Amikor augusztusban ért véget a tavasz

Az ország egyetlen éjszaka alatt névtelenné vált

A szovjet hadsereg végül az augusztus eleji pozsonyi találkozón elfogadott nyilatkozat alapján vonult be Csehszlovákiába a Varsói Szerződés csapatainak támogatásával. A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Bulgária egységei 1968. augusztus 20-án este 23 órakor léptek Csehszlovákia területére. Románia és Albánia ugyanakkor távolmaradtak az akciótól. A bevonulásban 27 hadosztályt (köztük két ejtőernyős hadosztályt) vetettek be, összesen több mint félmillió katonával, továbbá közel 1000 repülőgépet és 6300 (más források szerint 7500) tankot.

Prágában megszállták a ruzyně-i repülőteret, a miniszterelnöki hivatalt, a CSKP Központi Bizottságának székhelyét, továbbá a csehszlovák rádió, később pedig a televízió épületét is. A prágai tavasz katonai elfojtásában 72 (az újabb adatok szerint 108) csehszlovák állampolgár halt meg, több százan megsebesültek (más források vagy 200 halálos áldozatról és több mint 2000 súlyos sebesültről szólnak). A szovjet csapatok egyedül Prágában, a rádió épületének elfoglalásakor ütköztek heves ellenállásba. Az ostromnak több halottja és több száz sebesültje volt. Az intervenció legfiatalabb halálos áldozata egy mindössze kétéves kisfiú volt, akit egy üzemanyag-szállító kocsi gázolt halálra. Alexander Dubceket és a CSKP több élvonalbeli munkatársát letartóztatták, előbb Ukrajnába, később pedig Moszkvába hurcolták őket.

"Dubcekra gondolt: őt, egy önálló állam fejét idegen katonák a saját hazájában letartóztatták, elhurcolták, valahol az ukrajnai erdőkben négy napig fogva tartották, jelezték neki, hogy agyonlövik, ahogy tizenhét évvel előtte agyonlőtték magyar elődjét, Nagy Imrét, aztán átszállították Moszkvába, meghagyták, hogy vegyen fürdőt, borotválkozzon meg, öltözzön fel, kössön nyakkendőt, tudatták vele, hogy már nincs kivégzésre ítélve, ráparancsoltak, hogy továbbra is az állam fejének kell tekintenie magát, leültették az asztalhoz, szemközt Brezsnyevvel, és kényszerítették, hogy tárgyaljon. Utána megalázottan hazatért, és szavait egy megalázott nemzethez intézte."*

A CSKP KB elnöksége még a bevonulás napján augusztus 21-én éjszaka nyilatkozatban közölte, hogy a Varsói Szerződés katonai akcióját a köztársasági elnök, valamint az állami, az alkotmányos és a pártszervek tudta nélkül hajtották végre. A nyilatkozat rögzítette, hogy "a KB elnöksége köztársaságunk valamennyi polgárát felszólítja, hogy őrizze meg nyugalmát és ne szálljon szembe a bevonuló csapatokkal." Prágában azonnal összehívták a parlament, a kormány és a CSKP KB ülését. A főváros Vysocany negyedében, az oroszok tudta nélkül, titokban összeült a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusa, amely elítélte az ország katonai megszállását.

A csehszlovák hadsereg nem tanúsított ellenállást, annak gondolata a cseh politikai döntéshozóknál fel sem merült - okulva az 1956-os magyar példából. Továbbá a csehszlovák hadsereg, összhangban a térség többi államának haderejével, nem képviselt önálló katonai erőt. A kulcspozíciókban szovjet tisztek dolgoztak, a hadsereg vezető tisztjeit pedig orosz katonák ellenőrizték. Az 1968. augusztusi helyzethez az is hozzátartozik, hogy a Dubcek által a hadseregben eszközölt személyi változások főleg a személyes kapcsolatokon és a rokonszenven alapultak, nem mélyebb nemzeti elveken. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök ugyan Dubcek embere volt, de lojalitásuk nem csupán az ő személyére irányult.

Míg tehát a csehszlovák hadsereg a laktanyákban maradt, az utcák megteltek tüntető emberekkel. Augusztus 23-án Csehszlovákia lakossága egyórás általános sztrájkkal fejezte ki tiltakozását. A Varsói Szerződés országainak katonái több helyen fegyvert is használtak a tüntető civil lakosság ellen, néhány ember meghalt, és sebesültek is voltak. A csehszlovákiai intervenció a magyar társadalom széles tömegeinek passzív ellenállása, és az értelmiség Prága iránti szolidaritása mellett zajlott le.

"...eszébe jutottak a megszállás első napjai. Az emberek a városban leszedték az utcatáblákat, az országutakról pedig eltávolították a helységnévtáblákat. Az ország egyetlen éjszaka alatt névtelenné vált. Hét napig bolyongott az orosz hadsereg az utakon, és nem tudta, hol van."*

A szovjetek, az 1956-os Kádár-kormány mintájára kísérletet tettek egy "munkás-paraszt kormány" megalakítására. Ez ugyan nem sikerült, ám az állhatatos szovjet nyomásra a CSKP vezetői arra kényszerültek, hogy Moszkvában egyezményt írjanak alá a konszolidációról. A Ludvík Svoboda köztársasági elnök által vezetett küldöttség kieszközölte az elhurcolt csehszlovák vezetők, köztük Dubcek szabadon bocsátását. A tárgyalásokon már a párt és a kormány internált vezetői - Dubcek, cerník és Smrkovský is részt vettek.

Az augusztus 26-án aláírt "moszkvai diktátumban" a cseh reformkommunisták kénytelenek voltak beleegyezni a vysocany-i pártkongresszus döntéseinek érvénytelenítésébe, továbbá kötelezték magukat a helyzet normalizálására. A legfőbb vezetők - köztük Dubcek is - egyelőre a hivatalukban maradhattak. A prágai tavasz egyik legjelentősebb vívmánya, a sajtószabadság semmivé lett, a médiát ismét a párt befolyása alá helyezték. Moszkva ígéretet tett, hogy a megszálló csapatok nem fognak beavatkozni a belügyekbe, s azonnal távoznak, amint elmúlik a szocialista rendszert fenyegető veszély.

1. Önök valóban nem tudják, kivel van dolguk?
2. Az ország egyetlen éjszaka alatt névtelenné vált
3. Normalizálták a tavaszi szelet is