A Bank of England segített eladni a nácik lopott aranyát

2013. július 31. 17:10 MTI, Múlt-kor

A Bank of England elismerte, hogy részesévé vált a Harmadik Birodalom által a második világháború kitörése előtt Csehszlovákia területéről elrabolt aranykincs forgalmazásának - számolt be a The Daily Telegraph.

Korábban

A 1950-ben íródott, a világhálón kedden megjelent tízoldalas gépelt dokumentum részletezi, hogyan szállították át az Old Ladynek is becézett bank – amely a világ nyolcadik legrégebben alapított pénzintézete – páncéltermeiből a csehszlovák jegybank aranykincsét a németeknek, annak ellenére, hogy a brit vezetés befagyasztotta a londoni csehszlovák számlákat.

A csehszlovák jegybank – sok más ország központi bankjához hasonlóan – a Bank of England biztonságosnak vélt londoni páncéltermeiben őriztette aranykészlete javát, és ezt a tartalékot a "jegybankok jegybankja", vagyis a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) tartotta nyilván az egyes központi banki ügyfelek nevében vezetett számlákon.

Miután 1938. szeptember 29-én a müncheni egyezményben a nagyhatalmak elrendelték Csehszlovákia feldarabolását, a következő év márciusában a BIS átiratot intézett a Bank of Englandhez, kérve 5,6 millió font értékű arany nyilvántartásának átvezetését a BIS 2-es számú számlájáról a 17-es számú számlára. A Bank of England, bár "semmi köze nem volt ahhoz", hogy az egyes BIS-számlák melyik ország jegybankjához tartoznak, "meglehetősen biztos volt" abban, hogy a 2-es BIS-számlán a cseh központi bank értékeit vezette a bázeli pénzintézet, és abban is, hogy a 17-es számlaszám a német Reichsbank azonosítója volt.

Ennek az aranynak a nagy részét – közel kétezer aranyrudat – aztán Belgiumban, Hollandiában és a brit fővárosban "helyezték el". A brit jegybank még 1939. június 1-jén, tehát a Németország elleni hadüzenet előtt három hónappal is indított aranyszállítmányt a New Yorkba, anélkül hogy a megkapta volna hozzá a brit kormány jóváhagyását.

A dokumentum szerint a Bank of England akkori kormányzója, Sir Montagu Norman a "BIS jövője" szempontjából "helytelennek és veszélyesnek" tartotta volna a tranzakció megtagadását. Norman egyébként egészen a második világháború kirobbanásáig támogatta a Harmadik Birodalmat, állítólag Hjalmar Schacht, a Reichsbank vezetője – Hitler gazdasági minisztere – fiának keresztelőjén is felbukkant. Jobb keze pedig az az Otto Niemeyer volt, aki az 1930-ban, az első világháborús német jóvátételi kötelezettségek kifizetésének elősegítésére felállított BIS elnöke lett.