Az őskor óta használjuk a vegyi fegyvereket

2013. szeptember 5. 15:20

Korábban

A betetőzés

A két világháború között a nagyhatalmak főként a megtámadott vagy a gyarmatosítás ellen felkelő népek ellen vetettek be biológiai vagy kémiai fegyvert. 1919-ben a britek kezdték a sort: a bolsevik csapatok ellen mustárgázt engedtek szabadon a Royal Air Force pilótái, később pedig egyes – nem bizonyított – elméletek szerint a mezopotámiai arab felkelők ellen használt valamilyen gázbombát a Brit Birodalom.

Az első világháború idején gyakran elő kellett venni a gázmaszkot (a Somme-folyó mellett, 1916)

A szovjetek 1921-ben a tambovi lázadás során, a francia-spanyol csapatok az 1920-as években zajló marokkói berber rebellió alkalmával, míg a fasiszta Olaszország 1935-ben Etiópia ellen vetett be vegyi fegyvert, nagyrészt mustárgázt. A szer csak néhány órával az érintkezés után fejti ki hatását: felhólyagzik a bőr, nagy dózisban pedig a légző rendszert is károsítja, s tüdőödémához vezet.

A második világháború az elsővel szemben nem a vegyi fegyverkezésről szólt. Habár a németek a világégés idején felfedezték a tabunt és a most Szíriában is használt szarin ideggázt, Hitler tudatosan nem vetett be kémiai szereket a hadszíntéren, s a szövetségesek is csupán akkor vették volna elő a raktárból készleteiket, ha a németek ily módon támadnak.

Ennek ellenére meg kell jegyeznünk: ha az európai hadszíntéren nem is folyt vegyi gőz, a koncentrációs táborokban több millió ember halálát okozta a Zyklon-B rovarirtógáz. A Távol-Keleten azonban Japán többször is használt kínai célpontok ellen mustárgázt és lewisitet (klór-vinil-diklór-arzén keveréket), sőt a kínai kutatók egyre több bizonyítékot találnak arra nézve, hogy biológiai támadást is végrehajtottak a császári csapatok a szárazföldön: vérhast, tífuszt és kolerát terjesztő baktériumbombákat szórtak szét, s pestissel mérgezték meg a kínai kutakat.

A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió is átvette a német „ideggázas szabadalmat”, s további vegyifegyver-fejlesztéseket irányzott elő. Az USA hadserege állatokon és embereken is végzett kísérleteket, gyakran a megkérdezésük nélkül. Egy 1994-es szenátusi jelentés szerint közel 60 ezer katonát vontak be a mustárgázzal történő kísérletekbe csak az 1940-es években. A szovjetek olyan idegméreg kifejlesztésén dolgoztak, amely biztonságosan szállítható, s csupán valamely újabb gáz hatására aktiválódik, így a kívánt időben fejti ki hatását. Az afganisztáni háború idején mindezt a civilek ellen tesztelték.

Az egyik leghíresebb amerikai vegyi támadásra Vietnamban került sor: a vegyi anyag szétszórása nem emberéletek kioltása érdekében történt, hanem azért, hogy az utánpótlási vonalak mellől kipusztítsák a sűrű lombkoronát, illetve a főbb vietnami élelmiszertermelő területek nagy részét is kiirtsák. Tulajdonképpen növényvédő szereket permeteztek szét a kelleténél nagyobb dózisban, aminek hatására a növények elhullajtották leveleiket, ám az ún. Agent Orange vegyületnek hamarosan egészségkárosító hatásai is jelentkeztek: közvetetten több százezer ember halhatott meg tőle, s sokak szerint ez a szer a felelős félmillió torz gyermek születéséért.

A történelem legutóbbi, s egyben az egyik legnagyobb vegyi támadására az irak-iráni háborúban került sor. Szaddam Husszein rezsimje Irán megtámadásakor mustárgázt és tabunt vetett be az ellenséges hadsereg és a civil lakosság ellen. A polgári áldozatok számát még csak megbecsülni sem tudjuk, a gáz belélegzése következtében elhunyt iráni katonák számát pedig 100 ezerre teszik. Az öbölháború idején Irak nem merte bevetni vegyifegyver-arzenálját, ugyanis az USA megfenyegette, hogy ez esetben atomfegyverrel támadja meg a közel-keleti országot.

előző oldal 3 / 3