A vasút szerepe Balatonfüred forgalmának alakulására

2012. március 11. 21:50

A 19. század derekán útnak indulni a Balatonhoz, egyet jelentett Füred fel­keresésével.


Elindul a vonat

1861. augusztus 2-án az első balatonfüredi újság, a Györök György által szerkesztett Balaton-Füredi Napló, amely 1861-től 1863-ig nyaranta jelent meg a fürdőidényben, többek között az alábbiakról adott hírt: „Malagurszky Lőrinc szabadkai ügyvéd és neje hajóval Szántódra, onnan vonattal Keszthelyre, majd lovaskocsival Rezibe és Tátikára utazott." Ez a rövid közlés tipikusan az Anna-bál (július 26.) utáni utószezon füredi híre: ilyenkor a jelesebb vendégek a 19. század derekán már hazafelé oszlottak, ennek következtében az események száma is kevesbedett a fürdőn, így kaphatott helyet a derék szabadkai ügyvéd utazása is a lapban.

Azonban nem ez, ami itt és most érdekes számunka, hanem a vasút említése. 1861 ugyanis nem csupán azért volt jelentős év a füredi fürdő történetében, mert ekkortól vehették kézbe az olvasók a Balaton-Füredi Naplót, hanem azért is, mert ekkortól járt az ún. déli vasút, ami Szántódot érintve jelentősen megkönnyítette a Füredre utazást. Mi is ennek a jelentősége?

A 19. század derekán útnak indulni a Balatonhoz, egyet jelentett Füred felkeresésével. Az 1860-as években Füred — gyógyvize, nem pedig a Balaton közelsége révén — olyan nagy múltú magyarországi fürdőhelyekkel rivalizált, mint Herkulesfürdő (Mehádia), Bártfafürdő, Stubnya, Szliács stb., nem pedig a többi Balaton partján meghúzódó településsel.

Ugyanakkor az a tény, hogy természetes víz partján feküdt, ami nem jellemezte a gyógyfürdőket, idővel növelte vonzerejét. A bencés rend tulajdonában levő fürdőtelep, a Savanyúvíz már a 18. századtól vonzotta vendégeit, ám a 19. században, amikor a polgárosulás folyamatával együtt kialakulóban volt a polgári értelemben vett szabadidő is, úgy alakult Füred nem csupán gyógyhellyé, hanem a szórakozás, a szabadidő eltöltésének helyszínévé is.

Ez az állítás jószerivel valamennyi fürdőhelyre igaz volt. Ám amelyik fürdő vezetősége — kellő anyagiak híján vagy mert nem látta át ennek jelentőségét — nem fejlesztette folyamatosan az intézményt és/vagy az adott fürdő fekvéséből adódóan nehezen volt megközelíthető, annak látogatottsága a 19. század második felétől rohamosan csökkent.

E folyamatban pedig döntő szerepet hozott a vasút erőteljes térhódítása. A közlekedési szempontból peremvidékre szorult fürdők ugyanis rengeteget vesztettek jelentőségükből. Amelyiket messze elkerülte a vasút, az jószerivel behozhatatlan hátrányba került a többivel szemben. Több példát is hozott erre Konek Sándor 1875. évi statisztikája: „...hogy miképp közeledhetnek véghanyatlás felé még a legismertebb gyógyhatályú források is, azt (Gömör megyei) Ajnácskő és Várgede, azt Bikszád, felső Ruszbach és a még híresebb Szmerdnanka (Szepes-ségben), Visk, Kobola-Polánya, Tapolcza és számos egyéb pusztulásnak indult gyógyvizeink tanúsítják: ezekre csak a vaspályahálózat fokozatos kiterjedésével fog eddig alig sejthető új felvirulásnak hajnala hasadni."

Füreden viszont nem ez történt, a bencés rend az 1860-as, 1870-es években különös gondot fordított fejlesztésére, ráadásul 1861-től a Szántódot — ahonnan hajón keltek át a fürdővendégek az északi partra — is érintő déli vasút folytán Füred gyorsan bekapcsolódott a vasúti vérkeringésbe. A déli vasút első vonata 1861. április 1-jén indult el Budáról, a déli parton pedig érintette Szántódot, Boglárt és Szentgyörgyöt; ezeken a helyeken indóházak épültek.

Füred szempontjából Szántód állomás volt érdekes. Itt hosszú, fából építetett híd vezetett a Balatonhoz, onnan pedig az utasok csónakkal mentek a tó egyetlen gőzhajójához, a Kisfaludyhoz, ami kompként üzemelt Szántód és Füred között. Orzovenszky Károly, Füred jeles fürdőorvosa közzétette, hogy a gőzös 9-kor indult a túlpartra Füredről, ahova aztán fél 12-kor ért vissza. 2-kor ismét útnak indult Szántód felé, és délután 4-5 felé ért vissza. A napi kétszeri közlekedést az indokolta, hogy a gőzös alkalmazkodott a vasút menetrendjéhez: délelőtt a vonat Nagykanizsa felé ment tovább és értelemszerűen Pest és Buda felől hozta a fürdővendégeket, délután pedig Kanizsáról futott be a vonat, és indult tovább Székesfehérvár érintésével Pest és Buda felé.

A vasút nyújtotta lehetőséget, ti., hogy Füredet immár ne Veszprémen át postakocsival vagy Keneséig szintén postakocsival és onnan a Kisfaludy gőzössel közelítsék meg a — főleg pesti — vendégek, reklámozták is tisztességgel. Nem véletlen az sem, hogy az alábbi röplapban az állomás nevét Szántód-Füredként tüntették fel: „Folyó julius 6-ától kezdve a nyári idő alatt minden szombaton fog egy személyvonat Fehérvárról Szántód-Füredre a Budáról jövő 7-ik számu vonattal kapcsolatban közlekedni. [...] mi által a tisztelt közönségnek alkalom nyujtatik Balaton-Füred fürdőhelyet kevés óra alatt meglátogathatni, minthogy Szántód Füred közti közlekedés gőzhajó által eszközöltetik."

Szántódot idővel Siófok váltotta fel, konkrétan 1866-tól: „Siófok részben út-csomópontként, részben Balatonfüred elérése érdekében és a kezdődő idegenforgalom funkciója miatt kapott állomást később, 1866-ban, Erzsébet királyné tervezett látogatása előtt".

A vasút jelentőségét a korabeli utazási viszonyok ismeretében nem lehet eléggé hangsúlyozni. „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek a Bakony hegységein keresztül: de bizony csaknem egész napi kocsiút az" — írta Váli Mari, Jókai Mór unokahúga, arra emlékezve, amikor Jókaival látogattak el a fürdőre, pedig Pápa mai fogalmaink szerint nincs messze Füredtől.

A vasút azonban megjelent, így az 1860-as évektől nem csupán szám szerint növekedett a Füredre látogatók száma, hanem mind jobban kitágultak a füredi vendégsereg addigi földrajzi keretei, egyre növekedett azok száma, akik távolabbi vidékekről keresték fel Füredet. Ennek több oka is volt, azonban tagadhatatlan a vasúti közlekedés szerepe is.

A (valamennyi) hivatalosan bejelentkezett fürdővendég nevét tartalmazó fürdőlisták alapján az 1840-es évek elejétől lehet statisztikát készíteni a lakóhely szerinti megoszlásról. 1840 és 1916 között minden általam vizsgált évben Pest-Buda (Budapest) lakosai közül került ki a legtöbb fürdővendég. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, természetes, hogy — a kor viszonyai között — a Füreddel még a postakocsi révén is kedvező közlekedési összeköttetésben levő, rohamosan fejlődő Pest-Buda (Budapest) lakói közül élvezték legtöbben a Füred nyújtotta örömöket.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma