IV. Károly koronázási hitlevele

2012. április 2. 15:45

IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban. Még a koronázási szertartás előtt hitlevélben biztosította a nemzetet az alkotmányos jogok és a törvényes rend megtartásáról. Halálának 90. évfordulójára emlékezve mutatjuk be a királyi hitlevelet.

Korábban

A Habsburg királyok magyarországi uralkodásuk örökössé válása után, I. József 1687-es megkoronázásától kezdve trónra lépésükkor hitlevelet (diploma inaugurale) bocsátottak ki, amelyben rögzítették uralkodásuk jogi kereteit. A királyi hitlevél az alkotmány és a nemzet jogait elismerő ünnepélyes deklaráció, gyökerei az Árpád-korig nyúlnak vissza. Törvényerőre emelt biztosíték volt, amely az országgyűlés által elfogadott és a miniszterelnök által ellenjegyzett példányának megléte előfeltétele volt a koronázási aktusnak. A király tehát nemcsak utólag, eskü formájában biztosította az alkotmány megtartását, hanem megelőzőleg a hitlevélben is. A hitlevél részletesebb, az eskü rövidebb megfogalmazása ugyanannak a gondolatnak.

A hitlevél kiadása a következőképpen zajlott: az országgyűlés feladata volt a királyi hitlevél és az esküformula megszerkesztése és elfogadása. Ezt követően a szöveget a koronázandó király elé terjesztették, aki azt elfogadva, az aláírásával és az állampecséttel ellátva az országgyűlésnek visszaadta. A hitlevelet a miniszterelnök ellenjegyezte, majd az országgyűlés alkotmányos erejű törvényként törvényerőre emelte.

1916. november 21-én, 86 éves korában meghalt Ferenc József császár és király, a Monarchia egyszemélyes szimbóluma. A világháború harmadik évében járunk, ilyenformán is szükségesnek látszott, hogy a trónutódlási kérdés tragikus sorozata végén a rend szerint következő Károlyból mielőbb új király legyen. Maga a trónörökös is a mielőbbi koronázás híve volt, egyrészt a háborús helyzet miatt másrészt kellemetlen lett volna uralkodását törvényen kívüli (exlex) kormányzással kezdeni, ugyanis a következő évi költségvetés elfogadásához az ország koronázott királyának a szentesítésére volt szükség.

December elején, a koronázási ünnepély előkészületeinek megkezdésével párhuzamosan az országgyűlés megválasztotta a hitlevél-szerkesztési bizottság tagjait. A 36 fős testületbe a képviselőház 24, a főrendiház pedig 12 tagot delegált. Az eredeti előadói tervezet szerint a szöveg szinte teljesen megegyezett a Ferenc József által kiadott királyi hitlevélével, azonban az ellenzék képviselői különféle kisebb kiegészítéseket terjesztettek be. Apponyi Albert javaslata szerint a szövegnek meg kell említenie az előző uralkodó halálát és a trónöröklés rendjében bekövetkezett változásokat, valamint rögzíteni óhajtotta azt a kívánságot, hogy a megkoronázott király minden év jelentős részét Magyarországon töltse (ez utóbbi végül nem került be a szövegbe).

Az országgyűlés horvát képviselői is több kívánalmat támasztottak a szövegezéssel kapcsolatban, végül azt elérték, hogy a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok elnevezés közvetlenül Magyarország után következzék a király címeinek fölsorolásakor. Maga a cím használata is kérdéses volt, azaz, hogy a bevezetőben a „nagy" címet, ami a magyar királyt és az osztrák császárt elkülönítés nélkül használja vagy a „kis" címet, azaz az előbbinél terjedelmében rövidebb és a paritásos dualizmus szellemének jobban megfelelő változatot használják. Végül a hitlevél szövegébe a nemzetközi szerződésekben is gyakran használt „nagy" cím került be „Károly [...] Magyarország e néven IV., Apostoli Királya" kiegészítéssel, míg a koronázási eskü alatt a „kis" cím hangzott el.

A hitlevél és a teljes cikk a Magyar Országos Levéltár oldalán olvasható