Miért olyan csúnyák a csecsemők a középkori ábrázolásokon?
2019. február 22. 19:01 Múlt-kor
A középkori rajzok és festmények sokszor igen kevéssé törekedtek a realisztikus ábrázolásra, ennek az egyik legszembetűnőbb része talán a gyermek- és csecsemőábrázolások. Mi indokolta, hogy szándékosan igen kevéssé valósághű babákat fessenek?
Korábban
A legtöbb ember vélhetően egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a kisbabák aranyosak. Kevesen mondanák, hogy a mosolygós, telt arcú, nagy szemű kisdedek kimondottan csúnyák lennének. Ennek tudományos okai is vannak: az Oxfordi Egyetem kutatói bebizonyították, hogy a babák „cukisága” evolúciós túlélési mechanizmus – külsejük arra ébreszt késztetést a felnőttekben, hogy gondoskodjanak róluk. Mindazonáltal a babák – mint minden más téma – ábrázolása a művészetben az adott kor kultúrájával is összefügg, és a kisgyermekeket is másként festik le különféle időszakokban.
A középkori európai művészetre például jellemző, hogy egyáltalán nem ábrázolta „aranyos” módon a babákat. A reneszánsz kerubszerű csecsemőihez és a későbbi korok realisztikus ábrázolásaihoz képest igen szembetűnő a különbség. Számos festményen egyszerűen úgy tűnik, mintha arányosan lekicsinyített felnőttek lennének – és ez nem is áll távol az alkotók szándékától.
Matthew Averett amerikai művészettörténész, „A kora újkori gyermek a művészetben és a történelemben” című könyv szerzője elmondta: „Ha alapvetően más fényben gondolunk a gyermekekre, a festmény tükrözni fogja az attitűdöket.” A középkori művészetet általánosan motiváló szándékokból kifolyólag két jelentős oka van a korabeli művészek stílusának.
Egyrészt a gyermekábrázolások túlnyomó többségét az egyház rendelte. A leggyakrabban ábrázolt csecsemő természetesen Jézus volt, az utána következő leggyakoribb alakok pedig szintén a Bibliában szereplő gyermekek voltak. Ezen ábrázolásokra a „homunculus” fogalma volt hatással – a kész felnőtt formájában születő gyermek.
A terminus szó szerint „kis embert” jelent. Averett szerint „van az az elképzelés, hogy Jézus tökéletesen megformált és változatlan volt, és a bizánci festészettel kombinálva ez lett az egyik standard módja annak, hogy Jézust ábrázolják. Egyes képeken még az is látszik, mintha kopaszodna.” Alapvetően tehát a gyermek Jézus képe vált a csecsemők általános képévé a korban.
A másik ok valóban stilisztikai vonatkozású. A középkori alkotók teljesen lelkülettel közelítették meg a művészetet, mint későbbi reneszánsz társaik. Számukra – bármilyen meglepő is – egyszerűen nem volt fontos sem a realizmus, sem az emberi alakok ideális, esztétikailag „szép” szintre emelése. A középkori ábrázolások furán hathatnak a mai szemnek, azonban közel álltak az expresszionista művészethez.
A kifejezés szándéka megvolt, azonban mivel az egyéni művészeket ekkoriban nem jegyezték úgy, mint a későbbiekben – nem voltak „híres” festők vagy krónikamásolók – az egyéni alkotás szabadsága keveset jelentett számukra. Aminek ők akartak megfelelni, az a korabeli norma volt. Emiatt vélhetően a korabeli emberek számára sem tűnhettek furcsának a felnőtt kinézetű csecsemők a rajzokon és festményeken – ekkoriban ez volt a norma.
A reneszánsz kora ezzel szemben a művészi kreatív szabadság újjászületésének időszaka volt, amikor a humanista eszmék kezdtek felülkerekedni a vallás és az egyház felett. Az ideálok változása idővel az emberi test elterjedt ábrázolásmódjaira is kihatott. Nagyobb teret kapott a realizmus és az érzések közvetítése a bevett toposzok helyett, így az alakok is változtak: a nők vágykeltőbbek, a gyermekek pedig aranyosabbak lettek. Az idealizált ábrázolásokon egyenesen kerubokhoz hasonló gyermekek láthatók.
Az újkor fontos újdonsága volt a középosztály megerősödése az évszázadok során, ami azt jelentette, hogy egyre többeknek vált lehetővé műveket rendelni festőktől, gyakran saját maguk és családjuk ábrázolásait. A legtöbben természetesen azt akarták, gyermekeik is minél szebbnek tűnjenek.
Mindemellett változott a csecsemőkről alkotott kép is a középkorhoz képest: bűn nélkül valónak kezdték el tekinteni őket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a középkori szülők ne szerették volna gyermekeiket, vagy ne törődtek volna velük, azonban nem helyeztek akkora hangsúlyt ártatlanságukra, mint a későbbi korokban. A bűntől mentes születés pedig azt jelentette, hogy nem ábrázolhatták őket bölcs kinézetű, felnőtt emberekként. A középkori festmények mássága tehát a gondolkodásmód, a szülőség fogalmai és a művészet céljainak változásait tükrözik az idők során.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- Nehezen bírkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával 09:05
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól tegnap
- Halálos ágyán esküdött I. József a feleségének, hogy felhagy a hűtlenséggel, ha túléli a himlőt tegnap
- Alig volt olyan időszak az Akropolisz történetében, amikor nem fenyegette pusztulás tegnap
- Október 9-én kezdődik a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál tegnap
- Bemutatták a Magyarország 365 fotópályázat albumát tegnap
- Utópia helyett csak elviselhetetlen szenvedést hozott a Vörös Khmer uralma tegnap
- Két nap alatt szorították vissza a Disznó-öbölben partra szálló erőket tegnap