A túlerővel szemben tehetetlennek bizonyultak a bécsi forradalmárok

Robert Blum kivégzése Carl Steffeck festményén

A bécsi demokratikus és radikális erők 1848 márciusától rokonszenvvel követték a magyarországi forradalmi fejleményeket.

Hatalmas felháborodással fogadták Ferdinánd osztrák császár és magyar király 1848. október 3-án kiadott proklamációját, amely elrendelte a magyar parlament feloszlatását, eltörölte annak rendelkezéseit, s Jellasics horvát bánt teljhatalommal ruházta fel Magyarországon.

Az udvar a bécsi helyőrség csapataival akarta megsegíteni a szeptember 29-i pákozdi vereség után Bécs felé visszavonuló Jellasicsot.

Október 6-án a bécsi egyetemisták és munkások alkotta nemzetőrség megakadályozta a Richter gránátos zászlóalj Magyarországra indulását. A felkelők elbarikádozták magukat a Dunán átvezető hídnál, a katonák pedig megtagadták az ellenük való fellépést.

Latour hadügyminiszter gyalogságot és ágyúkat vetett be, tűzharc bontakozott ki, de délutánra a felkelők kerekedtek felül, a belvárosba vonultak, és a Szent István-dóm előtt szétverték a kormányerőket. A tüntető tömeg körülvette a hadügyminisztérium épületét, elfogta Latourt, akit népítélettel felakasztottak.

Október 7-én az uralkodó és udvara Olmützbe menekült, a kormány tagjai lemondtak vagy elmenekültek. Miután Auersperg gróf városparancsnok Jellasicshoz fordult segítségért, újabb összecsapások kezdődtek, melyek nyomán a kormánycsapatokat a felkelők kiszorították Bécsből.

A főváros irányítását a városi tanács és a sebtében megszervezett központi bizottság vette át, Wenzel Messenhauser pedig megszervezte a főparancsnokságot.

Önkéntesek érkeztek Brnóból, Salzburgból, Linzből, Grazból, mobilgárdákat állítottak felfegyverzett munkásokból és egyetemistákból, amelyeknek a lengyel Bem József volt a parancsnoka.

Magyar népfelkelők Pozsonynál 1848. október 30-án

Az október 16-án a császári haderő főparancsnokává kinevezett Windisch-Grätz tábornok csapatainak egyik részével október 20-án körülzárta Bécset, és megkezdte az ostromot, a másik felét pedig a magyarok által szorongatott Jellasics megsegítésére küldte.

Bécs kitartott, s a többszöri ultimátumra sem adta meg magát, ám a túlerő miatt Magyarországhoz fordult segítségért. A magyar katonai és politikai vezetés bizonytalankodott abban, hogy osztrák területen is folytatható-e az önvédelminek indult háborúskodás Ausztriával, ezzel értékes napokat veszítve.

Október 25-én a Kossuth jelenlétében megtartott pandorfi haditanács hosszú vita után úgy határozott, hogy megkísérli Bécs felmentését.

Móga altábornagy csapatai azonban október 30-án, a Bécs alatti Schwechatnál vereséget szenvedtek a Windisch-Grätz és Jellasics által vezetett egyesült császári haderőtől, és kénytelenek voltak visszavonulni.

A schwechati csata Anton Ziegler 1850-es illusztrációján

A külső támogatás nélkül maradt bécsi forradalom helyzete ezzel teljesen reménytelenné vált: Windisch-Grätz csapatai 31-én bevonultak a városba, és leverték a felkelést, melynek vezetőit, Wenzel Wessenhausert, Alfred Julius Bechert, Hermann Jellineket és Robert Blumot a megtorlások során kivégezték.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?