Perczel Olivér

Rejtő Jenő halála utáni peres ügye

Rejtő Jenőt mindenki ismeri. Művei, figurái, humora beépültek a köztudatba. Élete azonban kevéssé ismert. Életrajzát pontosan nem is lehet rekonstruálni, hiszen utazásait ma már lehetetlen vállalkozás nyomon követni. Tudni lehet, hogy ő is hasonló életutat járt be, mint csavargó hősei (például Fülig Jimmy, Galamb, Vanek úr vagy mondjuk a Rézgróf), fiatal korában bejárta Európát, és megfordult Észak-Afrikában is. Közhely, de igaz, hogy „az élete kész regény”, ami kész szerencse, hiszen ha nem élt volna, úgy-ahogy, akkor irodalmunk, közbeszédünk, humorunk mind-mind szegényebb lenne.

Életrajza tehát feltáratlan, mi most egy, a Budapest Főváros Levéltárából előkerült irat alapján élete végének egy eddig ismeretlen eseményére világítunk rá.

Rejtőt 1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk nyilas lap egy cikkben megalázta. A cikk szándéka már a címből is látható (Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét). Az újságíró a cikkben - ha pontatlanul is -, de valóban leleplezi P. Howardot, elárulja az olvasónak, hogy az álnév mögött „Rejtő Jenő-Reich Lajos” áll. A szerző egy rövid és pontatlan életrajzot közöl róla, kétségbe vonja afrikai tartózkodását, megjegyzi, hogy hosszú olaszországi tartózkodását, csak akkor szakította meg, „amikor az ottani hatóságok minden külföldi zsidót eltanácsoltak”. Bántó és cinikus stílusban emlékezik a ponyváról, és a műfaj még jelenlévő képviselőjéről, Rejtőről. Úgy tűnik, ez a cikk is része volt a ponyvát lejárató kampánynak, amelyet a szélsőjobboldal már 1940-óta folytatott. Nem is sikertelenül: elérték ugyanis, hogy 1942 júniusában megjelenjen az úgynevezett Ponyvarendelet, amely, papírhiányra hivatkozva az olcsó ponyvák megjelenését korlátozta.. E rendelet előírta, hogy a három pengőnél olcsóbb áron forgalmazott könyveket íves nyomópapíron csak külön miniszterelnöki engedéllyel szabad előállítani, és ívenként tíz pengő eljárási díjat is be kell fizetni a kiadónak. Ez a jogszabály gyakorlatilag kivégezte a Rejtőt is foglalkoztató sorozatot a „Világvárosi regények”-et is, de a rendelet valójában nem érte el célját, a ponyvairodalom megsemmisítését, viszont kétségtelenül hozzájárult annak lassú elhalásához.

A szerző ismeretlen

A most előkerült dokumentum alapján kiderül, hogy Rejtő nem hagyta annyiban a dolgot, a rágalmazó cikk megjelenése után feljelentést tett. Rejtő (Reich) Jenő 1942. október 18-án meghatalmazta testvérét, dr. Reich (később: Révai) Gyula ügyvédet, hogy lássa el védelmét: „Meghatalmazom dr. Reich Gyula V. Szent István krt. 5. sz. ügyvéd urat, hogy Oláh György, illetve ismeretlen tettes ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés miatt a bűnvádi eljárást foganatba tegye és annak során engem teljes jogkörrel képviseljen.” Ezután megtették feljelentésüket a már említett cikk egész tartalma, de különösen a következő részek miatt: „Mr. Howard-Rejtő-Reich, a nagy terézvárosi ponyvakirály és rémregénygyáros rövid idegkúra után visszatér a Japán-kávéházba” és „De ez még sokkal korábban, a ponyvaregényírás korszaka előtt történt. A ponyvaregényt megelőzően ugyanis színdarabírással foglalkozott Howard, akkor még kizárólag Rejtő Jenő néven. De hogyan juthatott el az egyszerű, szürke kis pesti magántisztviselő, a hét reált végzett Reich Lajos, a pesti Színházi podiumig? [Az egyébként igen jól értesült cikkíró keresztnévtévesztésére az adhatott okot, hogy Rejtő másik bátyját Reich Lajosnak hívták – ő később Egri Lajos néven lett sakkmester. - A szerk.] A legvalószínűbbnek az a magyarázat tűnik - folytatja a feljelentést kiváltó cikkrészlet -, amely szerint a Színházi Élet egyik befolyásos tőkésének a lányát vette feleségül, s ez a tette egyszerre megnyitotta számára az érvényesülés útját. Ha valaki átlapozná a Színházi Élet régi évfolyamait, minduntalan beleütközne Rejtő Jenő nevébe. De csak a nevébe, mert míg a többi kollaga: Bus-Fekete László, Békeffi István, Vadnay László, Lőrincz Miklós, Görög László, Lakatos László, stb. állandóan fényképeztették magukat, Rejtő Jenő visszavonult az ilyen szerepléstől. Ugylátszik a félszegség már akkor benne volt. Leggyakrabban egyfelvonásost közölt tőle a lap, s ezek már mind bemutatott darabok voltak.”

A fent idézett részt Rejtő alkalmasnak vélte arra, hogy őt közmegvetésnek tegye ki, így bűnvádi feljelentést tett, amelyet sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés címén indított meg. A vádlott Oláh György, a lap szerkesztője volt, mivel a cikk szerzőjeként a lap alján feltüntetett László András név mögött nem állt valós személy, mint kiderült, a cikk írója álnév mögé bújt. A valódi szerző kilétére nem is derült fény, ezért a szerkesztőt terhelte a felelősség. Rejtő kérte a hatóságokat, hogy a szerző és a közzétevő személyét nyomozzák ki.

Ezen a ponton meg kell szakítanunk az irat ismertetését, Rejtő ugyanis - feltehetően az újságcikk hatására - megkapta munkaszolgálatos behívóját, és kényszerű kötelességének eleget is tett. Bevonult a nagykátai gyűjtőhelyre, ahol a 101/19. munkaszolgálatos századba osztották be. 1942. november 27-én menetük elindult a Szovjetunióba, s az író ott, állítólag 1943. január 1-jén flekktífuszban elhunyt.

Közmegvetés-e a közmegvetés?

Az eljárás eközben ugyanakkor folytatódott: a budapesti Királyi Büntetőtörvényszék az iratokat átküldte a Magyar Királyi Államrendőrségnek, ahol november 19-én elrendelték a nyomozást. A M. Kir. Rendőrség Budapesti Főkapitányságáról egy jelentés leírja, hogy a detektív eljárt az Egyedül Vagyunk szerkesztőségében, de az említett cikk kéziratát nem tudta beszerezni. A nyomozati munka valamelyest elhúzódott, hiszen a detektív szerkesztőségbeli tapasztalatáról jelentését a keltezés szerint 1943. január 7-én gépelte le. A sajtójogi felelősséget a szerkesztő vállalta, ám Oláh György nemcsak hírlapíró és szerkesztő volt, hanem a Magyar Élet Pártja (MÉP) programjával induló országgyűlési képviselő is. Mentelmi jogára tekintettel őt a detektívek nem is hallgatták ki. Majd 1943. január 21-én kiadták az ügyet lezáró végzést, amelyet Rejtő ügyvédjének megküldtek. A végzés szerint az államrendőrség a nyomozást befejezte, és a vádlónak 8 nap áll rendelkezésére, hogy indítványát megtegye, különben a bíróság vád hiányában az eljárást megszünteti.

  Az „igazságszolgáltatás” furcsa fintora, hogy Rejtő ekkor már nem élt, az ügy azonban halála után is folytatódott. Talán a bátyja és egyben az ügyvédje úgy gondolta, hogy az igazságot testvére még holtában is megérdemli. De erre kötelezte a törvény is, hiszen a polgári perrendtartásról szóló törvénycikk ide vonatkozó paragrafusa alapján, a meghatalmazás nem szűnik meg a megbízó halálával. Tehát folytatta, és „végigvitte” az ügyet az akkori jogi kereteken belül, ezért Rejtő Jenő nevében megtette az indítványát, szóról-szóra az első feljelentéssel megegyezően. Hivatkozott a nyomozati iratokra, miszerint a vádlott ténybeli beismerésben van, és így az a vizsgálat elrendelését indokolttá teszi. Ezért a törvényszék vádtanácsa kérte Oláh György mentelmi jogának felfüggesztését. A vádtanács 1943. február 15-i zárt ülésén Oláh György mentelmi joga felfüggesztésének kieszközlését megtagadta. A végzés indoklása szerint „az újságcikk a sértett írói működését tárgyalja csupán, a Színházi Élet című lap keretére szorítva.” Ezért nem alkalmas arra, hogy a sértettet közmegvetésnek tegye ki. “Közmegvetésnek – folytatódik az indoklás – a joggyakorlat szerint az olyan magatartás tenné ki a sértettet, amely a társadalom általános erkölcsi felfogásába, nem pedig sértett szűkebb környezetébe, élesen beleütközik. Ily körülmények mellett a rágalmazás vétsége, de más bűncselekmény sem mutatkozik megállapíthatónak.”

Evégzésbe az ügyvéd nem nyugodott bele, újabb felfolyamodással élt, ismét csak az író nevében. Kérte az ítélőtáblát, hogy a határozatot változtassák meg, és folytassák a vizsgálatot. Indoklásul előadta, hogy a határozat sérelmes, mert a vádtanácsnak nincs joga az eljárás megszüntetésére, meg kell várnia a vizsgálat lefolytatását, illetve a vád tárgyává tett sajtóközlemény „feltétlenül kimeríti a becsületsértés és rágalmazás kritériumát. Ha valakiről azt mondják, hogy rémregénygyáros és ponyvakirály ez magában véve, ha a valóságnak nem felel meg, súlyosan sértő, és ha valakiről azt állítják, hogy érvényesülését tehetség nélkül csupán házasságkötés útján tudta elérni, amennyiben ez a valóságnak nem felel meg, úgy súlyosan sérti az írónak a becsületét, és alkalmas arra, hogy őt közmegvetésnek tegye ki.” Az ítélőtábla elfogadta a felfolyamodás indoklását, és 1943. március 19-én indítványozta a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

Ezután,1943. április 3-án a Büntetőtörvényszék vádtanácsa a bűnügy összes iratait megküldte az Országgyűlés Képviselőháza elnökének, kérve a szerkesztő mentelmi jogának felfüggesztését. Az ügyben hosszabb szünet következett, majd később, decemberben a képviselőház döntése így szólt: „Oláh György országgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag nem függeszti fel.”

Nem voltak egyedül

A döntés után az Egyedül Vagyunk cikket közölt „győzelméről”, „A Piszkos Fred atyja nem perelhet minket” címmel. Az írás emlékeztette az olvasókat arra, hogy ők leplezték le a P. Howard nevű rémregénygyáros kilétét, megállapították, hogy Rejtő tényleg járt Afrikában, felderítették, hogy „Howard-Rejtő legutolsó körutazása egyik ideggyógyintézetbe szólt, onnan bocsátották el tavaly, hogy a Japán-kávéházba tegye át főhadiszállását.” Majd a cikk az író becsületsértési perével foglalkozik, idézi a feljelentést, ezáltal újra leírják a Rejtőt korábban is sértő mondatokat. Később pedig így folytatják: „Kétségtelenül jó alkalom lett volna egy ilyen pör arra, hogy az ügyvédje hosszan bizonyítgassa a nyilvánosság előtt, hogy ő sohasem volt rémregénygyáros, hanem igenis nagy ösztönös, istenáldotta művész, hogy a Piszkos Fred és a Fülig Jimmy shakespearei méretű, Don Quihote [sic!] szerű irodalmi alakok. Azonban Rejtő tervez, a sors végez. Így Fülig Jimmyék pere ellenünk egyelőre elmarad.” Az ügyet végül 1944. február 7-én zárták le. Mivel a vádlott mentelmi jogát nem függesztették fel, a bűnügy tovább nem volt folytatható, így a vizsgálati indítvány is úgymond tárgytalanná vált. 

A teljes cikk a 2013 NYáR számunkban olvasható.

Rendelje meg a kiadványt!
megrendelem a számot
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma