A kémkedés történetének legnagyobb kudarca
2008. szeptember 29. 09:58 Spiegel Online
Negyven évvel ezelőtt szovjet katonák és tankok vetettek véget az ún. prágai tavasz eseményeinek. A korabeli titkosszolgálati dokumentumok arra utalnak, hogy az 1945 utáni időszak legnagyobb európai katonai hadművelete teljesen váratlanul érte a Nyugatot.
Korábban
Titkosszolgák kínos helyzetben
Amikor véget ért, a nyugati tisztek kínosan feszengtek. Akaratuk ellenére el kellett ugyanis ismerniük, hogy a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulását „jól” álcázták, és a hadosztályok gyorsasága is „hatásos” volt. A Kreml „észrevétlenül” vonta ki csapatait a Szovjetunió nyugati részéből. Az ellenség tehát „taktikai győzelmet” aratott - 1968. augusztus 27-én a NATO brüsszeli központjában így summázták az eseményeket.
Egy héttel korábban 300 ezer szovjet, lengyel, magyar és bolgár katona vonult be Csehszlovákiába, hogy elfojtsa az „emberarcú szocializmusra” tett kísérletet. A Duna hadművelet a második világháború utáni korszak legnagyobb katonai akciója volt, amely teljesen váratlanul érte a Nyugatot. Előtte Prága hónapokig a világ figyelmének középpontjában állt, mivel az Alexander Dubcek vezette kommunista párt polgárjogokat, sajtószabadságot és privatizációt követelt. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára egy sor fenyegető katonai manővert rendelt el Csehszlovákián belül és kívül. Amikor azonban ezek a manőverek egyre komolyabbá váltak, az amerikai angol és német kormány mintha oda sem figyelt volna, pedig többen is figyelmeztettek egy szovjet invázió lehetőségére.
7500 tank dübörgött Prága felé, több mint 1000 repülő indult el, köztük csapatokat szállító repülők is, a keleti blokk több ezer tisztje kapott menetparancsot, és Nyugaton ezt senki sem vette észre, legkevésbé az ügynökök. A szovjetek prágai bevonulása a nyugati titkosszolgálatok legnagyobb hibái közé tartozik.
Az amerikai CIA már jóval az invázió előtt kapitulált. „Nem lehetett előre megjósolni azokat a pontos körülményeket, amelyek a szovjet vezetést a beavatkozásra indították” – áll egy júliusban készült beszámolóban. A Bundesnachrichtendienst (BND), a nyugat-német hírszerző szolgálat hasonlóképpen reagált. Tisztjei később azzal védekeztek, hogy az ún. X-időpont, vagyis a prágai bevonulás kezdetének időpontját „sem a BND, sem más nyugati hírszolgálat nem észlelte”. Kémeinek megfigyelése ellenére Reinhard Gehlen, a BND megalapítója nyíltan azzal dicsekedett, hogy alkalmazottai pontos előrejelzést adtak, beszámolóik precízek és pontosak voltak. Dicsekvő szavai miatt a prágai bevonulást helytelenül a BND történetének kiemelkedő eseményeként tartják számon.
Különösen zavarba ejtő, hogy az akció után a német hírszerzés azzal kérkedett, hogy „pontos információi voltak a hadműveletben részt vevő csapatok bevetéséről”. 1968-ban a BND azt hitte, hogy a kelet-német néphadsereg (NVA) szintén részese a durva megszállásnak. Valójában Brezsnyev a német vezető, Walter Ulbricht kérése ellenére nem engedte az NVA részvételét. A 11. gépesített hadosztály, amelyet a BND szerint a cseh Budweis városka mellett láttak, valójában Kelet-Németország belsejében állomásozott. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a NATO először a médiából értesült a szovjet bevonulásról. Elsőként a The Associated Press számolt be hadműveletről augusztus 21-én hajnali 2:09 perckor, négy órával az akció megkezdése után. A telexgép meghibásodása miatt még egy órába telt, mire Brüsszelbe is eljutott a hír.
Egyik hiba követte a másikat: néhány titkos dokumentum szerint a londoni és párizsi szovjet nagykövet a bevonulás éjjelén tájékoztatta az angol és francia kormányt. Anatolij Dobrigyin, szovjet nagykövet személyesen informálta Lyndon B. Johnson, amerikai elnököt. Brezsnyev el akarta kerülni, hogy a nyugati országok a bevonulást a NATO elleni támadás előkészületének tekintsék. A három nagyhatalom azonban megtartotta magának a hírt. A legkritikusabb órákban a NATO katonai vezetőinek sajtóbeszámolókra kellett támaszkodniuk, ami miatt igen dühösek voltak. Felháborodásuk jogos volt, hiszen az incidens a nyugat-német-csehszlovák határon s történhetett volna.
A megszálló csapatok ugyan azonnal biztosították az ország nyugati határát, de a szovjet tankok a német határvonal mentén vonultak. Szörnyű még belegondolni is, mi történhetett volna, ha a határ másik oldalán az egyik nyugat-német tiszt elveszti a fejét. Az angol NATO nagykövet szégyenlősen kért bocsánatot, hangsúlyozva, hogy országa soha többé nem követ ilyen információs politikát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
