Hónap: december • Nap: 16
1485. december 16.
Megszületik Aragóniai Katalin, VIII. Henrik első felesége
Ha érdekel VIII. Henrik (magán)élete, politikája, uralkodása, kérdezd meg személyesen magát Őfenségét. Az angolul feltett kérdésekre anyanyelvén válaszol a feleségfaló király.
1515. december 16.
Meghal Albuquerque, India alkirálya
Goa-ban meghal Alfonso de Albuquerque portugál tengerész, India alkirálya. V. Alfonz király udvarában nevelkedett, majd hadi szolgálatba lépett. 1480-ban az otrantói csatában vitézül harcolt a törökök ellen. Nagy Emánuel király a XVI. század elején a portugál gyarmatok védelmére Indiába küldte. 1509-ben India alkirálya lett, s nemcsakhogy megvédte a portugál területeket, de jelentős hódítások is fűződnek a nevéhez. 1510-ben elfoglalta Goát, 1511-ben pedig Malakkát. A hálátlan Emánuel azonban leváltotta alkirályi tisztéről, mert úgy hitte, hogy függetlenségre törekszik. Pedig Alfonso őszinte, legendásan igazságos, a legyőzöttekhez szelíd, becsületes és igen művelt ember volt.
1617. december 16.
Megalapítják Argentínát és Paraguayt
Hernando Arias de Saavedra spanyol helytartó kezdeményezésére megalapítják a spanyol gyarmatbirodalom két új tartományát, Rio de la Platát (ma Argentína) és Guairát (ma Paraguay). Mindkét tartományban Peru alkirálya uralkodik. Ezüstbányászata alapján Peru és Mexikó a spanyolok legfontosabb gyarmatai közé tartoznak. Hernando Arias de Saavedra már 1609-ben megbízta a jezsuitákat, hogy az Alto Paráná-folyónál élő guarani indiánok között missziós telepeket hozzanak létre. Az előreküldött missziós térítők az indián lakosság keresztény hitre való térítésén fáradoznak, aminek segítségével a spanyolok az indián őslakosságot leigázhatják és birtokba vehetik a távoli vidékeket. A jezsuiták mindemellett megvédik az indián lakosságot a portugál rabszolgavadászoktól.
1645. december 16.
Aláírják a linzi békét
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem - mint az európai Habsburg-ellenes szövetség tagja - 1644-45-ben Magyarországon hadjáratot folytatott a császári uralom alatt álló területek ellen. A háborúskodást lezáró békét 1645. december 16-án kötötték meg Linzben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. (Habsburg) Ferdinánd király képviselői. A béke az erdélyi fejedelemség és a magyarországi rendek számára biztosította az első (1606.) és második (1624.) bécsi békében, valamint az 1608. évi pozsonyi országgyűlésen hozott törvényekben megerősített jogokat, kiszélesítette a protestáns vallásszabadságot, intézkedett a háború alatt jogtalanul elfoglalt protestáns templomok visszaszolgáltatásáról és Rákóczi birtokában hagyta (élete végéig) a Bethlen Gábor kezén volt hét felsőmagyarországi vármegyét: Borsod, Abaúj, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén és Szatmár.
1653. december 16.
Kihirdetik Anglia első írott alkotmányát
Az angol tisztek tanácsa kihirdeti Anglia első írott alkotmányát, az `Instruments of Government`-et. Oliver Cromwellt (1644. VI. 2., 1647. I. 23.) Lord Protectorrá nevezik ki (1654. január). Cromwellnek az új megbízás uralkodói jogokat biztosít. Anglia, Skócia és Írország, melyeket először köt össze reálunió, valamint a gyarmatok törvényhozó hatalma a parlamentben képviselt nép mellett a Lord Protector kezébe kerül. Cromwell gyakorlatilag egyeduralkodóként rendelkezik a végrehajtó hatalommal, mellette híveiből összeállított államtanács áll. A törvényhozó hatalmat a három évre választott, 460 tagú parlament gyakorolja. A törvényeket, az adókat (a rendkívüli kiadásokat alapvetően) a parlament hagyja jóvá. Cromwellnek jogában áll azonban, hogy bármikor parlamenti szünetet rendeljen el, s így gyakorlatilag ő tartja kezében a törvényhozást. Cromwell már 1655-ben feloszlatja az első parlamentet, mivel az megkérdőjelezte a Lord Protector tekintélyét, és 1657-ig egyedül kormányoz, majd 1658-ban ismét feloszlatja a törvényhozó testületet. Cromwell rendőri elnyomásra támaszkodva uralkodik. Az országot tizenegy kerületre osztja, melyek egy-egy őrnagy parancsnoksága alatt állnak, aki ellenőrzi a közigazgatási és helyi kormányzati hivatalokat, beszedi az adókat és ellátja a rendőri feladatokat. Bevezetik a cenzúrát, betiltják a színházi előadásokat, táncos rendezvényeket.
1773. december 16.
A bostoniak sajátos teadélutánt tartanak
A telepesek ellenszegültek az angol parlament által kivetett adóknak, melyekhez nem kérték beleegyezésüket, s így azok az elnyomást jelentették számukra. Az angolok, a lázongás ürügyén újabb és magasabb adókat vetettek ki. Ezek között volt 1767 júniusában a tea-adó, mely Amerika szabadságvágyának vízválasztójává vált. (Charles Townshend, aki szülőatyja volt ezeknek az adóknak három hónap múlva meghalt. Így sohasem tudhatta meg, hogy adótörvényei segítették egy szabad nemzet megszületését.) A telepesek fellázadtak, és nyíltan vásárolták a javarészt Hollandiából importált teát. A John Társaság - amely azelőtt is komoly anyagi gondokkal küzdött - pénzügyi helyzete most végképp kritikussá vált. 1773-ra a John Társaság egyesült a Kelet Indiai Társasággal, hogy így stabilizálja helyzetét, s a Koronához fordult védelemért, segítségért. Lord North, a kincstár új feje, a Társaságok nyomására közvetlen árusítási jogot adományozott, a telepes kereskedők megkerülésekor felmerülő különbözet bezsebelésével. A lázadás csúcspontja volt a `Bostoni Teadélután`. Indiánnak öltözött bostoni férfiak több száz fontnyi teát vetettek a kikötő vizébe. A rebellióban olyan vezető személyiségek is részt vettek, mint Samuel Adams és John Hancock. Angliának ezzel betelt a pohár. Megtorlásként Boston kikötőjét bezárták, és a várost megszállták az angol katonák. A telepesek vezetői összegyűltek, és kihirdették az angolok elleni forradalmat.
1774. december 16.
Meghal François Quesnay francia orvos és nemzetgazdász
François Quesnay francia orvos és nemzetgazdász, a fiziokrata iskola megalapítója 1774. december 16-án meghal Versailles-ban. XV. Lajos udvari orvosaként a nemzetgazdaságot, mint vérkeringést írta le. Quesnay szerint egyedül a parasztság a termelő osztály. Adózik a nem termelő földtulajdonosoknak, és fizet a szintén nem termelőnek számító kézművesek és kereskedők áruiért. Ezt a pénzt akkor kapja vissza, mikor mezőgazdasági termékeit eladja, hogy újból termelni tudjon; s ezzel a vérkeringés ismét elindul.
1775. december 16.
Megszületett Boieldieu francia zeneszerző
Francois-Adrien Boieldieu Rouen-ban született. Orgonálni tanult. 1793-ban mutatták be kis vígoperáját, a La fille coupable-t, majd a Rosalie et Myrza-t, melynek sikere nyomán 1796-ban Párizsba költözött. Itt megismerkedett Méhul-lel és Cherubinivel. Az Opera Comique számos egyfelvonásosát adta elő. 1803-10 között Szentpétervárott volt udvari zeneszerző. Hazatérte után a Jean de Paris-val ismét nagy sikert aratott. 1817-ben a párizsi Konzervatórium zeneszerzés-tanára lett. 1825-ben mutatta be a Fehér nő című operáját, az operairodalom egyik legnépszerűbb romantikus alkotását. Operái mellett dalokat, zongoraszonátákat és hárfa-darabokat írt, de elsősorban vígoperái révén lett korának népszerű zeneszerzője. A politikai változások következtében 1830-ban nyugdíját elvesztette, ezért 1833-tól haláláig ismét a Konzervatórium tanára volt.
1775. december 16.
Megszületett Jane Austen angol írónő
Jane Austen steventon-i lelkészcsaládból származott. Első regényét, az Elinor és Marianne-t 1795-ben írta, s 1811-ben ez a szöveg jelent meg Értelem és érzelem címen. Igazi népszerűséget és sikert második regénye, a Büszkeség és balítélet (1813) hozott számára. Műveiben a vidéki felső középosztály életét ábrázolja. Művészete lélektani realizmusában már a Viktória-kor regényirodalma felé mutat. Írói technikájában miniaturistának vallotta magát, apró részletességgel ábrázolta hőseit és környezetüket. Formailag a jól épített, tömör szerkezet, humoros-ironikus jellemábrázolás, elegánsan könnyed, hajlékony stílus jellemzi regényeit. Fogadtatásuk meglehetősen ellentmondásos volt. Az olvasók és kritikusok egy része fantáziátlan, szűk látókörű írót látott benne, aki saját világának a foglya, s aki képtelen ebből a kis világból kitekinteni. Az ellenvélemény szerint viszont a modern regényírás Austennel kezdődik, éppen azért, mert azt a társadalmi kört ábrázolja, melyet valóban jól ismert. Legismertebb regényei a Büszkeség és balítélet, A mansfieldi park és az Emma. Több művét megfilmesítették.
1809. december 16.
Napoleon elválik Josephine-től
A császár az utódlás kérdését nem tudta megnyugtatóan Josephinnel együtt rendezni.
1838. december 16.
A zulukat leverik a búrok
A csata emlékét a zuluk egykori vezérének nevéből származó dél-afrikai ünnep, Dingaan napja őrzi.
1859. december 16.
Meghal Wilhelm Grimm, német filológus, néprajztudós
1865. december 16.
Megszületett Bilac brazil költő
Olavo Braz Martins dos Guimaraes Bilac Rio de Janeiro-ban született. Igazi poeta doctus volt, orvosnak, jogásznak egyaránt tanult. Ismert Citera és fantázia, valamint Irodalmi előadások című kötete. Szonettjei, szerelmi költeményei egyedülállóak a portugál nyelvű irodalomban. Estefelé című híres szonettkötete posztumusz jelent meg. Máig a legolvasottabb brazil költő.
1882. december 16.
Megszületett Kodály Zoltán
Kecskeméten született, apja Galántán volt MÁV-állomásfőnök, ahol megszerette a nép dalait. Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakán, illetve a Zeneakadémián tanult és szerzett diplomát. 1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkásságát és ismerkedett meg Bartók Bélával. Külföldi tanulmányútja és újabb népdalgyűjtő körút után a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját műveivel a nyilvánosság elé. A modern zene népszerűsítésére és népdalgyűjtésre irányuló törekvéseik Bartókkal rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. 1917-19 között a Nyugatban számos cikkében a népzene jelentőségét hirdette, és lefektette a Bartók-esztétika alapjait. Az 1918-as polgári forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették és hét évig nem taníthatott. Elszigeteltségéből a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki 1923-ban. 1926-ban Háry János című daljátéka is világsikert aratott. Nevelő tevékenysége egyre szélesedett, műveivel is segítette a magyar kórusmozgalmat. 1932-ben mutatták be a Székelyfonót. További művei: Marosszéki táncok (1927-30), Nyári este (1927), Galántai táncok (1933), Budavári Te Deum - Buda felszabadulásának 250. évfordulójára (1936), Fölszállott a páva (1939), Concerto (1940).
Zeneelméleti tevékenysége is jelentős, A magyar népzene című monográfiája 1937-ben jelent meg. A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. 1945-ben mutatták be a Missa brevis-t. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946-49 között pedig az MTA elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettőst. 1951-67 közt megjelent a Magyar Népzene Tára első kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései. Zeneszerzői pályáján a népdalgyűjtésnek és rendszerezésnek, valamint Debussy hatásának volt nagy szerepe. Életműve csúcsai a Psalmus és a Te deum, mindkettőben sok a nyugat-európai műzenei elem, gregorián és reneszánsz harmónia, s érezhető rajtuk Palestrina és Bach hatása. Nem volt forradalmi újító, inkább megőrző-összegző művész. Zenéje, amely az egyszólamú keleti pentatóniából és a gazdagon harmonizált nyugat-erurópai műzenéből épült, homogén és eredeti. A népzenekutatás mellett jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. A magyar zene érdekében tudományszervezéssel és ismeretterjesztéssel is foglalkozott. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja. Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, és egész életén át ezért az ügyért harcolt, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. Budapesten hunyt el 1967. március 6-án. Halála nemzeti gyász volt.
1900. december 16.
Megszületett Pritchett angol író
Sir Victor Sawdon Pritchett esszéíró, kritikus, a novellaírás mestere Ipswichben látta meg a napvilágot. 1916-tól Londonban, 1920-tól 1922-ig pedig Párizsban bolti eladóként, kereskedelmi utazóként, majd a Christian Science Monitor tudósítójaként dolgozott. A lap megbízásából először az írországi zavargásokról, majd a spanyolországi helyzetről tudósított. Évekig Spanyolországban élt, ami nagy hatással volt műveltségére és érdeklődési körének kialakulására is. Folyékonyan megtanult franciául, majd spanyolul és németül is. Első útikönyvét, a Menetelő Spanyolországot 1908-ban jelentette meg, első novelláskötete, A spanyol szűz 1930-ban látott napvilágot. A New Statesman című angol lapnak 1928-tól alkalmi, 1938-tól pedig rendes munkatársa lett, majd 1944-46-ig ő töltötte be a főszerkesztői tisztet. Regény- és novellaírói tevékenysége mellett sikeres kritikai esszéket közölt a New Statesman-ben és a New York Review Book-ban. Gyakran meghívták előadónak angol és amerikai egyetemekre. Több egyetem avatta díszdoktorává. 1974-76 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. Írásait reális környezetábrázolás, vázlatos, de határozott alakrajz jellemzi. Éles szemmel, de iróniával vegyes szimpátiával írt az angol középosztály alsó rétegeiről, főleg az egyszerű vidéki kisemberekről. Munkásságát több magas kitüntetéssel jutalmazták. A lovagi cím mellett megkapta a Brit Birodalmi Érdemrend parancsnoki fokozatát, valamint a Becsületrendet is. 1997. március 21-én halt meg az angol fővárosban.
1901. december 16.
Megszületik Margaret Mead, amerikai antropológus
1944. december 16.
Megkezdődik a halál 50 órája
A nyugati szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partraszállását követő belgiumi és hollandiai előrenyomulásra válaszul 1944. december 16-án Adolf Hitler parancsára megkezdődik az - eredménytelen - ardennes-i támadás. Wacht am Rhein (Őrség a Rajnán) fedőnevű hadműveletek nagy meglepetést okoztak a szövetségeseknek.
A júniusi partraszállás óta a szövetségesek szünet nélkül törnek előre kelet felé. Szeptember 3-án elesik Brüsszel, másnap Antwerpen jut a britek kezére, ez lesz a szövetségesek legfontosabb utánpótlási kikötője. Szeptember elején a németek védelmi vonala a "Nyugati fal", a német-francia határon a háború előtt emelt német erődvonal, és a dél-hollandiai folyók mentén húzódott. A szövetségeseknek azt a kísérletét, hogy szeptember 17-én Arnhemnél és Nijmegennél a Waal és a Lek folyón átkeljenek, a németek véres ütközetben meghiúsították. Október 21-én amerikai csapatoknak azonban sikerült Aachent, az első német nagyvárost elfoglalniuk, ahol inkább felszabadítókként, semmint a lakosság ellenségeiként fogadták őket. Francia és amerikai egységek november 23-án elfoglalták Strassbourgot és Metzet.
Ebben a helyzetben kísérelte meg Adolf Hitler, hogy az ardennes-i támadással nyugaton döntést kényszerítsen ki a németek javára.
A hadműveleti terv először is Antwerpennek, a szövetségesek utánpótlási kikötőjének elfoglalásával számolt, azután Belgiumban és Hollandiában bekerítették és megadásra kényszerítették volna a szövetséges csapatokat. Tekintettel a szövetséges haderők túlerejére az ardennes-i támadás kudarca, bár a támadáshoz valamennyi arcvonalról az utolsó tartalékokat is összevonták, előre látható. Hitler a sikertelen első támadás ellenére december 31-én mégis parancsot ad egy további támadásra, amelynek során főként a német légierő szenvedett tekintélyes veszteségeket. Január 3-án, a nyugati szövetségesek visszaverték a német csapatokat és ellentámadásba mentek át.
1965. december 16.
Meghal Somerset Maugham
Nizzában meghal Somerset William Maugham angol elbeszélő, regény- és drámaíró, a XX. század angol irodalmának egyik legtermékenyebb és legsikeresebb írója. Tízévesen árvaságra jutott és 1884-ben az angliai Whitetable-be került nagybátyjához, a helybeli vikáriushoz. Tüdőbaja miatt azonban hamarosan Dél-Franciaországba küldték gyógykezelésre. 1890-92-ben Heidelbergben hallgatott filozófiát. Egész életén át hatással volt rá Schopenhauer filozófiája. Nagybátyja papi pályára szánta, de ő inkább az orvosi egyetemet végezte el, és 1897-ben szerzett sebészi diplomájával zsebében európai vándorútra indult. Bejárta Olaszországot és Spanyolországot, majd Párizsban telepedett le, ahol több neves francia és angol író társaságában a művészvilág életét élte. Saját élményein alapult az 1915-ben megjelent, erősen önéletrajzi ihletésű műve, az Örök szolgaság, valamint az 1944-es Borotvaélen, amelyből nagysikerű film is készült. 1908-ban egyszerre négy darabját játszották sikerrel Londonban és az Egyesült Államokban. Az első világháború alatt orvosi, majd hírszerzői szolgálatot vállalt, bőséges élményanyagot gyűjtve novellái megírásához. Feltehetően sokoldalú nyelvtudása révén - franciául például egészen kiválóan beszélt - a brit hírszerzés, az MI6 Franciaországba, majd Svájcba telepített fedett ügynökeként egy, a császári Németországra vonatkozó értesüléseket gyűjtő hálózatot szervezett és irányított. 1917-ben pedig közös amerikai és brit megbízással Sommerville fedőnéven Oroszországba is kiküldték, hogy segítsen felmérni a cárt megbuktató februári forradalom következményeit. Nem volt rossz hírszerző: jelentette megbízóinak, hogy várható Kerenszkij bukása és a bolsevikok hatalomra kerülése. Első regénye, a Külvárosi Liza (1897) megírásához orvosi tapasztalatai szolgáltattak anyagot. Magyarországon különösen a két háború közötti két évtizedben voltak népszerűek írásai - a Gauguin életéről szóló Az ördög sarkantyúja, az Eső, A kazuárfa, az Ashenden, Machiavelliről az Akkor és most, elsősorban azonban a Thomas Hardyról szóló Sör és perec. Színdarabjait nagy sikerrel játszották a jelentősebb fővárosokban, így Budapesten is. Különösen nagy sikere volt a Csodálatos vagy Júlia című darabjának, amelyet - számos feldolgozás mellett - 2003-ban Szabó István is filmre vitt kanadai-angol-magyar koprodukcióban. Híres regényei és válogatott elbeszélései magyarul is többször megjelentek. Magyar színpadokon népszerű az Imádok férjhez menni című vígjátéka is. Ars poeticájára jellemző, amit az 1938-ban megjelent önéletrajzi írásában, a The summing up-ban (Életem) így fejezett ki: `Az emberek hajlamosak megfeledkezni saját szörnyűséges gondolataikról, miközben méltatlankodnak, ha ugyanazokat a gondolatokat fedezik fel másokban`.
1985. december 16.
Gőz tör fel Fábiánsebestyénnél
1985. december 16-án forró víz és gőz tört fel Csongrád megyében a Kőolajkutató Vállalat Fábiánsebestyén község térségében végzett kutató fúrásánál. Több mint egy hónapos küzdelem után, 1986. január 31-én (nyugat)német és amerikai szakemberek segítségével sikerült elfojtani a kitörést. Magyarországon ez volt az első gőzkitörés.
1991. december 16.
Az ENSZ megszünteti határozatát, amely egyenlőségjelet tett cionizmus és rasszizmus közé
Az ENSZ közgyűlésen megszavazták az 1975-ös határozat megsemmisítését.
1991. december 16.
Antall József miniszterelnök Brüsszelben aláírja a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek közötti társulási megállapodást
Ezt 1992. november 17-én hagyja jóvá az Országgyűlés, és a ratifikációs folyamat után 1994. február 1-jén lép életbe.
1991. december 16.
Meghal Vas István költő
A szó hagyományos értelmében vett hazafias, közéleti töltésű költészet talán utolsó, klasszikus képviselője volt Vas István, a magyarság, mint élmény korszerű megfogalmazója. Lipótvárosi polgárcsaládból származott, Kassák nemzetközi szemléletű körében lett költővé és baloldalivá, aki az 1950-es évek legnehezebb időszakában kilépett a pártból. Azt vallotta, hogy a függetlenséget a költő számára a biztos állás teremti meg, ezért kezdetben tisztviselő volt, később, nyugdíjba vonulásáig kiadói lektor. (Ebben Illyés Gyula példáját követte, akinek szintén mindig volt `polgári` foglalkozása.) Idős korában a magyar PEN Club elnöke volt, többszörös Kossuth-díjas, de az egyik utoljára kiosztott Baumgarten-díj, a Babits Mihály által fémjelzett irodalmi kitüntetés birtokosa is. Súlyos, zengzetes versei mellett igen nagy értékű műfordítói munkássága is. Egyik alkotója volt műfajában úttörő zenés játéknak, a Hubay Miklóssal és Ránki Györggyel írt "Egy szerelem három éjszakájá"-nak. 1956-tól kezdve dolgozott monumentális önéletrajzi regényén, amely befejezetlenül is az 1930 és 1951 közötti magyar polgári-értelmiségi-művészvilág monumentális körképévé kerekedett ("Elveszett otthonok", "A félbeszakadt nyomozás", "Miért vijjog a saskeselyű?"). Utolsó munkájában az Ó- és Újtestamentum világa felé fordult.
1995. december 16.
Meghal Simonffy András
Budapesten meghal Simonffy András, kétszeres József Attila-díjas író. Érettségi után tervezőiskolát végzett, kirakatrendezőként dolgozott. Az ELTE magyar-olasz szakát végezte, közben 1964-68-ig az Egyetemi Lapok munkatársa volt. Ezt követően két évig az Esti Hírlap munkatársa, majd később az Új Írás rovatvezetője, 1973-74-ben a Mozgó Világ főszerkesztője, egy hosszabb szabadfoglalkozású időszak után 1989-től az Életünk főmunkatársa, 1992-től a Hitel főszerkesztője volt. Kötetei az 1960-as évektől jelentek meg. Legsikeresebb műve a Kompország katonái című történelmi kollázsregény, amelyben nemcsak katonatiszt édesapjának állít emléket, felidézve azt a másik hadvezetést, amely mindent megpróbált, hogy ne Hitler-csatlósként könyvelje el a történelem Magyarországot, hanem arról is vall, hogy csakis a múltat feldolgozva és vállalva, a nemes hagyományokat ápolva élhet az ember teljes életet. Műveiből televízió- és rádióműsorok készültek. Olaszból fordított. A József Attila-díjat 1974-ben és 1982-ben kapta meg.