Az utolérhetetlen államférfi árnyékában: Winston Churchill lányai

2022. július 25. 08:50 Múlt-kor

Nem mindennapi családba születtek, amelynek olykor édes, olykor keserű terhét egy életen át kellett viselniük. Három különböző személyiség, három gyökeresen eltérő életút, egy közös apa: Diana, Mary és Sarah, azaz a Churchill lányok színfalak mögötti világa elevenedik meg Rachel Trethewey legújabb kötetében.

A Churchill lányok – balra Diana, középen Sarah, jobbra Mary (utóbbi két kép forrása: Wikimedia Commons / Kroon, Ron / Anefo / www.nationaalarchief.nl / CC0)

Korábban

Három, karakterében teljesen eltérő személyiség és egy utolérhetetlen apa, Sir Winston Churchill. Ebből már szavak nélkül is szivarfüstös, whiskyvel bolondított este kerekedhet.

A kötet szerzője, Rachel Trethewey Oxfordban és Exeterben végezte tanulmányait, cikkei jelentős lapokban – mint a Daily Mail vagy az Independent – jelennek meg. Hat könyvet írt, amelyek jórészt a királyi családról, a második világháborúban helytálló nőkről és politikusokról szólnak, ám az idei évben kiadott családtörténeti kötet – amely ezen a linken rendelhető meg – az első, amelyet magyar fordításban is kezükbe vehetnek az olvasók.

Diana, a politikusfeleség, Sarah, a filmszínésznő és Mary, a boldog életű. Bár a sors – és a döntéseik – eltérő életutak felé terelte a három nővért, a testvéri kötelék mindvégig erős maradt közöttük. Édesapjuk mitikus alakja révén annak haláláig tűzközelben maradtak, így nem csak az ő hol boldog, hol keserű napjaik, hanem Nagy-Britannia története is visszaköszön az oldalakon.

Kép forrása: https://corvinakiado.hu

A szerző a történelem sodrását követve egy-egy fontosabb mozzanaton keresztül mutatja be az egymástól oly különböző nővérek életét. A fejezetekben hol Diana, hol Sarah, hol Mary története kerül középpontba, de a szoros családi kötelékek miatt egyikük sem maradhatott távol az események viharaitól – legyen szó akár Winston politikai kudarcairól, vagy életük legjelentősebb időszakáról, a második világháborúról.

Bár a kötet a nővérekről szól, a történetben az apa (Winston) és az anya (Clementine) megkerülhetetlen szereplők. Bár sokáig fiára tekintett politikai örökösként, Winston szeretete lányai felé nem csak a „gorillás játékban”, vagy az atyai jótanácsokban nyilvánult meg. Társaságukat akkor is igényelte, ha a „Fekete Kutya” (azaz a depresszió) gyötörte, továbbá együtt örültek a politikai győzelmeknek, vagy siratták az esetleges kudarcokat. A II. világháború legsötétebb óráiban is őrangyalként vigyáztak gyakran betegeskedő apjukra, és kísérték őt Jaltától Teheránon át egészen Potsdamig. Ennek fényében az állítás, miszerint Churchill nem érhette volna el sikereit felesége, Clementine nélkül kiegészítésre szorul – a lányai nélkül sem. A család a legfontosabb pillanatokban összezárt, és akár saját boldogságukat is feláldozták az édesapa renoméja vagy a hazaszeretet oltárán.

A könyv eseményeinek fő helyszíne nem a csatatér, és nem is a parlament, hanem az – éppen aktuális – családi fészek. A néhol kifejezetten tragikus, néhol meghitt családtörténet a Churchill família színfalak mögötti világába, a sekélyes arisztokráciát megvető lányok mindennapjaiba enged betekintést. Életükre óriási – olykor édes, olykor keserű – teherként nehezedett a családfő történelemformáló szerepe. Egyetlen fivérük, az apa árnyékában őrlődő Randolph volt a család szent tehene, a három lánynak (negyedik lánytestvérük, Marigold sajnos még három éves sem volt, amikor elhunyt) az ő képességeit ellensúlyozva kellett megbirkóznia a kötelességekkel.

A legidősebb nővér, Diana kevesebb mint egy évvel szülei 1908-as esküvője után, 1909-ben született. Az „aranyszőrú kiscicának” becézett gyermek életének egyik legnagyobb traumája az volt, hogy édesanyjától nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet húgai később kiharcoltak maguknak. Elsőként vált felnőtté, de édesanyja már elsőbálozóként letörte szárnyait, ezért Diana egy meglehetősen rossz házasságba kényszeredett. Érdekelte a politika, lelkesen támogatta édesapját, mégis a családanya szerepében ragadt második férje mellett. A második világháborús szerepvállalás, gyermekeinek nevelése sokáig kitöltötte az életét, ám házassága az 1950-es években megromlott, mentális betegség gyötörte, végül önkezével vetett véget az életének 1963-ban.

Apa- és anyaszerepben: Winston és Clementine Churchill (kép forrása: Wikimedia Commons / Anefo / https://www.nationaalarchief.nl / CC0)

Sarah, „a dongó” 1914-ben született. Lázadóbb alkat volt nővérénél, és bár családját mindvégig odaadóan szerette, nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Vívódott színészi karrierje és a családalapítás égető kötelessége között, egy ízben meg is szökött otthonról, hogy szerelmével összekösse életét. Viharos kapcsolatai azonban tragikusan végződtek, hol öngyilkosság, hol betegség, hol kiábrándultság fosztotta meg a boldogság reményétől. A magát „öszvérként” jellemző Sarah a színészetben már az áttörés küszöbén állt, de hiányzott belőle az a végtelen optimizmus, amely édesapját jellemezte. Unalomra így sem panaszkodhatott, Rooseveltet és Sztálint személyesen megismerhette, Fred Astaire oldalán játszott, és még a Marilyn Monroe megjelenésével féltékenységi rohamot kapó Gábor Zsazsát is vigasztalta. Vargabetűs életútja így is önsorsrontáshoz, alkoholproblémákhoz és 1982-es halálához vezetett.

Mindannyiuk közül teljes élet csak Marynek, a legkisebb Churchill lánynak adatott. Édesapja optimizmusát és édesanyja báját örökölte, szüleivel és testvéreivel egyaránt harmonikus kapcsolatban állt. Gyermekkorában dadája és a gondoskodásba beletanuló édesanyja révén kellő figyelmet kapott, a második világháborúban ún. „lövészlányként” légvédelmi szolgálatra szánta rá magát, majd éppen a háború után talált rá az igaz szerelem. Christopherrel népes családot alapítottak, és bár együttérzett testvéreivel, gyászolta szüleit, józansága és életigenlése mindig erősebb maradt. „Nagy ajándék, hogy apám lánya lehettem [...] semmivel sem lehet összehasonlítani” – vallotta Mary, aki a családi örökséget egészen 2014-es haláláig gondozta.

Ami mégis közös mindannyiukban, hogy lendületes, bátor személyiségek voltak, akik a családi drámák ellenére inkább voltak hősök, mintsem tragikák. A kötet az életrajzi vonatkozása mellett a szeretet könyve is: a nővérek megbocsátották egymás hibáit és az emberi gyarlóságokat. Sarah a következőképpen fogalmazott: „Az egészből ragyogó fény árad felém – igazi testvérek voltunk.”

Rachel Trethewey: A Churchill lányok – Winston lányainak története (ford. Mesterházi Mónika; Corvina, 2022, 336 oldal)