2024. nyár: Hírhedt emberrablások
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Sir Isaac Newton, a sértődékeny polihisztor

Sir Isaac Newton nevéről a legtöbb olvasónak a gravitációról és a mozgásról úttörő elméleteket felállító fizikus jut eszébe, ezeknél azonban sokkal többet ért el élete során. Családi környezete az egyszerű vidéki földművesek világába igyekezte visszahúzni, ez ellen küzdve végül a tudomány több ágában és a politikában egyaránt helytállt, a gyakran nehéz természete ellenére is.

Newton

Édesanyja, Hannah Ayscough szerint Newton újszülöttként belefért volna egy negyedgallonos (nagyjából egyliteres) üvegbe. A későbbi feltaláló ugyanis koraszülöttként jött világra egy kis angliai falucskában 1642 karácsonyán. Apja, aki szintén az Isaac Newton nevet viselte, a fiú születése előtt három hónappal meghalt.

Newton hároméves korában az édesanyja egy Barnabas Smith nevű lelkészhez ment feleségül, és a kis Isaacet anyai nagyanyja, Margery Ayscough gondjaira bízták. Newton nem kedvelte a mostohaapját, és anyjának később is a szemére vetette, hogy hozzáment. Tizenkét éves korától a jó nevű granthami King’s Schoolban tanult, ahonnan azonban az 1659-ben másodszor is megözvegyült édesanyja kivette, hogy ránevelhesse a családi birtok fenntartására. Newtonnak ez nemigen volt ínyére, és a King’s School igazgatója, Henry Stokes is győzködte az édesanyát, hogy engedje vissza a fiút az iskolába. Visszatérése után – állítólag egy őt terrorizáló diákkal szembeni bosszúvágyból – az iskola első számú tanulója lett.

1661-ben felvételt nyert a cambridge-i Trinity College-ba, ahol a kor szokása szerint úgynevezett „alösztöndíjasként”, tehát egyfajta komornyikként szolgált tandíjfizetés helyett. 1664-ben sikerült valódi, négy évre szóló ösztöndíjat elnyernie, hogy megszerezhesse mesterdiplomáját. Az egyetemi tananyag ekkor még Arisztotelész munkásságán alapult, Newton ezt kiegészítette saját olvasmányaival – filozófiából Descartes-ot, csillagászatból Galileót és Thomas Streetet tanulmányozta (utóbbin keresztül ismerkedett meg Kepler munkásságával is).

Mivel tisztában volt vele, hogy a tudást nem lehet csupán könyvekből megszerezni, olvasmányai mellett nagy hangsúlyt helyezett az elméletek gyakorlati alkalmazására is. Egy alkalommal például a szemgolyója mellett a szemgödrébe nyomott egy hajtűt, hogy megvizsgálja, hogyan torzítja el a látását. Szerencséjére maradandó károsodást nem okozott ez a „kísérlet”.

1665-ben Anglia utolsó nagy pestisjárványa miatt az egyetem ideiglenesen bezárt. Newton a szülőfalujában bezárkózott a saját laboratóriumába, ahol távcsövekkel foglalkozott. Elszigeteltségében igazán úttörő ötlete támadt: a hagyományosan alkalmazott lencsék egy részét tükrökkel helyettesítette. Ez az újítás akár tízszer kisebb, de a korábbiaknál még így is erősebb távcsövek készítését tette lehetővé. Miután elnyerte vele a királyi természettudományi társaság, a Royal Society tetszését is, Newton összeszedve bátorságát publikálta elméletét a fény és a színek viszonyáról.

Publikációja nem aratott sikert. Habár ő írta le elsőként, hogy a fehér fény egész spektrumnyi színből áll, különös módszertana miatt más tudósok nemigen tudták maguk ellenőrizni az állításait. Nem viselte jól a széles körű kritikát sem, főként Robert Hooke-tól, aki legfőbb riválisává vált a későbbiekben. A csorbult büszkeségű Newton ismét az elszigeteltségbe vonult vissza.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavasz különszám számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár