Ókori hajóroncsokat fedeztek fel a Tirrén-tengerben

A felfedezés az olasz régészeti hatóságok, valamint a földközi-tengeri búvárrégészetre szakosodott Aurora Trust amerikai alapítvány együttműködésében született. Az i.e. 1. és a i.sz. 5-7. század közötti időszakból származó, akár 18 méter hosszúságot elérő hajók 165 méteres mélységben nyugodnak a tengerfenéken - ez a mélység óvta meg a roncsok érintetlen rakományát. "Minél mélyebben van egy hajó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy épségben találjuk meg a rakományát" - magyarázta Annalisa Zarattini, az olasz kulturális minisztérium régészeti szakszolgálatának munkatársa.

Ugyan a faanyagot az apró tengeri lények felemésztették a hosszú évszázadok során, mindmáig kivehetők az egykori hajók körvonalai."Rakterükben" ugyanolyan helyzetben sorakoznak a bor, olaj és az apró tengeri halakból fermentált szósz, a garum szállítására alkalmazott amforák és egyéb nagyméretű cserépedények, mint amilyenben évszázadokkal ezelőtt berakodáskor elhelyezték a szállítmányt. A bort Itáliából szállították rendeltetési helyére, Észak-Afrikából és az Ibériai-félszigetről viszont olaj, gyümölcsök és garum érkezett. Az egyik hajó, amelyről eddig nem sikerült kideríteni, hogy mikor süllyedt el, köveket, téglát szállított Rómába.

A mostani lelet immár a második ókori "flotta", amelyet a Ponzai-szigetcsoport közelében fedeztek fel. Tavaly a projekt kertében öt ókori hajóroncsot találtak Ventotene mellett: az antik Rómában e szigetre száműzték a kegyvesztetté vált római nemesasszonyokat, többek között itt raboskodott Julia Caesaris (i.e. 39 - i.sz. 14), Augustus császár egyetlen lánya, akit kicsapongásai miatt apja öt évre száműzött.

A történészek szerint a Ponzai-szigetcsoport kulcsfontosságú szerepet játszott a római kereskedelemben. "Kutatásaink során ellenőrizni akartuk a feltevést, hogy a gyéren lakott aprócska Ponzai-szigetcsoport jó természetes kikötői révén igen fontos szerepet játszott a tengeri szállítmányozásban" - magyarázta Annalisa Zarattini. A régészek az amforákon és az építőanyag mellett az egykori rakomány kisebb tárgyaira is remélnek ráakadni az üledékrétegben.

Olaszország a közelmúltban írt alá az UNESCO-val egy egyezményt, amelynek értelmében a hajóroncsokat a megtalálás helyén kell hagyni. Annalisa Zaratti szerint ez bizonyos veszélyeket rejt, hiszen a hajóroncsok a kincsvadászok prédájává válhatnak, ám a turizmusból származó várható előnyök meghaladják a rizikót. "Úgy véljük, hogy a tenger, amely különösen szép e szigetcsoport környékén, valóságos múzeummá válhat. A nem is oly távoli jövőben nagyon sok érdeklődőnek megadatik, hogy a mélybe ereszkedjenek, és saját szemükkel csodáljanak meg mindent" - összegezte Annelisa Zarattini.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig