A Budapesti moziktól a családi körig

2008. április 29. 15:00

A klasszikus budapesti mozik mára szinte egytől egyig eltűntek, ám a változás szerves velejárója a főváros fejlődésének - tudhatjuk meg a Múlt-kor 2. évfolyamának 28. adásából, majd arra is választ kaphatunk, hogy miért lehetett népszerű a közel 20 éven át sugárzott Családi kör.

Korábban

Moziban keresik az eltűnt amazóniai várost

Betiltott filmek és cenzori melléfogások

A sztereotipiáktól a valóságig: afroamerikaiak a mozikban

Viták helyett megbékélést hozhat a Katyn-film

Magyarországon jellemzően először kávéházakban mutattak be kisebb filmfelvételeket. Ezek még nem történetek voltak, apró kis riportok, látványos felvételek valamilyen különlegességről, amelyek a világ bármely pontján megeshettek. Az első hivatalosan is számon tartott budapesti mozi, a későbbi Tisza mozi, 1899-ben a Rákóczi úti Velence kávéházban működött Ungerleider Mór kávéház tulajdonos és Neumann József korábbi artista vállalkozásában. Tíz évvel később ők hozták létre az első filmkereskedő és mozivállalatot, a Projectograph Rt.-t.

Az I. vh. előtt több mint 100 mozi működött Budapesten, ami az akkori nem egészen egymilliós lakossághoz képest rendkívüli szám. Ha aránypárokat felállítunk, London, Berlin, Párizsnál is nagyobb volt a mozisűrűség Budapesten. A nagyobb és tehetősebb vállalkozók hozzáfogtak ahhoz, hogy már önálló mozi épületeket építsenek, és ezek közül kétségkívül a leglátványosabb, legszebb épület 1922 novemberében a Corvin mozi volt.

Amikor 1922. november 22-én megnyílt a Corvin mozi, kisebb közlekedési dugó alakult ki a környékén, olyan nagy tömeg jelent meg az épület előtt. A nézők között jelen volt az akkori politikai és kulturális élet krémje is: az 1200 fős mozi megnyitóján részt vett Horthy Miklós és a tervező, Bauer Emil is, és Kosztolányi Dezső írta az avatóverset. A Corvin ma is moziként üzemel, a legtöbb filmszínház fénykorát azonban már csak a fotók idézik fel.

A műsor második felében megtudhatjuk kik és hogyan készítették a "Családi kör" című sorozatot, amely 1974-től 20 éven át futott a Magyar Televízió képernyőjén. A Kelemen Endre által vezetett műsor középpontjában mindig egy, a családban felmerülhető problémát jártak körül az alkotók, kisjátékfilmes eszközökkel, melyet a műsor végén egy pszichológus szakértő, többnyire Ranschburg Jenő elemzett. Bár a műsor a "három T"-s kategóriák közül a "Támogatott" verzióba tartozott, mégis előfordult, hogy egy-egy adás után Aczél György felemelte a telefont, és kérdőre vonta az alkotókat a "K"-vonalon.