Mérgező folyadékkal próbálta gyógyítani magát Hatsepszut királynő

Az ókori Egyiptom uralkodói szinte kivétel nélkül férfiak voltak. Bár a nők régensként a fáraók kiskorúsága idején vagy az uralkodó feleségeként beleszólhattak a politikába, az észak-afrikai birodalom története során mindössze néhány esetben foglalhatták el a trónt. Ha pedig az ókori Egyiptom királynőiről esik szó, valószínűleg csak nagyon kevesen vannak, akiknek elsőként nem Kleopátra ugrik be. Míg azonban Egyiptom utolsó fáraója – akinek halála után a birodalom római provinciává süllyedt – elsősorban szerelmi ügyeinek köszönhetően került az érdeklődés homlokterébe, a XVIII. dinasztia ötödik fáraója, az i. e. 1479 és 1458 között regnáló Hatsepszut uralkodása a stabilitás, a békés fejlődés és a monumentális építészeti beruházások időszaka volt.

A törtető mostoha

Fantasztikus hírrel állt a nyilvánosság elé 2007. június 27-én Záhi Havvász, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsának akkori vezetője. A kairói Egyiptomi Múzeumban tartott nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette: száz százalékos bizonyossággal azonosították Hatsepszut királynő földi maradványait.

A múmiát egy nemzetközi kutatócsoport által elvégzett DNS-elemzés és csontvizsgálat, valamint egy, a királynő nevét viselő temetkezési edényben talált őrlőfogszilánk elemzésével sikerült azonosítani. A Hatsepszut azonosítása szempontjából döntő fontosságú őrlőfogdarabkát még 1881-ben találták meg egy, a királynő nevét viselő kanópuszban (díszes edényben), és kiderült, hogy az tökéletesen illeszkedik a Hatsepszutként azonosított múmia felső állkapcsának egyik őrlőfogába.

Hatsepszut múmiája évszázadokon át az egyiptológusok egyik legkeresettebb kincse volt. A királynő tetemét Howard Carter 1903-ban a Királyok Völgye KV60-as számozású kriptájában egy olyan szarkofággal együtt találta meg, amely Hatsepszut Szitre-In nevű dajkájának nevét viselte.

A Tutanhamon-sír felfedezőjének fogalma sem volt róla, hogy Hatsepszut múmiája előtte hever, így a szarkofágnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később Elizabeth Thomas amerikai egyiptológus volt az első, aki a múmia jobb karjának fáraókra jellemző tartásából arra következtetett, hogy a szarkofág magát a nagy egyiptomi királynőt rejtheti. A régész sajnos már nem érhette meg feltételezése bizonyítását.

Hatsepszut a nagy egyiptomi hódító, I. Thotmesz lánya volt. Az i. e. 1493 körül elhunyt uralkodót Hatsepszut féltestvére – az I. Thotmesz egyik mellékfeleségétől született – II. Thotmesz követte a trónon. Az új király uralkodóként a hagyományoknak megfelelően feleségül vette féltestvérét, Hatsepszutot. Frigyükből egy gyermek, Nofruré hercegnő született, II. Thotmeszt azonban egyik mellékfelesége (vagy ágyasa), Iszet egy fiúgyermekkel, a későbbi III. Thotmesszel is megajándékozta.

A feltételezések szerint már II. Thotmesz uralkodása alatt is Hatsepszut irányította a háttérből a birodalmat, férje halála után azonban már bizonyosan az ő kezében futottak össze a hatalom szálai. II. Thotmesz halála után a trónt Iszettől született fia, III. Thotmesz örökölte, és a kiskorú uralkodó mellett Hatsepszut látta el a régensi feladatokat. Ez a szerep azonban nem sokáig elégítette ki a királynőt, és fokozatosan magához ragadta a teljes hatalmat.

Csak találgatni lehet, mi vezette arra a régenst, hogy ne csak de facto, hanem jogilag is a birodalom első számú vezetőjévé váljon. Nyilvánvalóan szerepet játszhatott ebben becsvágya, mint ahogyan egy politikai, társadalmi vagy katonai válsághelyzet, vagy – tekintve, hogy III. Thotmesz csak II. Thotmesz egyik mellékfeleségétől született fia volt – a királyi vérvonal tisztaságának a biztosítása is.

A hatalomátvétel törvényességének igazolásához mindenesetre jelentősen hozzájárult, hogy az újdonsült uralkodó a nagyhatalmú Ámon-papok jóváhagyásával az egyik főisten, Ámon leányaként jelenhetett meg az egyiptomi nép előtt. Uralmát apjának tulajdonított idézetekkel is igyekezett legitimálni. Több, regnálása idejéből való felirat szerint I. Thotmesz valójában Hatsepszutot jelölte ki utódjául, ez azonban valószínűleg nem több a valóság propagandacélú meghamisításánál.

Hatsepszut uralkodóként a Maatkaré nevet vette fel. Az ábrázolásokon egyre férfiasabban jelenítették meg, és a hivatalos ünnepségeken még rituális szakállt is magára öltött, jelezve, hogy szinte semmiben sem különbözik egy férfi uralkodótól. Egy valamit kivéve: ez pedig a férfiakhoz való viszonya volt.

Kegyenc és a pornógraffiti

Hatsepszut uralkodásának egyik legmeghatározóbb alakja a főintézője és udvari építésze, Szenenmut volt. Az alacsony sorból származó, de tehetségének, valamint a királynő szimpátiájának köszönhetően az ország második legbefolyásosabb személyének pozíciójába felemelkedő férfi pályája az amerikai álom óegyiptomi előképe.

Bár Szenenmut már II. Thotmesz regnálása alatt is hivatalnokként tevékenykedett, karrierje Hatsepszut hatalomra kerülésével kapott igazi lendületet. Számtalan címe közül az Ámon-templom birtokigazgatói titulusa volt a legfontosabb, de az utókor elsősorban Hatsepszut főépítészeként ismeri.

Nevéhez fűződik többek között Hatsepszut Deir el-Bahariban található halotti templomának megépítése is, amelyre a későbbiekben külön is kitérünk. Érdekesség, hogy több épületben saját magát ábrázoló szobrokat is elhelyeztetett. Több szobortípus, többek között a nevelőt és a karjában tartott ifjú herceget (hercegnőt) ábrázoló úgynevezett nevelőszobor is munkásságának köszönhetően jelent meg az egyiptomi kultúrában.

Szenenmut sírkápolnája és kijelölt temetkezési helyének pompája és méretei is érzékeltetik, hogy milyen magas társadalmi státuszt ért el életében. Könnyen elképzelhető, hogy ehhez a szinte példátlan karrierhez nagyban hozzájárult az, hogy egyes elméletek szerint Hatsepszut hálószobájába is bejárása volt. Erre utalhat az a falfirka is, amely feltételezhetően a főépítészt és az uralkodónőt ábrázolja félreérthetetlen helyzetben: az ókori graffitin a férfi hátulról teszi magáévá az előtte behajoló hölgyet.

Hatsepszut – többek között Szenenmut vezetésével – számos nagyszabású építészeti beruházást hajtott végre, és ebben a tekintetben elődeit és számos utódját is túlszárnyalta. Ezek közül kiemelkedik a Deir el-Bahariban saját magának emelt halotti templom, az Ámon tiszteletére építtetett Dzseszer Dzseszeru, vagyis a „Szentek szentje”.

A Luxorral szemben, a Nílus nyugati partján fekvő épület igazi mestermunka. A mészkőből épült, egymás felett elhelyezkedő teraszokból álló templom csarnokának falain található domborműveken Hatsepszut uralkodásának legfontosabb eseményeit – többek között isteni származását bizonyítani hivatott születését – ábrázolták.

Hatsepszut uralkodásához halotti temploma mellett még számos építészeti műremek köthető: a Pakhet oroszlánistennő tiszteletére építtetett Beni Hasszáni (ma: Speos Artemidos) sziklatemplom, Ámon isten karnaki templomának négy csodálatos gránitobeliszkje (amelyek közül kettő sajnos eltűnt) vagy a szintén Karnakban megépített vörös kápolna egyaránt közkedvelt turistalátványosságok. A királynő Egyiptom-szerte számos templomot is újjáépíttetett.

A végzetes üvegcse

Hatsepszut uralkodása – néhány kisebb háborús konfliktustól eltekintve – a béke és a gyarapodás időszaka, az ókori Egyiptom egyik aranykora volt. A királynő egyik legnagyobb, halotti templomának domborművein is megjelenített eredményének a regnálása nyolcadik évében az egyiptomiak által csak ta-netjernek, azaz az isten országának nevezett, titokzatos Punt földjére indított kereskedelmi expedíciót tartotta.

Egyiptom és Punt kapcsolatai az Óbirodalom idejére nyúltak vissza, és a kereskedelmi céllal folytatott utazások a Közép-, valamint Újbirodalom idején is gyakoriak voltak. Bár több történész is az Arab-félszigetet jelöli meg Punt lehetséges színhelyeként, a rejtélyes hely valószínűleg a Vörös-tenger partján helyezkedett el, feltehetőleg a mai Szomália, Dzsibuti vagy Eritrea területén.

Az egyiptomiak többek között aranyat, ezüstöt, fahéjat, elefántcsontot, gyantát, egzotikus állatokat, állatbőröket, a bizonyos szertartásokhoz nélkülözhetetlen tömjént is, valamint gyökerestől kiásott mirhafákat is hazavittek Puntból. Cserébe tőröket, harci bárdokat, láncokat és díszgallérokat adtak a puntiaknak.

Hiába a mesés gazdagság, és hiába állt Hatsepszut rendelkezésére rengeteg – többek között Puntból hozott alapanyagból készített – gyógykészítmény, a királynő számos betegséggel küzdött. A bonni egyetem kutatói egy Hatsepszutnak tulajdonított üvegcse tartalmát elemezve kiderítették, hogy a palackban bőrproblémák kezelésére szolgáló orvosságot tároltak.

A többek között pálma- és szerecsendió-olajat tartalmazó folyadék azonban nem bizonyult a legjobb ellenszernek, mivel az üvegcsében a benzopirén, egy rákkeltő hatású aromás szénhidrogén maradványait is kimutatták. Ha Hatsepszut valóban a folyadékkal igyekezett enyhíteni bőrbetegségén, a „gyógyszer” nagyban hozzájárulhatott halálához, mivel a vizsgálatok szerint a királynő rákban szenvedett.

A szakértők azt is megállapították, hogy Hatsepszut ötvenéves kora körül, túlsúlyosan halt meg, és valószínűleg csontritkulás, diabétesz és ízületi gyulladás is kínozta, és több gyulladt foga is lehetett.

Halála után mostohafia, III. Thotmesz követte a trónon, aki uralkodása végéhez közeledve igyekezett a királynő emlékét is kitörölni Egyiptom történetéből. Parancsára Hatsepszut nevét sok feliratból eltüntették, Deir el-Bahariban található szobrait pedig összetörték, és a halotti temploma előtt álló gödörbe dobták.

Amit III. Thotmesz elkezdett, fia, II. Amenhotep, valamint utódai fejezték be. A királynő neve a királylistákba sem került bele. Igyekezetük ellenére sem tudtak minden Hatsepszutra utaló nyomot eltüntetni, így – bár a rendelkezésre álló forrásanyag rendkívül hiányos – ma már tudjuk, a betegeskedő királynő Egyiptom egyik legnagyobb uralkodója volt.