Fejezetek a magyar cigányság történetéből

A Múlt-kor legújabb e-folyóiratába a 2006-2008-ban tartott romatörténeti konferenciák előadóinak tanulmánykötetéből válogatottuk ki a legmarkánsabb írásokat. Amint a Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene II. című, Márfi Attila szerkesztésében megjelent kötet előszavában olvasható: "A jelenlegi gazdasági, politikai és közállapotok amnéziába süllyesztik a magyar emberek millióit, még az öregek is - akik látták az elmúlt rendszerben, hogy a cigányok is építik két kezükkel és verejtékükkel az országot, dolgoztak a szén- és uránbányában, a kohászatban, a köztisztaságban, az útkarbantartásban, a mezőgazdaságban stb. most úgy kezelik a cigányokat, mint akik most érkeztek valami távoli bolygóról. (...) Ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy vannak olyan történészek, levéltárosok, könyvtárosok, tudományos munkatársak, kutatók, akik hivatásuk mellett elkötelezettek a cigányság történelmének feltárásában és reális értelmezésében."

Az eddig kevéssé ismert történeti források bevonásával készített tanulmányok a 18-20. század időszakából merítik változatos megközelítésű eseteiket. A lokális cigányközösségek izgalmas történeti vizsgálatok tárgyát képezik: milyen volt egy cigánykaraván élete az 1950-es években, hogyan élte meg a soproni cigányprímás az első világháborút, milyen újszerű belátásokra vezet az újkori források cigányképének feltárása, vagy hogyan alakul ki egy lókereskedő balladája a 19. század végén. A tanulmányokból mindenesetre kiderül, hogy a történész számára rendelkezésre álló levéltári forrásokban szereplő cigányság leginkább mint problémaforrás jelenhetett meg. Ellenük a mindenkori helyi és államhatalom általában kényszerítő, adminisztratív eszközökkel lépett fel.

Magyarországon a 18. századtól kezdve jelent meg az állami hatalom számára problematikusként a cigány lakosság sorsa, amikor a felvilágosult abszolutista uralkodók az egységes nemzetállam ideájának jegyében korlátozták és felszámolják a cigányság életmódját. Elsőként Mária Terézia adott ki rendeletet 1761-ben arról, hogy a cigányok neve „újmagyar" legyen. 1767-ben aztán megtiltotta a cigányok egymás közötti házasságát, és a cigány nyelv használatát. II. József 1783-ban kelt rendeletében a cigányok földművelésre szoktatását, vallásos nevelését tűzte ki célul. A 18. század végétől aztán a kényszertelepítést vagy éppen a kitoloncolást váltogatva próbálták megoldani a cigánykérdést Magyarországon.

A cigányság életmódjából adódó egészségügyi következmények államszocialista kezeléséről szól Szabó Csaba tanulmánya, amely a kényszermosdatások és DDT porozások döbbenetes esetei mentén pontosan feltárja, miként viszonyult az államszocializmus a cigányok sorsához. A korszakot fémjelző Kádár János sajátos véleménye szerint „a cigányok nem tekinthetők nemzetiségnek". A cigány lakosság helyzetének megjavításáról szóló 1961-es vitában kifejtett vezetői álláspont majd határozat következményeképpen felszámolták a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét.

A szocializmus időszakában tehát úgy keresték a megoldást a cigányságot érintő fontos kérdésekre, hogy a cigányság csak közvetve képviselte magát a helyzetét rendezni szándékozó elképzelések kialakításában. A Politikai Bizottság csak szakértői javaslatok, felmérések, összefoglalók alapján foglalkozott a kérdéssel. A cigányság feje felett határoztak a cigányság számára üdvözítőnek kigondolt szocialista megoldásról. Amint Békési András tanulmányából kiderül, az államszocializmus voltaképpen kiszorította a cigányságot saját helyzetének aktív alakításából, s végleg leszoktatta saját életminőségének valódi javításához szükséges együttműködésről.

Szomorú belátásra juthatunk a kötet tanulmányait olvasva: valódi eredményt a cigányság szocialista megjavítása sem hozott, s hiába emelkedtek ki sokan és látványosan környezetükből, a cigányság döntő többsége úgy érkezett el a rendszerváltozáshoz, a demokratikus jogok kiterjesztéséhez, hogy nem is tudott, nem is akart élni a kínálkozó lehetőségekkel. A kötet szerzőinek véleményével egyetértve úgy látjuk, e tanulmányokkal viszont legalábbis "sikerült a sok előítélet, hátrányos megkülönböztetés és a cigánysors sötét oldalai mellett a cigánykultúráról, a pozitív értékteremtésből, az együttélés közös értékeiből ízelítőt adni".

A tanulmányok az E-folyóiratban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2012

• Botticelli karrierindító oltárképe
• A pártállam korai popmenedzserei
• Aki jégre vitte a történelmet
• Horthy katonái
• A lesencetomaji Hertelendy-kastély
• A kolbász, ahogy mi már nem ismerjük
• A nürnbergi tanú
• Hitler zsidó fényképésze
• A lussinói csoda

Cigányok Európában

Magyarországon korántsem volt olyan rossz helyzetük a cigányoknak a középkorban és a kora újkorban, mint Európa más országaiban. Spanyolországban 1494-ben megjelent az első cigányellenes törvény: ha nem volt állandó lakóhelyük, 100 ostorcsapás és füllevágás volt a büntetés. 1525-ben kiutasították az országból a cigányokat. A 18. században halállal sújtották őket származásuk miatt. Németországban az 1498. évi freiburgi országgyűlés hozott határozatot a cigányok kiűzéséről. 1711-ben, majd 1725-ben is törvényen kívül helyezték a cigányokat. Bajorországból 1886-ban kitiltották a cigányokat, Poroszországból I. Frigyes tiltotta ki őket 1887-ben. Lengyelországban 1501-ben született meg az első cigányellenes intézkedés. Svédországban Uppsala város püspöke 1560-ban kimondta, hogy pap ne temessen, ne kereszteljen cigányokat. 1662-ben halálbüntetés terhe mellett kitiltották a cigányokat az országból. Angliából 1531-ben minden cigányt kitiltottak. A rendelkezés megszegése miatt mintegy 18.000 cigányt akasztottak fel. Franciaországban az orleansi parlament rendelkezett 1561-ben a cigányok kitiltásáról. Hollandiában a 18. században a katonaság és a lakosság összefogásával hajtóvadászatot rendeztek a cigányok ellen, és kiszorították őket az országból.