thot istennel, az írnokok pártfogójával, akinek a hieroglifákat is köszönhették az egyiptomiak.

A lengyel szakértők kutatásai során az is kiderült, hogy nem mindegyik fáraó beszélte az egyiptomi nyelvet, következésképpen írni sem tudott. Ennek egyik oka az volt, hogy az i. e. 1. évezredben (majd az utána következő századokban) a birodalom gyakran volt idegen uralom alatt. "A perzsa, görög, római uralkodókat mind-mind egyiptomi módon ábrázolták, azonban legtöbbjük nem ismerte országának nyelvét, ahogy a hieroglifákat sem" - mondta Taterka.

A kutatás végkövetkeztetése szerint a legtöbb egyiptomi fáraó birtokában volt az írás-olvasás tudásának. Ezen képességek ugyanakkor nem voltak gyakoriak a közeli Mezopotámiában. "A mezopotámiai királyoknak és trónörökösöknek nem volt kötelező megtanulniuk írni, valószínűleg azért, mert az ékírásos szövegek elsajátítása jóval nehezebb feladat volt. Persze voltak kivételek" - tette hozzá a kutató.