Izabelláról mintázták a sakk királynőjét

2010. október 27. 14:15 The Independent

Kasztíliai Izabella, aki egyesítette Spanyolországot és Kolumbusz Kristófot felfedező útra küldte, a modern sakkjáték királynő-figurájához is mintául szolgált - véli egy sakktörténész.

Korábban

A sakkjátékot a Spanyolországot a 8. században meghódító arabok honosították meg Európában, ám a mai, modern szabályok hosszú fejlődés eredményeképp jöttek létre. A 15. század végén alakult csak ki például, hogy a figurák legerősebbike a királynő - ez az időszak pedig épp egybeeseik Kasztíliai Izabella uralkodásának fénykorával. "A ma királynőként ismert figura helyén eredetileg hímnemű alak, az ún. alferza állt. A szó a perzsából került a spanyolba, és eredetileg segédtisztet, szárnysegédet jelentett" - állítja Govert Westerveld sakktörténészként tevékenykedő egykori ifjúsági sakkvilágbajnok.

"A figura gyenge volt, mozgása pedig korlátozott. Később, nagyjából 1475, azaz Izabella kasztíliai királynővé koronázása idején a figura nővé változott, de még mindig csak egy-egy mezőt lépegethetett, úgy, mint a király. 1495-ig - Izabella uralkodásának tetőpontjáig - nem is foglalták pontosan írásba a sakk szabályait. Amikor viszont megtették, a királynő szabadon mozoghatott átlósan és oldalra is, akárhány mezőn keresztül" - mondja Dr. Westerveld.

Westerveld a sakk történetéről szóló könyvében azt állítja: a sakk mindig is a valódi világ állapotát tükrözte. Az sem lehet véletlen tehát, hogy az első és egyetlen női sakkfigura - aki ráadásul koronát és egyéb uralkodói jelvényeket visel - épp Izabella hatalmának tetőpontján bukkant fel a játékban. Tény, hogy az asszony uralkodói képességeivel, bátorságával és határozottságával bámulatba ejtette a korabeli Európát.

A sakkjáték valójában egy csatát imitál, melyben a királyt vezérei; a futó, a bástya és ló védik, a gyalogok pedig az első vonalban harcolnak érte. A játék rendekívül népszerű volt a mórok uralta Andalúziában, és egyaránt jelképezte a viszálykodó arab királyságok csatáit, valamint a mórok és a keresztények küzdelmét.

Westerveld elmélete szerint a korabeli sakkozók túl nehézkesnek és lassúnak találták a játszmákat, ezért - a futó és a bástya lépéseit egyesítve - nagyobb mozgásszabadságot adtak a királynőnek. Ezzel megnövelték a lehetséges nyitólépések számát, megsokszorozták a játék lefolyásának kombinációit, és külön érdekességet adtak a küzdelemnek azzal, hogy a végjátékban az egyik gyalog királynővé léphetett elő.

José Antonio Garzon, Westerveld valenciai történészkollégája szerint "A szerelmesek sakkja" című 1475-ös szelemes versben írták le először a sakkfigurák mozgásának szabályait - köztük a királynőét is. Érdekes módon épp ebben az évben koronázták Izabellát Kasztília királynőjévé. A vers allegória: egy komplett sakkjátszma elbeszélése mellett világos utalásokat tartalmaz a korabeli spanyol udvarra is.