A vesztes csata, ami időt nyert a függetlenedő amerikai gyarmatoknak
1776 októberében Benedict Arnold amerikai flottája súlyos vereséget szenvedett a brit hajóktól a Champlain-tavon. Az ütközet azonban késleltette a brit hadjáratot, így az amerikaiaknak több idejük maradt felkészülni a következő évi támadásra.
- Benedict Arnold amerikai flottája 1776 októberében súlyos vereséget szenvedett a brit hajóhadtól a Champlain-tavon.
- Az ütközet késleltette a brit hadjáratot, az amerikaiak pedig több időt kaptak a védekezés megszervezésére.
- Arnold később a saratogai győzelemben is harcolt, mielőtt 1780-ban megpróbálta a britek kezére juttatni a West Point-i erődöt.
1776. október 11-én Benedict Arnold amerikai flottája a brit haditengerészet jóval erősebb kötelékével csapott össze a Champlain-tavon, a New York állambeli Valcour-sziget közelében. A hatórás ütközet súlyos amerikai veszteségekkel járt: több hajó elsüllyedt, másokat a britek foglaltak el vagy gyújtottak fel. A csata mégis értékes időt nyert az amerikai függetlenségi háború számára.
Az amerikaiak 1776-ban visszavonultak Kanadából, és attól tartottak, hogy a britek a Champlain-tavon dél felé haladva elvághatják Új-Angliát a többi lázadó gyarmattól. Arnold feladata az volt, hogy feltartóztassa az előrenyomulást. Mivel flottája nem vehette fel a versenyt a brit hajókkal, a Valcour-sziget és a part közötti keskeny vízi útvonalon rendezkedett be. A terep megnehezítette a brit támadást, az erőviszonyokat azonban nem tudta megfordítani.
Az amerikai hajók súlyos károkat szenvedtek. A Philadelphia nevű ágyúnaszád elsüllyedt, a Royal Savage zátonyra futott, majd a britek felgyújtották. Arnold zászlóshajója, a Congress szintén megrongálódott. A parancsnok az éjszaka leple alatt megpróbált dél felé menekülni megmaradt hajóival, de a britek október 13-án utolérték. Arnold végül több sérült hajót felgyújtatott, hogy azok ne kerüljenek az ellenség kezére.
A brit győzelem ellenére a hadjárat nem folytatódott azonnal. Guy Carleton brit parancsnok eljutott Crown Pointig, de a közelgő tél miatt feladta a további előrenyomulás tervét, és visszavonult Kanadába. A brit támadás így a következő évre maradt.
1777-ben John Burgoyne tábornok vezetésével ismét dél felé indult egy brit hadsereg. Az amerikaiaknak addigra több idejük jutott a védekezés megszervezésére, Burgoyne pedig októberben, a saratogai csaták után megadta magát. A győzelem hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország hivatalosan is az amerikaiak oldalán lépjen be a háborúba. A francia katonai és haditengerészeti támogatás később fontos szerepet játszott a függetlenség kivívásában.
Arnold Saratogánál is harcolt, és súlyos lábsérülést szenvedett. 1780-ban azonban már a britekkel működött együtt, és megpróbálta átjátszani nekik a West Point-i erődöt. A neve azóta elsősorban az árulással forrt össze, korábbi katonai szerepe azonban jóval összetettebb képet mutat.
Ez is érdekelhet
A valcour-szigeti csata 250. évfordulója 2026-ban ismét ráirányította a figyelmet az ütközetre. A csatához kapcsolódó hajóroncsokat és régészeti kutatásokat is bemutatták. A Philadelphia roncsát 1935-ben emelték ki a Champlain-tóból, és ma a Smithsonian Nemzeti Amerikai Történeti Múzeumában őrzik.
A történészek ma is vizsgálják, hogy Arnold fellépése nélkül a britek valóban elfoglalták volna-e a Fort Ticonderogát 1776-ban. Azt azonban a csata története is megmutatja, hogy a brit győzelem komoly időveszteséggel járt, és az amerikaiaknak több idejük maradt a következő hadjáratra való felkészülésre.
