2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 13
18 találat
[1]

1204. április 13.

Bizáncot elfoglalják a keresztesek

A Jeruzsálem és Egyiptom bevételének céljával indított negyedik keresztes hadjárat során a keresztesek hadvezére elfoglalja Konstantinápoly városát. 2000 görögöt gyilkolnak meg a sarcolás és fosztogatás alkalmával, műtárgyakat és relikviákat rabolnak el, a zsákmány legnagyobb része Velencébe kerül. Ince pápa tett felhívást, 1198-ban a keresztes hadjáratra, amelynek az ő személyes védnöksége alatt kellett végbemennie. Több mint 30 000 keresztesből álló sereggel számoltak, és a velenceiekkel szállítási szerződést kötöttek, akik 85 000 ezüstmárka ellenében kötelezték magukat, hogy egy évig hajókat és ellátást biztosítanak a lovagoknak. 1201-ig azonban csak 10 000 keresztes jelentkezett, ezért az útiköltséget nem tudták kifizetni. A velenceiek felajánlották, hogy halasztást adnak, ha a magyarok birtokában levő dalmát Zára (Zadar) elfoglalásához segítséget kapnak. A pápa tilalma ellenére a keresztesek belementek az alkuba. Zára elfoglalása után pedig a bizánci trónviszályba avatkoztak be, és a korábban letaszított II. Izsák Angelosz császárt fiával, IV. Alexiosszal ültetik a trónra (1203. VII. 17.). Mindkettejük életének egy 1204 januárjában, Konstantinápolyban kitört felkelés vet véget. A trónt V. Alexiosz Dukász Murtzuphlosz foglalja el. Erre a keresztesek vezére, Montferrati Bonifác és a velencei dózse, Enrico Dandolo Konstantinápoly ostromába fognak, elfoglalják a várost és elűzik V. Alexioszt. A Latin Császárság első uralkodója I. Balduin lesz.

[2]

1598. április 13.

Megjelenik a nantes-i ediktum

IV. Henrik francia király kibocsátja a nantes-i ediktumot, amely a hugenották (francia protestánsok) számára vallásszabadságot biztosít. Ezzel véget érnek a hugenotta háborúk (1562. III. 1.) Franciaországban a katolikusok és a protestánsok már korábban is kötöttek egyezményeket, ezeket azonban a mindenkori erősebb fél általában nem tartotta be. Az ediktummal először hoz létre a francia király megfelelő alapot a protestánsok és katolikusok békés egymás mellett éléséhez. A más vallásúak üldözése ettől kezdve törvénybe ütköző cselekedet. A szélsőséges katolikusok Henrik magatartását árulásnak tekintik, szemére vetik a királynak – aki csak 1593-1594-ben tért át a katolikus hitre a francia korona elnyerése érdekében –, hogy még mindig a régi hitéhez ragaszkodik. A klérus (papság) félti tekintélyét és jövedelmeit, a parlamentek (bíróságok) az ediktumot jogaikba való beavatkozásnak tekintik. Henrik azonban ragaszkodik tekintélyéhez: „Egyedül az én akaratom elegendő kell legyen ahhoz, hogy jogalapul szolgáljon… Én vagyok a király, királyként szólok hozzátok és engedelmességet követelek tőletek!” Az ediktum révén a protestánsok nagy lépést tesznek az egyenjogúság felé. Azokat az ítéleteket, amelyeket vallási okokból hoztak ellenük, semmissé nyilvánítják és kitörlik az aktákból. A foglyokat szabadon bocsátják. A király Párizsban a legfelsőbb törvényszéken egy ediktumkamarát, Castres-ban, Grenoble-ban és Bordeaux-ban pedig külön bíróságokat állít fel, amelyek feladata az elfogulatlan bíráskodás biztosítása, különösen vitás vallási esetekben. Az elmenekült hugenották külföldön született gyermekeit francia polgároknak ismerik el és visszahívják őket Franciaországba. A katolikusok jogot kapnak arra, hogy mindenütt misét tarthassanak, olyan helyen is, ahol ezt eddig nem tehették meg. Protestáns istentiszteletet csak olyan városban lehet tartani, ahol már az ediktum kihirdetése előtt is tartottak; Párizsban ezt kifejezetten megtiltják. Ezzel akarják megnehezíteni a protestantizmus további terjedését. A helyi korlátozás nem vonatkozik arra a kb. 3500 protestáns nemesre, akik legfelső bírói joghatóság alá tartoznak. Ők hitüket bárhol gyakorolhatják és a szertartásokon vazallusaik családjai is részt vehetnek. Más nemesek csak saját családjuk jelenlétében tarthatnak istentiszteletet és különleges alkalmak esetén legfeljebb 30 személyt hívhatnak meg. Ha olyan helyen élnek, amelyek katolikus főuraktól függenek, az istentisztelet tartásához utóbbiak engedélyét kell kérniük.

[3]

1670. április 13.

Zrínyi P. gr. és Frangepán Ferenc gr. Bécsbe érkeznek, hogy a király előtt ártatlanságukat bizonyítsák

[4]

1695. április 13.

Meghal La Fontaine

Jean de La Fontaine francia meseíró 73 éves korában hal meg Párizsban. La Fontaine a tanmesék - fabulák - megújítójaként szerzett hírnevet. 240 meséjében, melyeket 12 könyvben adott ki, állatok és növények állnak, mint cselekvő hősök a középpontban, és eszközül szolgálnak arra, hogy kifejezzék, La Fontaine bírálatát koráról és kortársairól. Példaképeit az ókori irodalomban, Phaedrus és Aiszoposz műveiben lelte meg; meséinek cselekvő lényei azonban nem erkölcsi erények vagy bűnök szimbólumai, hanem a valóság teremtményei. A mesék morális tanulsága, hogy a bűnök, mint például a hiúság, irigység stb., azért megvetendők, mert zavarják a harmonikus és ésszerű életet, nem pedig azért, mert eleve megvetésre méltók. La Fontaine teológiát és jogot hallgatott Reimsben, majd ezután Chateau-Thierryben volt erdész. 1658-ban ment Párizsba, ahol Jean Racine, Moličre és Nicolas Boileau barátja lett. 1684-től az Académie Française tagja.

[5]

1771. április 13.

Megszületett Richard Trevithick angol mérnök

A gőzmozdony megalkotója Illogan-ban született. James Watt nyomán 1798-ban szerkesztette nagynyomású gőzgépét. 1800-ban kifejlesztette ennek új, kettős működésű változatát bányák számára, majd 1801-ben ezt egy közúti járműbe építette be. Utcai lokomotívjának kazánja hengeres öntöttvasból készült. A kocsi 4-6 személyt tudott szállítani, 15 km/h sebességgel. 1802-ben unokafivéreivel együtt kapott szabadalmat egy kondenzátor nélküli, nagynyomású gőzgépre. 1803-ban építette meg az első működőképes gőzmozdonyt. Ebben a gőzképződést úgy javította, hogy a fáradt gőzt a tűztér kéményén át vezette, felhasználva a gőzsugár szívó hatását, s ez növelte a léghuzatot. Ezt a mozdonyt, amelynek tömege 8 t volt, és öt kocsit tudott 70 emberrel vontatni, 1804-től egy dél-walesi vasműben alkalmazták. 1803-ban Londonban taxivállalatot alapított, járműveinek terjesztése érdekében. Az utak korabeli állapota azonban nem tette lehetővé a gépjárművek közúti közlekedését, Trevithick ezért szerkezetét csillesínekre helyezte át. Később ismét közúti gőzjárművel kísérletezett, majd Andrew Vivian-nel tehermozdonyt konstruáltak. 1812-ben megépítette első lokomobilját, azaz vontatható álló gőzgépét. 1833. április 23-án halt meg Dartford-ban.

[6]

1784. április 13.

II. József Bécsbe viteti a koronát

Szigorú alkotmányjogi felfogás értelmében Magyarországnak nem is volt II. József nevű királya. (Ezen felfogás értelmében királynak az számít, akit megkoronáztak, s nem az, aki ténylegesen uralkodik. Ezért tekintjük például IV. Ferdinándot királynak, aki ugyan sohasem uralkodott, de 1647-ben magyar királlyá koronázták, ám még apja halála előtt elhunyt.) Mária Terézia legidősebb fia ugyanis, aki 1765-től a Német-római Birodalom császári címét is viselte, és Magyarországon kilenc és fél évig uralkodott, sohasem koronáztatta magát magyar királlyá. A koronázáskor ugyanis az új uralkodónak meg kellett esküdnie arra, hogy a rendeket eddigi szabadságukban megtartja, és erre II. József nem volt hajlandó, hiszen egész reformprogramja éppen a rendiség összetörésére irányult. II. József nemcsak nem elégedett meg azzal, hogy visszautasítsa a koronát, de 1784-ben hagyományos őrzési helyéről, a pozsonyi várból Bécsbe, az udvari kincstárba vitette a Szent Koronát. A koronaőrséget feloszlatta. Ez a gesztusa szinte hadüzenet volt a magyar rendi felfogásnak. Világossá tette; nem szent ereklyének, hanem csak becses múzeumi tárgynak tekinti Szent István koronáját. A kortársak emiatt `kalapos királynak` csúfolták.

[7]

1794. április 13.

Öngyilkos lesz Nicolas Sébastien Roch francia író

Chermont-ban született 1741. április 6-án. Korán kitűnt tehetségével, már fiatalon akadémiai díjakat kapott. Előbb baletteket írt az udvar számára, majd vígjátékait is bemutatták. Musztafa és Zéangir című tragédiáját pedig a királyi pár előtt adták elő. Műveivel nagy sikereket aratott, bejáratos lett a legelőkelőbb társaságokba, a királyné pedig járadékkal támogatta. Később kiábrándult az arisztokrácia világából, s forradalmár lett. A jakobinusokkal azonban szembefordult, s mikor a letartóztatás fenyegette, öngyilkos lett. Legértékesebb művei a rendszeresen vezetett feljegyzései, rövid anekdotái, arcképei, amelyeket halála után összegyűjtöttek és kiadtak. A moralisták egyik példaképe volt, hatott Mirabeau-ra is.

[8]

1834. április 13.

Leverik a lyoni selyemszövők felkelését

A lyoni selyemszövők állandósuló elkeseredése felkelés kirobbanásához vezet, melyet csak katonai beavatkozással tudnak leverni. A lyoni takácsok - a város a franciaországi selyemszövőipar centruma - 1831-ben egyszer már fellázadtak a vállalkozók és a kormány ellen. Az okok alapvetően azonosak voltak a három évvel későbbiekkel: az állandó bércsökkentések oda vezettek, hogy egy munkás 1830-ban a húsz évvel (!) korábbi fizetésének csupán egyharmadához jutott hozzá. A francia manufaktúrák ugyanis a brit textilipar mögé szorultak.

[9]

1866. április 13.

Meghal Canzi Ágost Elek osztrák származáső festő

August Alexius Canzi Baden-ben született 1808. február 2-án. 1846-tól élt Pesten. Zsánerképei közül a legismertebb a Váci szüret, amely reprodukciókban széles körben elterjedt. Híresek arcképei, a közülük a legismertebbek a Semmelweist, a Széchenyit, a Deákot és a Vörösmartyt ábrázoló festmények.

[10]

1886. április 13.

Meghal Anna Louisa Geertruida Bosboom-Touissaint holland írónő

A holland történelmi regény egyik megteremtője Alkmaar-ban született 1812. szeptember 16-án. Kezdetben külföldi romantikus témákkal foglalkozott, de fő műveit a XVI-XVII. századi holland polgári aranykor témáiról írta. A reformáció és a holland köztársaság első éveinek időszaka is érdekelte. Regényeiben hatalmas történeti anyagot zsúfolt össze, nyelvezete korhű és archaikus, sok bennük a párbeszédes eszmefuttatás. Több munkája még életében megjelent németül és franciául is. Leghíresebb regényei: A Lauernesse-ház, a Leycester és A mauléoni kisasszony.

[11]

1906. április 13.

Megszületett Samuel Beckett író

Szülővárosában, Dublinban tanult, 1927-ben a Trinity College-ban szerzett franciából és olaszból bölcsészdiplomát. 1938-tól Párizsban élt, előbb Joyce, majd Duchamp és Giacometti körében. A II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, de a háború után visszavonult a politikai szerepléstől. Gondolkodását többek között Descartes filozófiája és Dante költészete határozta meg. Pályáját versekkel kezdte, T.S.Eliot és a francia szürrealisták hatása alatt. Világképe már korai Proust-esszéjében (1931) körvonalazódott, szerinte az életben a szenvedés és az unalom időszakai váltakoznak. A Több fricska, mint rúgás (1934) című novelláskötete és első regénye, a Murphy (1938) a szürrealisták által kedvelt `fekete humor` egyéni változata. Jelentős csavargónovellája, A kitaszított (1947) nagy regénytrilógiáját készítette elő. 1946-ban ment végbe benne az a szellemi átalakulás, amelynek nyomán fő műveit megalkotta. Trilógiájának első része, a Molloy (1951) részleteiben az Odüsszeia és az evangéliumok parafrázisa. A mű az alkotásért folytatott küzdelem metaforájaként is értelmezhető. Folytatása a Malone meghal (1951), melynek fő alakja egy kórházi ágyon fekve látja szeme előtt elvonulni egy élet valós vagy képzelt eseményeit, melyek groteszk halálba torkollnak. A megnevezhetetlen (1953) című harmadik regény egy test nélküli tudat óriásmonológja. Beckett nevét klasszikussá vált abszurd drámája, a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Két csavargó hőse, Estragon és Vladimir az örökös várakozás állapotában él, de a változás Godot eljövetele helyett csak az emberi értékek lassú pusztulásában nyilvánul meg. Későbbi drámái közül A játszma vége (1957) és az Ó, azok a szép napok (1961) még hagyományosan színműszerű, de később már csak pár perces jeleneteket, némajátékokat írt. Ugyanez a végletes tömörség jellemzi kései prózáját is: a Semmi-szövegek (1955) című ciklust követő, jobbára néhány oldalas szövegeit maga Beckett a memento mori ('emlékezz a halálra') funkcióját betöltő 17. századi holland képekhez hasonlította. E korszakában mindössze két hosszabb műve született a Hogyan (1961) című regény és Az elveszejtő (1971) című kisregény, mindkettő Dante-parafrázis. Az irodalmi Nobel-díjat 1969-ben kapta meg. 1989. december 22-én halt meg Párizsban.

[12]

1916. április 13.

Meghal Eötvös Károly ügyvéd

Mezőszentgyörgyön született 1842. március 11-én. A kiegyezés után vármegyei ügyész és országgyűlési képviselő volt. Remek szónokként és az ellenzék egyik vezéreként szerzett hírnevet, majd 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul vádoltak védőügyvédjeként nevét az országhatáron túl is megismerték. A XIX. század utolsó évtizedében egy ideig a Függetlenségi és 48-as Párt elnöki tisztét látta el. Írásai több budapesti napilapban - Pesti Napló, Egyetértés - jelentek meg. Szépirodalmi műveiben, emlékezéseiben a reformkort és az 1848-as szabadságharcot lelkesítő példaként ábrázolta.

[13]

1943. április 13.

Fény derül a katyni mészárlásokra

A berlini rádió adta hírül, hogy a német megszállás alatt lévő Szmolenszk környékén, a katyni erdőben tömegsírokat találtak, amelyek az 1939 szeptemberében szovjet hadifogságba esett és az NKVD által agyonlőtt lengyel katonatisztek holttesteinek ezreit rejtették. A bejelentést kezdetben Nyugaton erőteljes kétkedés fogadta, mivel átlátszó náci propagandafogásnak tartották. Hamarosan kiderült azonban, hogy a brutális mészárlás tényleg megtörtént. 1939 szeptemberében a Vörös Hadsereg közel 230 ezer lengyel hadifoglyot ejtett, a tisztek elhelyezésére három tábort nyitottak: Kozelszkben, Sztarobelszkben, valamint Osztaskovban. A kivégzéseket Sztálin 1940. március 5-én rendelte el Berija belügyi népbiztos javaslatára. A döntés több mint 25 ezer ártatlan ember halálos ítéletét jelentette. A Kreml hatvan év után ismerte el a gyilkosságok tényét.

[14]

1945. április 13.

Bécset elfoglalják a szovjet csapatok

[15]

1956. április 13.

Meghal Emil Nolde német festő

A német expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjét Hansennek hívák, művésznevét szülővárosától vette, ahol 1867. augusztus 7-én látta meg a napvilágot. Egyik alapítója volt a berlini Neue Sezession csoportnak, de kapcsolatban állt a Blauer Reiter művészcsoporttal is. Legjellemzőbbek nagyszabású, vallási témájú és általános emberi mondanivalójú, szimbolikus célzatú képciklusai, de jelentősek akvarelljei is. Seebüll-ben érte a halál.

[16]

1979. április 13.

Megbukik Idi Amin terrorrezsimje

Tanzánia és Uganda hónapokig tartó viszálya után ugandai száműzöttek csoportjai, az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front (UNLF) tanzániai csapatokkal együtt, Ugandában megragadták a hatalmat és ideiglenes kormányt alakítottak Yusuf Lule vezetésével, aki elnökként letette az esküt. Április 11-én bevonultak Entebbébe és Kampalába, s ezzel vége szakadt Idi Amin ugandai államfő terrorrezsimjének. Idi Amin Líbiába menekült. Idi Amin 1971-ben Milton Obote államfő elleni puccsal magához ragadta a hatalmat és terroruralmat vezetett be, amely mintegy 300 000 életet követelt.

[17]

1986. április 13.

Meghal Major Tamás színész

Újpesten született 1910. január 26-án. A Színiakadémia elvégzése után, 1931-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Később rendező, 1945-től a színház igazgatója lett, 1962-től pedig főrendezőként működött. 1982-ben egyik alapító tagja volt a Katona József Színháznak. 1947-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Munkáját csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való állandó készség jellemezte, a színház és a színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte. A színpadon egyebek mellett volt Jago az Othellóban, Tartuffe, III.Richard, Hamlet, Machbeth, Lucifer Az ember tragédiájában. 1941-től filmezett is, legismertebb filmjei: A tizedes meg a többiek, Utazás a koponyám körül, Pendragon legenda, Circus Maximus. Színpadi rendezései közül a Bánk bán, a Szentivánéji álom, Az ember tragédiája, a Tartuffe, Az anya, a Galilei élete, A szecsuáni jólélek, a Rómeó és Júlia, a Jegor Bulicsov és a többiek, a Lear király emelkedett ki. Shakespeare-rendezéseinek száma húsz, de szívesen rendezett kortárs magyar drámákat is. Elkötelezett baloldaliként aktív közéleti szerepet vállalt: 1949-53 és 1958-71 között országgyűlési képviselő, 1957-66 között pedig az MSZMP vezető testületének tagja volt. A Kossuth-díjjal kétszer tüntették ki (1948, 1955), a kiváló művész címet 1950-ben kapta meg.

[18]

1996. április 13.

Meghal Goda Gábor író

Budapesten született 1911. április 1-jén. Első könyve 1929-ben jelent meg. Az Élet és Irodalom egyik alapítója, 1957 és 1959 között a lap szerkesztőbizottságának tagja volt. 1958-1959-ben a Néphadsereg Színházának (ma: Vígszínház) élén állt. Életművét elbeszélés- és verseskötetek, politikai pamfletek, publicisztikai írások és regények alkotják. Műveit szatíra és fanyar humor jellemezte, különösen a kispolgári gondolkodást pellengérezte ki. Legismertebb művei: Magányos utazás, Bolondóra, Mennyei csavargók.

Bezár