A lagúnák betelepítéséről árulkodik a Velence közelében feltárt püspöki központ
Egy mintegy 1600 éves ókeresztény katedrális és a hozzá kapcsolódó püspöki palota alapfalait azonosították a római kori Altinum területén, tájékoztatott a felfedezésről a velencei Ca’ Foscari Egyetem kutatócsoportja. A feltárt épületegyüttes a velencei régió eddig ismert legkorábbi keresztény szentélye, amely új adatokat szolgáltat a lagúnatelepülések kialakulásának fokozatos folyamatáról.
- Észak-Olaszországban egy 1600 éves püspöki központ alapjait azonosították a régészek.
- A 4. és az 5. század fordulóján épült komplexum a térség legkorábbi keresztény emléke.
- A feltárás bizonyítja, hogy az ókori lakosság fokozatosan, szervezetten költözött a velencei lagúnákba.
A Diego Calaon és Elisa Possenti által irányított ásatások során egy 30 méter hosszú és 20 méter széles, téglalap alaprajzú templomépület körvonalai rajzolódtak ki a föld alatt. A szentély apszis nélküli és kelet felé tájolt, elrendezése pedig szándékosan figyelmen kívül hagyja a korábbi római utcarendszert.
Az épület stílusjegyeiben a korszak egyik legjelentősebb észak-adriai keresztény központjához, Aquileiához köthető templomokhoz hasonlít. A mellette álló, komplex belső térszerkezettel rendelkező szomszédos épületet a régészek püspöki palotaként azonosították, amely egykor valószínűleg kétemeletes volt. A kutatók feltételezik, hogy a felső szinten a magas rangú egyházi vezetők lakrészei helyezkedtek el, míg az alsóbb szintek kiváltságos temetkezéseknek adhattak helyet.
Az ásatások egyik legfontosabb megfigyelése, hogy a keresztény komplexum alapozásához nagy mennyiségben használták fel a korábbi római utcák burkolóköveit. A közterületek anyagának elbontása és újrahasznosítása azt jelzi, hogy a püspöki hatalom a Kr. u. 4. és az 5. század fordulóján már komoly befolyást gyakorolt a városi infrastruktúra felett.
Ez az építészeti átrendeződés fizikai formában is megmutatja a világi római adminisztrációról a keresztény egyházi irányításra való áttérés folyamatát a hanyatló birodalomban. A kutatók a területen 6. és 7. századi temetkezéseket is azonosítottak, amelyeken a jövőben radiokarbonos kormeghatározást és antropológiai vizsgálatokat terveznek elvégezni. A további geofizikai felmérések célja a vallási központ esetleges egyéb elemeinek, például a keresztelőkápolnának a megtalálása.
A régészeti leletek szorosan illeszkednek a késő ókorból fennmaradt írott forrásokhoz. Szent Jeromos Kr. u. 396-ban kelt leveleiben részletesen beszámolt a korai altinumi egyházközség életéről. A teológus írásaiban említést tett Heliodorus püspökről, Altinum első püspökéről, valamint Nepotianus pap vallási tevékenységéről. A szövegek utalnak a templom falainak, padlózatának és szakrális tárgyainak gondozására, ami egy viszonylag jómódú, megszilárdult intézményre enged következtetni.
Bár a szakemberek régóta ismerték ezeket a szövegeket, az elmúlt két év ásatási kampányaiig nem tudták a leírásokat egy konkrét épülethez kötni, a jelenlegi kutatás azonban megerősítette a korabeli beszámolók és a fizikai valóság közötti kapcsolatot.
A késő ókor folyamán a megváltozott politikai, demográfiai és környezeti viszonyok miatt az egykor virágzó észak-adriai kereskedelmi központ, Altinum lakossága lassan a biztonságosabb lagúnák felé húzódott. Az egyik legfontosabb új központ Torcello szigete lett, amely a későbbi velencei civilizáció egyik legkorábbi csomópontjává vált.
A kutatások egyértelműsítik, hogy az egyházi intézmények és az építőanyagok áthelyezése egy jól szervezett, fokozatos folyamat eredménye volt. A katedrálist a 7. század első felében szisztematikusan lebontották, hogy a kinyert köveket és téglákat a lagúnában épülő új településeken használják fel. Ezt a folyamatot támasztja alá egy fennmaradt felirat is, amely a torcellói katedrális Kr.u. 639-es alapítását rögzíti.
Ez is érdekelhet
A tradicionális történetírás évszázadokon át úgy mutatta be Velence elődtelepüléseinek kialakulását, mint a barbár inváziók elől a szigetekre menekülő szárazföldi lakosság pánikszerű reakcióját. A legújabb régészeti bizonyítékok azonban ellentmondanak ennek a leegyszerűsítő narratívának, és egy tudatosabb, adminisztratívan is támogatott költözést rajzolnak ki.
A késő ókori altinumi táj jelentős része napjainkra teljesen eltűnt az évszázados mezőgazdasági művelés és az építőanyagok kitermelése miatt, így a régészek sokszor csak az egykori alapozások árkait tudják vizsgálni az ép falak helyett. A most feltárt püspöki központ mindezek ellenére lehetőséget ad arra, hogy a szakemberek összekössék az altinumi korai keresztény püspököket azzal a formálódó közösséggel, amelyből a középkor során a Velencei Köztársaság felemelkedett.
