Fény derült a 65 éve elsüllyesztett repülőgép-hordozó titkaira

Víz alatti régészek egy csoportja titkosítás alól feloldott kormányzati dokumentumok, valamint a hajó roncsainak vizsgálata segítségével igyekezett kideríteni, milyen titkos küldetése volt az USS Independece néven ismert repülőgép-hordozónak. 

Az USS Independence (CVL 22) egyike volt azon kilencven hajónak, amelyet a Bikini-atollnál végzett atomkísérletek során bevetettek. A hajót 1951-ben szándékosan elsüllyesztették, az atomtesztek és a vég közötti évekről azonban a kutatók szinte egyáltalán nem rendelkeztek információkkal – olvasható a Live Science tudományos portálon. Miután azonban tavaly rábukkantak a hajóroncsra, a tudósok a hajóról készült szonárképek, valamint titkosítás alól feloldott dokumentumok összehasonlításával kiderítették, hogy az Independence-t radiológiai laboratóriumként, valamint nukleárishulladék-gyűjtőhelyként használták 1946 és 1950 között.

Az Independence az első hajók között volt, amelyeket könnyű repülőgép-hordozókká alakítottak át a Pearl Harbor elleni japán támadást követően. 1943 novembere és 1945 augusztusa között a közép- és nyugat-csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot – vázolta fel a hajó történetét James Delgado búvárrégész, a Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal munkatársa. Az Independence-t a következő évben már a Bikini-atollnál folyó atomkísérleteknél, a robbantás színhelyétől számított fél kilométer sugarú körön belül elhelyezkedő hajók között találjuk. A tudósok ennek segítségével mérték fel, milyen hatása van a robbanás által keltett lökéshullámoknak, hőnek és sugárzásnak.  

Bár 21 hajó a robbantások hatásai következtében elsüllyedt, az Independence – bár súlyosan megsérült – túlélte a teszteket, és visszaszállították az Egyesült Államokba.  A Delgado vezette kutatócsoport titkosítás alól feloldott dokumentumok segítségével kiderítette, hogy a hajót ezt követően többek között sugárfertőtlenítéssel kapcsolatos kutatásokra használták fel. Egy, az amerikai haditengerészet hajózási hivatala, valamint orvostudományi és sebészeti hivatala által a haditengerészet vezérkari főnökének eljuttatott feljegyzésben azonban már a következőt jegyezték fel: „a Bikininél szerzett radioaktív szennyeződés erőssége az azóta eltelt három év során csökkent, annyira, hogy a hajó számos része most már a békeidőben ipari műveletek esetében felállított tűréshatár alatt van”.

A kormány azonban úgy döntött, hogy a hajón létrehozza a Haditengerészeti Radiológiai Védelmi Laboratóriumot, és még több nukleáris hulladékot szállít a fedélzetre. A laboratórium az első olyan intézmény volt, amely a nukleáris hulladékkal való „bánásmóddal” foglalkozott. A sugárzási értékeket folyamatosan figyelték. 1949-ben négy kazánt, valamint gőzturbinákat is eltávolítottak, hogy még több atomhulladéknak biztosítsanak helyet a fedélzeten.

A repülőgép-hordozó azonban túl öreg volt, és túl könnyedén válhatott volna kémtevékenység célpontjává. Miután döntöttek az Independence elsüllyesztéséről, a Crossroads hadművelet más hajóin lévő, valamint a Kaliforniai Radiológiai Laboratóriumból származó  nukleáris hulladékot is a repülőgép-hordozóra szállították. A haditengerészet két, a hajógerincnél, az atomhulladék tárolási helyétől messze elhelyezett torpedó-robbanófej segítségével süllyesztette el az Independence-t 1951 januárjában. Egy feljegyzésből kiderül, hogy a szakemberek az előírásoknak megfelelően megtették a szükséges óvintézkedéseket, és minden, potenciálisan sugárfertőzött területet megtisztítottak.

Delgado szerint az Independence elsüllyesztése idején már nagyjából annyira volt veszélyes, mint egy röntgensugár. Bármi, ami esetleg veszélyes lehetett volna, acél- és betontárolókban pihent a hajó mélyén. A kutató szerint megnyugtató volt látni, hogy az Independence a tengerfenéken is érintetlenül fekszik, hozzátette azonban, hogy további, sugárzással kapcsolatos kutatásokat fognak végezni. A kutatásról szóló tanulmány a Journal of Maritime Archaeology című lapban jelent meg április 21-én.