Hónap: szeptember • Nap: 04
1452. szeptember 4.
III. Frigyes német-római császár átadja V. Lászlót Cillei Ulrik grófnak, a Szent Koronát azonban továbbra is magánál tartja
1797. szeptember 4.
A tábornokok `államcsínyt` hajtanak végre Párizsban
Fructidor 18. napján (szeptember 4.) Párizsban Barras irányításával néhány republikánus gondolkodású tábornok - köztük Bonaparte Napóleon és Pierre Augereau - `államcsínyt` hajt végre. A direktórium idején Franciaországban állandósul a válság; nagyfokú az áremelkedés, sokasodnak a problémák. Mindez a kormányzat fokozott népszerűtlenségéhez vezet, és a jakobinusok, de még inkább a royalizmus (királypártiság) egyre fenyegetőbb megerősödését eredményezi. Végül sor került a "thermidori burzsoázia" helyzetét újra megerősíteni hivatott "államcsínyre". Kora reggel a fővárost katonaság szállja meg. A csapatok elfojtanak minden ellenállást. Akik a királyság vagy az 1793-as alkotmány visszaállítására törekszenek, agyonlövik.
1830. szeptember 4.
Először közlekedik gőzhajó a Dunán Bécs és Pest-Buda között
Megtette első útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozók által alapított Első Dunagőzhajózási Társaság első gőzhajója, az `I. Ferenc`. A szállítási idő Bécstől Pest-Budáig, illetve az Al-Dunáig jelentősen csökkent a ló vontatta hajószállítással szemben. A magyar fővárosba alig több mint fél nap alatt ért a császárvárosból a gőzhajó. )A Dunán, illetve annak bécsi szakaszán a társaság gőzhajójának első útját megelőzően már 1817. május 2-án, 11 évvel azután, hogy Robert Fulton feltalálta a gőzhajót, megjelent az első gőzenergia hajtotta hajó, Bernhard Antal pécsi órásmester alkotása, mely a `Carolina` nevet viselte.) A következő évben, 1831-ben ugyanez a gőzös egészen az Al-Dunáig merészkedett. (A korábbi 4-5 hét helyett az őt most 8 napig tartott.) A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchenyi István gróf. Tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig, s azon át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit. 1833-ban a társaság egy másik `Duna` nevű (később `Argó`), 1834-ben egy harmadik `Pannónia` nevű gőzhajót is üzembe állított. A gőzhajók az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun is keresztüljártak, egészen Galacig. A társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai-szigetet. Ez téli kikötőül és hajóépítő műhelyként szolgált.
1832. szeptember 4.
Meghal báró Zách János Ferenc csillagász
Pesten született 1754. június 13-án. Katonatisztként feltérképezése céljából végzett földrajzi 1770-80-ban a lembergi egyetemen tanított, 1781-83-ban a párizsi obszervatóriumban dolgozott, majd 1785-ig Moritz Brühl gróf szolgálatában csillagászati megfigyeléseket végzett a gróf londoni csillagvizsgálójában. 1786-ban Gothában került, ahol 1792-ben az ő tervei alapján épült fel a gothai obszervatórium, amelynek 1806-ig igazgatója volt. 1798-ban az ő szervezésében rendezték meg az első európai csillagásztalálkozót. Gothában megalapította és 1813-ig szerkesztette az első csillagászati folyóiratot, a Monatliche Correspondenzet. Ebben több magyar csillagászati és geodéziai munkálatról is beszámolt. Tudományos munkásságának elismeréseként a legnagyobb tekintélyű tudós társaság, a londoni Royal Society 1804-ben felvette tagjai sorába. 1815-től Genovában élt, ahol szintén az ő vezetésével létesült obszervatórium. Élete végén Párizsba költözött.
1848. szeptember 4.
V. Ferdinánd hivatalosan is visszahelyezi Jellasics bárót báni méltóságába
1851. szeptember 4.
Megszületett Klimm Mihály vízépítő mérnök
Oklevelét 1870-ben a budai műegyetemen szerezte. 1872-ben állami ösztöndíjjal külföldre ment, részt vett a hamburgi kikötő építésében, majd annak befejeztével 1875-78-ig az Elba szabályozásánál dolgozott. Ezután a csehországi Morva folyó szabályozásánál szakértőként, majd királyi biztosként a Rajna szabályozásánál működött. 1878-ban a budapesti műegyetemen a vízépítészetnek külön tanszéket állítottak fel, s annak vezetésére őt kérték fel. Mint a műegyetem első vízépítési professzora, sok tekintetben úttörő szerepet játszott a hazai vízügyi oktatás kiszélesítése terén. 1882-ben Nagymarosnál megszervezte az egyetem vízmérő állomását. 1888-ban tevékenyen részt vett a tiszai árvizek elhárításában. 1889-91-ben ő volt a műegyetem rektora. Főbb művei: A Felső Rajna szabályozása, Útijegyzetek a vízépítés köréből. Budapesten hunyt el 1897. január 25-én.
1870. szeptember 4.
Kikiáltják Párizsban a III. Köztársaságot
Két nappal azután, hogy III. Napóleon császár Sedannál elveszíti koronáját és szabadságát, Jules Favre és León Gambetta republikánus vezetők kikiáltják Párizsban a III. Köztársaságot. Az ideiglenesen megalakított `nemzeti védelem kormányában` Gambetta a belügyminiszteri tisztséget veszi át, Favre pedig a külügyminisztériumot vezeti. A kormány a következő hónapokban megszervezi a népi háborút a Franciaországban előrenyomuló porosz-német csapatok ellen. Gambetta, aki a körülvett Párizst léghajón hagyja el, a következő hetekben vidéken fegyverzi fel a népet (`Levée en masse`). Franctireur-kötelékek (felfegyverzett civilek) alakulnak a reguláris csapatok megerősítésére. A főleg Dél-Franciaországban toborzott felmentő sereg figyelemre méltó katonai sikereket ér el. Az újonnan felállított Loire-hadsereg októberben és novemberben Orléans és Coulmiers mellett porosz csapatokat győz le. Dijon környékén a segítségül hívott Garibaldi (1860) veszélyezteti a porosz utánpótlást. Az új francia északi hadsereg előrenyomulása Amiens-nél, Bapaumenél és St. Quentinnél a körülzárt Párizs mentesítésére mégis kudarcba fullad. 1870-1871 fordulójára a vereség véglegessé válik. A felmentő sereget leverik, és részben kiszorítják a svájci határra. 1871. I. 28-án Párizs leteszi a fegyvert és Jules Favre aláírja a fegyverszünetet, amit V. 10-én a frankfurti békeszerződés követ.
1881. szeptember 4.
Megszületett Purjesz Lajos újságíró
Nagytótipusztán született, a középiskola után jogot hallgatott a budapesti egyetemen, ezután újságírói pályára lépett. Már mint joghallgató munkatársa volt az Egyetértésnek, 19 évesen pedig rovatvezetője, majd 1904-1913-ig felelős szerkesztője. 1913-1920-ig a Világ felelős szerkesztője, 1924-ig főszerkesztője. A Világ, mint a polgári radikalizmus orgánuma az ő vezetése alatt válta politikai élet komoly tényezőjévé. Küzdött az általános választójogért és a polgári demokrácia egyéb követeléseiért. Az I. világháború idején - a cenzúra szabta korlátok között - a pacifizmust propagálta. 1918-ban részt vett a Nemzeti Tanács megalakításában. Vezető szerepet játszott az újságírói mozgalomban is, 1907-1918-ig a budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára volt. Nevét kiváló publicisztikái is ismertté tették. Budapesten hunyt el 1925. január 7-én.
1907. szeptember 4.
Meghal Edvard Hagerup Grieg norvég zeneszerző
A XIX. századi Norvégia egyik vezető alakja Bergenben született 1843. június 15-én. Költőzenész, akit erős szálak fűznek az irodalomhoz. Művészetére az egészséges realizmus jellemző, dallamai rövid lélegzetvételűek. Az 1880-as évek végétől Európa-szerte ünnepelték, mint művei vezénylőjét és előadóját. Ibsen Peer Gynt című színpadi művéhez írt zenéjével vált híressé. Zenekari, zongora-, kamara-, valamint kórusműveket komponált. Nagyobb szabású művei: a Zongoraverseny, a G-moll vonósnégyes és a három hegedű-zongora szonáta szabad szonátaformára épült. Legnépszerűbb művei az Ibsen művéhez írt Peer Gynt-szvit, a Holberg-szvit, Norvég tánc- és népdalfeldolgozásai. Vokális művei közé tartoznak az A. O. Vinje szövegeire írt dalok, valamint a Haugtussa dalciklus.
1917. szeptember 4.
Megszületett Maléter Pál katonatiszt
A gimnáziumi érettségi után négy szemesztert hallgatott a prágai orvosi egyetemen. A német csapatok bevonulását megelőzően Kassára, majd onnan Budapestre költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, melyeket végül anyagi okok miatt kénytelen volt abbahagyni. A magyar állampolgárság megszerzése érdekében önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1940 őszén fölvették a Ludovika Akadémiára. Ennek befejezése után Kassán szolgált, majd 1944-ben a keleti frontra vezényelték, ahol fogságba esett, majd partizánként harcolt. 1944 őszén Erdélyben került egységével bevetésre. 1945 januárjában az Ideiglenes Kormány védelmére szervezett zászlóalj parancsnoka lett, tavasztól a HM őrzászlóalját vezette. A forradalom kitöréséig a néphadseregben teljesített szolgálatot, 1956-ban ezredesi rangban.
1956. október 24-én déltől a Honvédelmi Minisztériumban ő látta el a főügyeleti szolgálatot. Másnap a vezérkari főnök parancsára öt harckocsival és az azokat kísérő tisztiiskolásokkal a Kilián laktanyában tartózkodó egyik egységének segítségére indult. Mivel csak az ő parancsnoki harckocsija jutott el az épületig, felsőbb jóváhagyással tűzszünetet kötött a környéken harcoló civil egységekkel. Ennek lejárta után 27-28-án katonáival ellenőrzése alá vonta a laktanyát közrefogó épületszárnyakat, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot. A Corvin közben részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon. Nagy Imre kérésére jelen volt a munkástanácsok küldötteivel folytatott megbeszélésen, majd 31-én a Nemzetőrség megszervezéséről folytatott tárgyaláson. November 1-jén Nagy Imre kinevezte a honvédelmi miniszter első helyettesévé, majd november 3-án honvédelmi miniszter lett. November 3-án este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett magyar küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok a KGB vezetője letartóztatta. 1958. június 15-én Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, koncepciós perben: szervezkedés kezdeményezése és vezetése, zendülés, valamint hazaárulás hamis vádjaival halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap hajnalban, 1958. június 16-án több társával együtt kivégezték. Teljes rehabilitálása és ünnepélyes újratemetése csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án, sok tízezer ember jelenlétében zajlott le. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vád alól. 1990. július 5-én vezérezredessé léptették elő.
1940. szeptember 4.
Sikeres kísérlet segíti a színes televízió fejlesztését
1940. szeptember 4-én sikerült a világon először elektronikus eszközökkel színes televíziós képet továbbítani: az amerikai Columbia Broadcasting System (CBS) társaság stúdiójában Peter G. Goldmark magyar származású amerikai mérnök vezetésével fejlesztették ki az új eljárást, amely 343 képsoros rendszerével kezdte meg naponkénti kísérleti adását. (A CBS tévétársaság csak 1950. január 12-én lépett a nyilvánosság elé a színes televízió-adással.) A színes képet három alapszín, a zöld, a kék és a vörös összevetéséből állítják elő, amely így szabad szemmel nem látható zöld, kék és vörös felületelemek sokaságából áll. Magyarországon a budapesti Szabadság-téri stúdióban 1969. március 21-én avatták fel az első magyar színes televízió-adóberendezést, s ezzel kezdődött meg a műszaki kísérleti adás. Magyarországon 1972 óta sugároznak rendszeresen színes adást.
1955. szeptember 4.
Újra megnyitják a berlini Staatsopert
1955. szeptember 4-én ismét megnyitották a berlini Staatsopert. 1945 február 3-án egy bombatámadás után az épület teljesen kiégett, néhány főfal-töredéken kívül csupán a több emelet magas színpadtechnikai acélváz meredt égnek belőle. Újjáépítése 1952-ben kezdődött. Az 1452 férőhelyes színház 1955. szeptember 4-én Richard Wagner `A nürnbergi mesterdalnokok` című operájával nyitotta meg ismét a kapuit.
1965. szeptember 4.
Meghal Albert Schweitzer
80 éves korában elhunyt a lambarénéi missziós orvosként ismertté vált Albert Schweitzer teológus és muzsikus. Elzászi evangélikus lelkész fia volt; a strasbourg-i egyetem filozófia és teológia szakán végzett, majd filozófiából és teológiából is doktorált. Zenei tanulmányokat is folytatott, orgonálni tanult előbb E. Münchnél, majd Párizsban Charles Widornak, a francia zeneakadémia tanárának magántanítványa lett. Widor kérésére könyvet írt Bachról, majd 1905-ben Párizsban részt vett a Bach Társaság megalapításában. A Bach-kutatásai során az orgonákról szerzett ismeretei alapján könyvet írt Német és francia orgonaépítészet és orgonaművészet címmel. Az előbbiekkel párhuzamosan folytatta teológiai munkásságát az igazságot szenvedélyesen kutató tudós magatartásával. Fő törekvése a keresztény hit és saját korának modern tudományos gondolkodása közötti feszültség áthidalása volt. 29 éves korában egy folyóiratból szerzett tudomást arról, hogy Gabonban, Francia Egyenlítői Afrikában orvoshiány van. Egy ifjúkori fogadalma és az egyházi szociális munkában szerzett tapasztalatai arra indították, hogy beiratkozzék az orvosi karra. 1913-ban szerzett orvosi diplomájával a gaboni Lambarénébe ment, hogy gyógyító munkával próbáljon jóvátenni valamit abból, amit a fehér ember színes testvérei ellen elkövetett. Az előkészületekben, a kórház építésében és később a gyógyításban hűséges segítője volt felesége, Hélene Bresslau. Az őserdei kórház rövidesen a bennszülöttek ezreinek lett menedéke. 1917-ben feleségével együtt - német állampolgárságuk miatt - franciaországi internálótáborba hurcolták, majd Strasbourgban átmenetileg igehirdetői és orvosi munkát vállalt, több európai városban tartott előadásokat, adott orgonahangversenyeket. 1924-ben térhetett vissza Lambarénébe, ahol ekkortól fokozódó nemzetközi támogatással végezhette munkáját sok kitűnő orvos közreműködésével. 1951-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, az egyik legrangosabb német irodalmi kitüntetést. 1953-ban megkapta az 1952. évi Nobel-békedíjat, amelynek összegéből telepet hozott létre a leprások számára. Legismertebb művei: Orvos az őserdőben (1921), Gyermekkorom és ifjúságom emlékeiből (1924), Életem és gondolataim (1931), Afrikai vadásztörténetek (1936) Afrikai történetek (1938). Említésre méltó Goethe-kutatása is: négy Goethe-tanulmányt hagyott az utókorra, előadásszövegekként. E tanulmányaiban az irodalom- és a filozófiatörténet elegyedik egymással, s a goethei erkölcsi eszmények kapcsán szóhoz jut maga Schweitzer mint bölcselő is, etikai indíttatású korkritikájával.
1970. szeptember 4.
A szocialista Allende lesz Chile államfője
A chilei elnökválasztások meglepő eredménnyel zárulnak. Latin-Amerika történetében ez az első eset, hogy Salvador Allende Gossens személyében demokratikus úton egy szocialistát választanak államfővé. A 63 éves Allende, a Népi Egységnek, egy szocialistákból, kommunistákból, liberálisokból és kereszténydemokrata szakadárokból alakult népfrontos koalíciónak a jelöltje a szavazatok 36,6%-át szerzi meg. Ellenfele, Jorge Alessandri Rodriguez, a volt elnök és a jobboldaliak jelöltje, ezzel szemben csak 34,9%-ot kap. A kongresszus ezek után október 24-én 135 szavazattal 35 ellenében a szocialista Allendét választja meg államelnöknek. A megválasztásához szükséges szavazatokat Allende a kongresszusban oly módon biztosította, hogy alkotmányos garanciát adott a demokratikus jogállam (sajtó-, gyülekezési és oktatási szabadság) fenntartására. Allende olyan országban vállalja magára kormányzást, amelyben az infláció évi rátája 35% és a gazdaság 80%-ban külföldi cégek ellenőrzése alatt áll. Hogy hatékonyan felvehesse a harcot Chile nyomasztó gazdasági problémáival, Allende a legégetőbb szociális reformok végrehajtása, valamint a bányaipar és a bankok államosítása mellett dönt (1973. IX. 11.).
1984. szeptember 4.
Mulroney győzelme Kanadában is fordulatot jelent
Kanadában az előrehozott parlamenti választásokon fölényesen győz a Brian Mulroney vezette Haladó Konzervatív Párt. Ezzel újabb nyugati országban következett be konzervatív fordulat.
A majoritásos (többségi) választási rendszer alapján a Haladó Konzervatív Párt a szavazatok 50 százalékával a 282 parlamenti mandátumból 211-et szerez meg, megkétszerezve így a mandátumainak számát (eddig 101 képviselője volt). A nagy vesztes a John Turner miniszterelnök vezette Liberális Párt (LDP), amely 107 mandátumot vesztett és immár csak 40 parlamenti helyet mondhat magáénak. Turner csak júniusban váltotta fel a 16 éve szinte megszakítás nélkül kormányzó Pierre Trudeaut-t a miniszterelnöki és pártelnöki poszton.
Brian Mulroney kormányalakításával (IX. 17.) Ronald Reagan erősítést kap: az Újvilág északi része immár teljesen konzervatív kormányfők dominálnak, például Helmut Kohl az NSZK-ban, Margaret Thatcher Nagy-Britanniábban, Kaare Willoch Norvégiában, Poul Schlüter Dániában, emellett pedig Nakaszone Jaszuhiro Japánban.
1991. szeptember 4.
Meghal Németh Lajos művészettörténész
Budapesten született 1929. december 4-én. 1952-ben a budapesti egyetemen művészettörténész és muzeológus oklevelet szerzett. A Művészettörténeti Dokumentációs Csoport (utóbb Központ) munkatársa, 1969-től az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának tudományos tanácsadója, 1979-től haláláig a budapesti egyetem művészettörténeti tanszékén egyetemi tanár volt. Munkássága során monográfiákban dolgozta fel a XIX-XX. század fordulójának és a XX. század nagy magyar művészeinek életútját. Életművének összefoglalása A magyarországi művészet története című sorozat első kötete, a Magyar művészet 1890-1919. Kutatásai során sikeresen hasznosította a társtudományok eredményeit és módszereit. Művészetkritikusi munkássága is jelentős. Elnöke volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, 1981-ben a Svéd Királyi Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, 1990-ben az MTA levelező tagja lett. 1983-ban Akadémiai Díjat, 1987-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1991-ben Széchenyi-díjat kapott.
1993. szeptember 4.
Eltemetik Horthy Miklóst
Ötvenezer főre becsülik azoknak a számát, akik megadták a végtisztességet a csaknem negyed évszázadon át uralmon levő kormányzónak Kenderesen, a család székhelyén.
Portugáliából szállították át a kormányzó, felesége és fia, ifjabb Horthy Miklós maradványait Kenderesre. A temetést a magyar tengerjáró hajósok szervezete kezdeményezte, és viszonylag szűk körű családi rendezvényként kezdett szerveződni. Végül azonban a kormány több tagja jelen volt, vitát váltva ki mind az ellenzék, mind a magyar vezetést a Horthy-korszak feltámasztásával vádoló román és szlovák sajtó részéről. Kérdés, lehet-e egyáltalán Horthy-korszakról beszélni? Tudniillik lényegesen eltért egymástól a Héjjas Iván, Bethlen István, Gömbös Gyula, Irmrédy Béla, Kállay Miklós vagy Sztójay Döme kormány. A temetés normális kegyeleti aktus maradt, ahogy a családtagok kívánták.
A Horthy-korszak értékelése
1945-ben, a Ludas Matyiban megjelent karikatúra Horthy Miklóst jelölte meg a nemzet háborús vereségének, tragikus helyzetének előidézőjeként. Horthynak tudták be mindazokat a hibás döntéseket is, amelyeket az 1920-1945 közötti kormányzatok hoztak. Sőt a korabeli politikusok, ideológusok tanultak "elődeiktől". Ahogy a Horthy-korszakban minden 1920 utáni nemzeti és társadalmi-gazdasági nehézség okául az 1918 előtti liberalizmust jelölték meg, úgy 1945 után is, minden aktuális nehézségért szintén az előző időszak kormányzati politikáját tették felelőssé. A két háború közötti korszak tárgyilagosságra törekvő újraértékelése részben megkezdődött 1962 után. Megindultak a forrásszerű feltárások, a rendszeren belüli különböző irányzatok és áramlatok közötti differenciálás.
Az 1980-as évek történetszemléleti csendes átértékelése tovább tágította a figyelmet: elemzéseiben a közép-kelet-európai térség egészének fejlődésébe illesztette az 1920 utáni Magyarországot, határozottan beszélt már az egész nemzeti hagyományrendszer differenciáltabb megítéléséről: a trianoni sokkról, arról, hogy a nacionalizmus nem a térség egyetlen, hanem "csak" egyik nacionalizmusa volt. Felvetette az 1945 előtti társadalom ma is értéket képező erőinek "rehabilitálását", nem utolsósorban a korábban egyoldalúan elítélt nemzeti középosztály, a gazdagparasztság, a városi kispolgárság és a művelt munkásréteg érdemeinek kiemelését. Amelyeket az 1948 utáni proletárdiktatúra megsemmisített, és így a történetírás megítélésében is negatív jelzőket kaptak. A politikai rendszer - a 3 T jegyében - "tűrte" e felfogást, de nem vonta le a következtetéseket: propagandájában a régi történeti-politikai elemeket fel kell adnia. Ez is okozta, hogy az 1945 előtti történelem számos kérdése (a volt politikai elit, személy szerint Horthy érdemei, a háborús felelősség stb.) politikai anyagot jelentett 1990-ig.
