Virrasztás, lakoma és egy hatalmas pofon – hogyan vált a fegyverhordozó lovaggá?
2017. december 1. 14:04
Bár a lovaggá válás folyamata egy rövid szöveg elhadarásával és egy gyors érintéssel is megtörténhetett akár egy csata forgatagában is, a hagyományos felavatási ceremónia ennél sokkal összetettebb és sokkal-sokkal hosszabb volt. Egy 13. századi szerző elbeszélése nyomán bepillantást nyerhetünk azokba az órákba, amelyre minden fegyverhordó vágyakozott.
Korábban
Az 1847-ben boldoggá avatott Ramon Llull a 13. századi Európa egyik neves gondolkodója volt. A kalandos életű filozófus egy barcelonai nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot, de később inkább a teológiai kérdések felé fordult és többször is Afrikába utazott, hogy keresztény hitre térítse a muszlimokat. A hagyomány szerint az egyik ilyen útján szerzett sérüléseibe halt bele, ami miatt később mártírként is tisztelték őt. Élete során számos könyvet írt, köztük A lovagi rend könyve címűt is, amelyben az erényes lovag tulajdonságait taglalja és elbeszéli azt is, miként történik rend szerint egy új lovag felavatása.
Llull szerint a fegyverhordókat lehetőség szerint ünnepi napokon kell lovaggá ütni, hogy ezzel maximalizálni lehessen az imádságok számát a lovagi rendbe történő belépésének idején. „Az ünnep tiszteletére ugyanis sokan összegyűlnek arra a napra és arra helyre… és mind imádkozni fognak Istenhez a fegyverhordóért.” Bár az ilyesfajta ünnepnapok jellemzően együtt jártak a nagy lakomákkal is, a felavatási ceremónia előestéjét imádsággal és virrasztással kellett tölteni. Ez azért volt fontos, mert „ha a fegyverhordó a trubadúrok énekét és beszédét hallgatja a kurvázásról és a bűnről, akkor a Rendhez való csatlakozásának első pillanatától kezdve szégyent fog hozni a Rendre.”
A ceremónia reggelén a fegyverhordozónak a mise során esküt kellett tennie az oltár előtt, hogy teljesen aláveti magát a lovagi előírásoknak és minden erejével azon lesz, hogy azt megtartsa. Ezt követően a misét celebráló pap egy hosszú prédikációba kezdett „a tizennégy cikkelyről, amin a hit nyugszik, a tízparancsolatról, a Szent Egyház hét szentségéről és más hithez tartozó dolgokról… hogy a fegyverhordó tudja, miként kell összeegyeztetni a lovagi hivatalt a szent katolikus hithez tartozó dolgokkal.”
A lovagjelöltnek az egész éjszakai virrasztás után ekkor ismét térden állva kellett imádkoznia kellett Istenhez, kérve őt, hogy „adja kegyelmét és áldását ahhoz egész életében a szolgája lehessen.”
Ezután következett a tényleges lovaggá ütés. Ezt azonban nem végezhette akárki, Llull szerint a felavatás végző nagyúr hibátlan erkölcsi jellemmel kell rendelkeznie, minthogy „ha egy lovag nem erkölcsös, akkor nem adhatja azt amilye nincs és így rosszabb mint a növények, amelyek képesek örökíteni természetüket.”
Végezetül következett a felavatás leginkább dramatikus momentuma. A fegyverhordó ismét letérdelt az oltár elé, hogy „testi és lelki szemeit és kezeit Isten felé emelhesse.” Miközben kezeit így felemelve tartotta, karddal felövezték őt, majd a felavatást végző lovagnak a jóságot kifejezve meg kellet csókolnia a fegyverhordót, majd keményen fel kellett pofoznia, hogy ezzel emlékeztesse „milyen nagy terhet és dicsőséget vállal magára a lovagi rendben végzett szolgálattal.”
A pofonnal teljes értékű lovaggá váló férfi a ceremóniát követően egy lóháton vonult körbe, hogy bemutassa magát az összegyűlt tömegnek. Az új lovag felavatását rendszerint nagy ünnepség követte lakomával és tánccal. Az ünnepély központi eleme volt, amikor a felavatást végző nagyúr megajándékozta az újdonsült lovagot, majd a lovag is ajándékokat osztogatott.
Érdekesség, hogy Llull ezen a ponton valószínűleg maga is megunta a hosszadalmas eljárás további részletezését, hiszen a lovaggá avatás elbeszélését meglehetősen összecsapva zárta le: „mindezen dolgok és még sok más – amelyek elmagyarázása túl hosszú lenne – tartozik a lovaggá ütéshez.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Saját magáról mintázta Árpád vezért Feszty Árpád 19:05
- Még a hóhér sem bírta a király elleni merénylő vallatásának látványát 18:05
- Egyre súlyosbodó betegsége ellenére haláláig alkotott Alphonse Daudet 16:05
- A Városliget arculatához is hozzájárult az ezeréves Magyarország megünneplése 15:05
- Főleg regényeket írt, a köztudat mégis egy musicalhez köti Sólem Áléchem nevét 14:20
- A magyar kultúrával ismerkedhettek a washingtoni magyar nagykövetség rendezvényére érkezők 11:20
- A gyilkossági kísérlet után nem sokkal megbocsátott merénylőjének II. János Pál pápa 08:20
- A világ legcsúszósabb anyagaként döntötte meg a Guinness-rekordot Plunkett találmánya tegnap