A régészet és a természettudományok kapcsolatát vizsgálták a Glossza legújabb adásában
Az archeometria mint tudományág egyre nagyobb szerepet játszik a régészeti kutatásokban, amit a római kori üvegkereskedelem példája is jól szemléltet. A témáról a Eötvös Loránd Tudományegyetem Humán Tudományok Kutatóközpontjának tudománynépszerűsítő podcastja, a Glossza legújabb adása számolt be, amelyben Bajnóczi Bernadett és Dévai Kata beszélgetése rávilágított, hogy a modern anyagvizsgálatok miként képesek pontosítani az írott történelmi forrásokat.
- Az ELTE HTK legújabb podcastadásában a régészeti leletek anyagvizsgálatát vették górcső alá.
- A szakemberek a római kori üveggyártás természettudományos eredményeit is ismertették.
- A beszélgetés a Budapesten megrendezésre kerülő Balkáni Archeometriai Szimpóziumhoz is kapcsolódott.
Az archeometria az a tudományterület, amely a régészeti leletek és a kulturális örökség elemeit természettudományos, elsősorban fizikai és kémiai módszerekkel vizsgálja. A podcastban elhangzottak szerint az eljárások segítségével a kutatók már nem csupán a tárgyak funkcióját és stílusát képesek meghatározni, hanem a felhasznált nyersanyagok pontos származási helyét is.
A legújabb laboratóriumi technikák lehetővé teszik, hogy a szakemberek mindössze néhány milligrammos mintából, sokszor akár a tárgyak roncsolása nélkül nyerjenek ki adatsorokat a technológiai folyamatokról és a műtárgyak fizikai változásairól.
A műsor egyik központi példája a római kori üveggyártás és a birodalmi kereskedelem volt. Dévai Kata elmondta, hogy a Római Birodalomban az üvegkészítés egy magasan szervezett, térben szétválasztott, specializált iparágként működött. A nyersüveg tömeges előállítása elsősorban a kedvező alapanyagokkal rendelkező Egyiptomra és a Közel-Kelet térségére koncentrálódott. Az ott megolvasztott hatalmas üvegtömböket ezt követően tengeri és szárazföldi kereskedelmi útvonalakon szállították el a birodalom különböző provinciáiba, ahol a helyi mesteremberek formálták belőlük az edényeket, ékszereket és ablaktáblákat.
A kémiai analízisek egyik legfontosabb hozadéka az írott források, például a Plinius által hagyott feljegyzések hitelesítése vagy árnyalása. A szerzők az ókorban gyakran másodkézből származó vagy mitikus elemekkel kevert információkat rögzítettek a gyártási folyamatokról. Az üvegtárgyakon végzett modern összetétel-vizsgálatok ma már képesek megmutatni a valós anyaghasználatot, a hozzáadott színezőanyagokat és az olvasztási hőmérsékletet, ezáltal a történészek sokkal pontosabb képet kaphatnak az antik technológiai fejlettségről.
Ez is érdekelhet
Az archeometria, bár gyökerei korábbra nyúlnak vissza, önálló diszciplínaként az 1950-es években, az oxfordi kutatások nyomán kezdett intézményesülni. Az 1970-es évektől az angolszász szakirodalom bevezette a „régészeti tudományok” fogalmát, amely mára egy komplex együttműködési hálózatot jelöl a régészet, a geológia, a fizika és a kémia között. Magyarországon a hasonló jellegű anyagvizsgálatok sokáig szétaprózódva, elszigetelt műhelyekben zajlottak. Mára azonban a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a kutatóhálózatok laboratóriumai a legkorszerűbb műszeres háttérrel segítik a hazai kutatók munkáját.
A műsor kontextusát az adta, hogy 2026 októberében Budapest ad otthont a 10. Balkáni Archeometriai Szimpóziumnak. A rangos nemzetközi konferencia megszervezésében az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet is aktív részt vállalt. A hasonló szakmai fórumok és interdiszciplináris projektek rámutatnak, hogy a modern régészet már elképzelhetetlen az archeogenetika, az antropológia és a térinformatika bevonása nélkül. A természettudományok és a bölcsészet szoros együttműködése olyan társadalomtörténeti kérdéseket is megválaszolhat, amelyekre a hagyományos módszerekkel eddig nem volt lehetőség.
