Grófi léhaságok Balatonfüreden

2010. augusztus 17. 10:42 Katona Csaba

Bohó, zajos élet Füreden: így jellemezte életvidám napjait a kiváló emlékíróként is ismert gróf Zichy Géza, aki "aggodalmas méretű" mulatozások során kereste a fiatal hölgyek figyelmét. Ha kellett, női ruhában úszott közéjük a Balatonban.


Füred egy régi képeslapon

Gróf Zichy Géza (1849–1924) azon arisztokraták közé tartozott, akiket kiváló emlékíróként is tisztelhetünk: Emlékeim című, 1912–1913 során két kötetben megjelent műve az érdekesség gazdag tárháza, nem is szólva arról, hogy a gróf roppant élvezetes stílusban, kiváló humorral írt (talán nem véletlen, hogy Stuttgartban németül is megjelent a kötet Aus mein Leben címmel). Írt tehát, méghozzá fél kézzel, mert egészen fiatalon elveszítette jobb karját egy vadászbaleseten. Élete egyébként is bővelkedett a kuriozitásokban, amit kiválóan példáz, hogy ennek ellenére rövidesen Európa-hírű zongorista lett, aki pályája csúcsán a budapesti Operaház intendánsa is volt.

Méltatlanul elfeledett emlékiratai a 19. századi magyar meomárirodalom legszebb példái közé tartoznak, korántsem érdektelen tehát alakját és írását megidézni, mégpedig azt az időszakot, amikor közvetlenül a tragikus baleset után, 1865 nyarán, Zichy Géza megérkezett Balatonfüredre, a kor egyik legfelkapottabb fürdőjére.

Az ifjú gróf ekkor poétikusan ifjú korban volt: mindössze tizenhat éves. Szülei testi-lelki felépülését segítendő küldték gyermeküket Füredre, ő pedig engedelmesen útnak is indult a jeles fürdőhelyre. Azonban épphogy megérkezett, máris Bizay Mihály "kezei közé" került, aki a 19. századi Balatonfürednek egyik leghíresebb/-hírhedtebb alakja volt.

A "nemzet bárója", aki ma már inkább Krúdy Gyula művei révén mint irodalmi alak ismert, évtizedeken át volt Füred afféle népszórakoztatója, ám tevékenysége aligha merült ki a ripacskodásban, mulatságszervezésben, színházi közönségfogásban és szerenádok, macskazenék rendezésében.

A gyulai származású Bizayt, aki persze nem volt báró, 1825-ben Bécsben már csalásért körözték, és buzgón foglalkozott pl. kerítéssel, kártyapartik szervezésével stb. Mozgása követte a prostituáltakét: nyáron Füreden, az év más részeiben a pesti Váci utcában vert tanyát. "Sokban hasonlított Falstaff Jankóhoz: épp oly hencegő, ha ellenállásra nem talált, épp oly gyáva, ha az ember keményen a szeme közé nézett. Hazug, léha, de ötletes" — jellemezte őt Porzó (Ágai Adolf).

Nos, ez az ember csapott le azonnal a tapasztalatlan Zichy Gézára. Ő maga így örökítette meg Bizay entrée-ját: "Balaton-Füreden egy vén piperkőc csodabogár fogadott, fürtös parókával, festett bajusszal: kezében ezüstfogantyús botot hordott, melyre nagy B. két pont és Zay volt bevésve. [...] Ez karonfogott engem, a nagy étterembe vezetett. [...] Legalább húszféle ételt és pezsgőt hoztak s én a vén kalandorral a legvidámabb hangulatban fogyasztottam mindent. [...] Ekkor Bizai dicsérni kezdett s felszólította a jelenlevőket, hogy hangosan éltessenek. 'Éljen!' hangzott minden asztalnál s a fürdővendégek egészségemre ittak. Én kimondhatatlanul szégyelltem magamat s ügyetlenül hajlongtam jobbra-balra, aztán ki akartam egyenlíteni számlámat, de a vén szélhámos közbe vágott: 'Ezt semmiesetre sem engedhetem meg!' s pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett, királyi borravalókat osztogatva végül még 10 forintot vett magához."

Ilyen kezdet után nem is csoda, hogy az alapvetően életvidám Zichy így összegezte füredi életét: "Bohó, zajos élet kezdődött, bálok, csólnakázások, szerenádok, szinház stb. voltak napirenden. [...] Szórakozásaim és mulatozásaim aggodalmas méreteket kezdtek ölteni, a kúra igen jól sikerült."

A kúra olyannyira jól sikerült, hogy a füredi tartózkodás során a fent felsoroltak mellett jelentősen felélénkült a fiatal gróf női nem iránti érdeklődése is. Az örömlányokkal ugyan nem kokettált, ám azt minden további nélkül megcselekedte, hogy női fürdőruhát öltve — akkoriban a hölgyek fürdőruhája ugyebár korántsem volt annyival anyagtakarékosabb az urakénál, mint manapság — a nők számára elkülönített részre úszott a Balatonban. Koslatása balul végződött: "A Balaton egy kötéllel volt elkülönítve a nők és férfiak számára, én női fürdőruhába öltözve, a női fürdőközönség közé vegyültem, de nemsokára felismertek s a fürdőbiztos húsz forint pénzbírságot rótt reám."

Dacára a leleplezéssel végződött akciónak, a továbbiakban sem csappant meg Zichynek a hölgyek iránt különféle formákban felszínre törő figyelme. Ám egy bizonyos határon — legalábbis emlékezései szerint — nem lépett túl, amiben kétségtelenül szerepet játszott tapasztalatlansága is. A maguk módján ezt a lazább erkölcsű hölgyek is értékelték, amint az az alábbiakból kiderül: "A színtársulatnál működött ekkor Sz. kisasszony, mind drámai szende, az öreg Bizay egyre lovalt, hogy udvaroljak a kisasszonynak — bár erre teljes ártatlanságomban semmi hajlandóságot nem éreztem —, a vén korhely elhitette velem, hogy ez hozzátartozik a gavallérsághoz. Egy párszor meglátogattam Sz. kisasszonyt, ki kedvesen fecsegett velem s nagyon megkedvelt. Egy bizalmas órájában két keze közé fogta arcomat, s így szólt hozzám: 'Valamit mondok kicsikém: kerülje az asszonyok társaságát, kár lenne a maga tiszta lelkéért! Ne fecsérelje el életét könnyelműen és óvakodjék a színésznőktől!'"

A füredi vidám napok azonban már nem tartottak sokáig a fiatal arisztokrata számára. Kellemes időtöltésének végéről ekképp emlékezett meg: "Szomorúan búcsúztam […], mint egy elcsapott, tárcanélküli miniszter. Fogadtatásom a szülői házban rövid volt, de nagyon kellemetlen." Hogy mi volt a kellemetlen fogadtatás oka, arról faggassuk ismét a jó tollú gróf elékezéseit: "A szülők eközben hírt vettek szerencsétlen gyermekükről, mire anyám tizenhatodik születésnapomra a következő levelet írta: "Megdöbbenve értesültem a Te mulatozásaidról […], melyek — úgy látom túlságos méreteket öltöttek. […] Még se hallgathatom el, hogy az utóbbi időben rakoncátlanul viselkedtél."

Zichy ambivalens érzésekkel olvasta édesanyja aggódó–feddő levelét, majd pedig — gondolkodóba esve — épp rászánta volna magát a hazatérésre (amiben pénze fogyása is erősen motiválta!), mikor egy váratlan esemény komolyan megerősítette hazatérési szándékában: "Fürdőre küldenek, hogy gyógyuljak, vigasztalódjam és szórakozzam s a javulás sikeres beálltával rám parancsolnak, hogy újra komoly legyek. […] Gondolkodóba estem: az én jó anyám bánkódik, tárcám üresebb életemnél! Komolyan eltöprengtem, hogy jó útra térek, de legjobb szándékom erkölcsi értékétől megfosztott egy rövid sürgöny, mely így hangzott. "Hazajönni! Papa."

Címkék
Haza, szeretet

Játsszon!

Hány évig tartott a Latin Császárság?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma