Valóban kettéválhatott Mózes előtt a tenger

2010. szeptember 23. 09:24

Az Ószövetség egyik sokat vitatott epizódja, a Vörös-tenger kettéválasztása tényleg megtörténhetett – állítja egy új kutatás.

Korábban

A Kivonulás könyvében olvasható részt sokkal inkább a furcsa időjárás idézhette elő, semmint Jahve keze, egy új számítógépes modellnek ugyanis sikerült rekonstruálnia, hogyan választotta szét a tengert egy hatalmas erejű szél. A „csoda” viszont nem egészen ott történhetett, ahogy azt az Ószövetség leírja, hanem minden bizonnyal a Nílus deltájában következett be a számtalan tudóst foglalkoztató és hollywoodi rendezőt inspiráló esemény.

Az exodus során Mózes a zsidókkal együtt a fáraó és harcosai elől menekült, de egy hatalmas víztömeg útjukat állta; az isteni közbeavatkozás miatt azonban az egész éjjel tomboló vihar kettéválasztotta a tengert, a kiválasztott nép pedig megindulhatott az ennek kapcsán keletkező szárazföldön. A zsidók így megmenekültek, miközben a nyomukba eredő katonák az összezáródó víz miatt odavesztek.

Az amerikai tudósok a Nílus deltájáról készült ősi térképeket tanulmányozták, s végül arra jutottak, hogy a csodás esemény a Földközi-tenger déli részén következhetett be – itt a Nílus ősi ága az egyik part menti lagúnába ömlött, amely ma a Tanisz-tóként ismeretes. Régészeti emlékek, műholdas képek és térképek segítségével a kutatóknak sikerült a háromezer évvel ezelőtt létezett folyó folyásirányát és mélységét megállapítaniuk. Később modellezték a szél mozgását, s azt, hogy ez milyen hatásokat váltott ki a hat láb mély vízben – szerintük egy tizenkét órán át tartó, 100 kilométer/órás szél következtében valóban bekövetkezhetett a bibliai történetben leírt isteni csoda és egy négy órás periódus alatt három kilométer hosszú és öt kilométer széles út keletkezett.

„A víz kettéválasztását a folyadékdinamika segítségével érhetjük meg. A szél a fizika törvényei szerint választotta ketté a vizet, majd hirtelen visszatért a medrébe” – olvasható a Public Library of Science ONE online folyóirat legújabb tanulmányában, amely a coloradói Nemzeti Atmoszférakutató Központ munkatársa, a Carl Drews által vezetett kutatás eredményeit foglalta össze.