Hónap: augusztus • Nap: 25
1270. augusztus 25.
IX. (Szent) Lajos meghal Tunisznál
IX. (Szent) Lajos francia király, az utolsó európai uralkodó, aki hathatósan ragaszkodott a keresztes hadjárat eszméjéhez, második keresztes hadjárata során, Tunisz előtt járványban meghal. Az utolsó két jelentős keresztes hadjárat nem hozott eredményt. Jeruzsálem visszafoglalásának igénye és az a törekvés, hogy biztosítsák a szent helyek megtartását a keresztények számára, mindkét keresztes hadjárat során kudarcot vallott. A pápák már a második keresztes hadjáratban (1147-1149) elvesztették ellenőrzésüket a keresztes mozgalom fölött. A hitetlenek elleni háború szükségességéről és jogosságáról alkotott elképzelés mindinkább, a nemzeti, hatalmi és érdekpolitika mögé szorult. A keresztes háborúk során a szaracénokat (muzulmánokat) kiszorítják Itáliából, a Földközi-tenger szigeteiről és részben a Pireneusi-félszigetről. A keresztes háborúk ezen felül kiélezték az Európa és a Bizánci Birodalom közötti konfrontációkat, amelyek a tengerszorosok és a Kelet feletti gazdasági és politikai uralomért folytak. A keresztes hadjáratok a Kelettel való távolsági kereskedelem növekedéséhez vezettek, amelynek mindenekelőtt Velence és Genova, mint kikötőváros volt a haszonélvezője. Belpolitikai téren a keresztes hadjáratok elterelték a figyelmet a társadalmi problémákról és a nemesség, a korona és az egyház közötti hatalmi harcokról. A keresztes hadjáratok hitbéli jellege vallásos fanatizmust okozott, amely magában Európában is a más hitűek üldözésének hullámait váltotta ki: már az első keresztes hadjárat alatt, 1096-ban, folytak zsidóellenes pogromok. A keresztes eszme eltorzulását mutatta a gyermekek 1212. évi keresztes hadjárata, vallási fanatikusok és üzletelők gyermekek ezreit küldték a halálba. Több mint egymillió ember vett részt a hét keresztes hadjáratban. Ezeknek alig a fele érkezett meg ténylegesen a Szentföldre. Óvatos becslések szerint a halottak és eltűntek száma több mint 500 000 főre rúg.
1482. augusztus 25.
Meghal Anjou Margit angol királyné
Anjou Margit angol királyné valójában francia volt, és azért adták feleségül VI. Henrik angol királyhoz, hogy frigyük pecsételje meg a két ország közötti békét. Ezzel nem is volt baj, nem úgy Angliában, ahol éppen két család vetélkedett a hatalomért, s a York- és Lancaster-ház viszálya végül véres polgárháborúba torkollott. Szegény Margit, egyszer csak a Rózsák háborújának kellős közepén találta magát, sőt akarata ellenére az események főszereplője lett. Férje, VI. Henrik ugyanis meglehetősen pipogya ember volt, s ha már így esett, Margit megpróbált férfiasan helytállni. Egyébként is erős, határozott asszony volt, átvette tétova férjétől az irányítást. Ő helyezte törvényen kívül a Yorkok vezetőit, ő vívta a csatákat - például a híres tewkesburyi ütközetet -, és a vesztes csaták végén végül őt zárták a Towerbe. Hatalma csúcsán azonban nagyon élvezte kivívott tekintélyét, úgy uralkodott, mintha nem is a férje, hanem ő lenne a király, hisz voltaképpen ő vitte az ügyeket. A félelmetes Warwick grófja is őelőtte borult térdre kegyelemért esedezve, Margit pedig több mint negyedórát hagyta könyörögni, amíg nagy kegyesen megbocsátott neki. A becsvágyó királyné persze tudta, hogy ő maga sosem lehet Anglia hivatalos uralkodója, így azután fő céljának azt tekintette, hogy fiának, Edward hercegnek szerezze meg a koronát. Erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel, fia elesett a tewkesburyi csatában. Férjét a londoni Towerben meggyilkolták, őt pedig addig tartották fogságban, amíg a francia király ki nem váltotta rabságából. Margit Franciaországban tengette utolsó éveit, s az egykor félelmetes angol királyné végül elfeledve, szegénységben halt meg.
1620. augusztus 25.
Megtörténik a Habsburgok első trónfosztása
Hosszadalmas Habsburg-ellenes háborúskodásai során Bethlen Gábor 1620-ban jutott a legközelebb ahhoz, hogy a Kárpát-medence komoly politikai tényezőjévé váljék. Fennhatósága kiterjedt csaknem az egész királyi Magyarországra, annak váraira és városaira, köztük a `fővárosra`, Pozsonyra, amelynek elfoglalásakor a Szent Korona is a kezére jutott. Rendkívüli sikereit elsősorban a nemzetközi konstellációnak köszönhette: a cseh és morva rendek hadai 1619 őszén - Bethlenéivel együtt - a császárvárost veszélyeztették. Az érintett területek arisztokráciája - vallásra való tekintet nélkül - szinte egy emberként állt a fejedelem mellé. Nyilvánvaló, hogy például Batthyányak csatlakozása nélkül Bethlen dunántúli pozíciói ingatagok maradtak volna. Az április 25-i prágai szerződés szokatlanul szoros együttműködést létesített Bethlen és a cseh királlyá választott Frigyes pfalzi választófejedelem, a cseh-morva és a magyar rendek között. Olyannyira, hogy augusztusban közös követséget küldtek a Portára, megbeszélni a törökkel a Habsburg-ellenes fellépés módozatait. A magyar rendek abban reménykedtek, hogy a Porta hozzájárul a királyi Magyarország és Erdély egyesüléséhez Bethlen fősége alatt. Tévedtek. A török kormányzat még csak nem is igyekezett ezt a látszatott kelteni. Az 1620. augusztus 25-én a Habsburgok trónfosztásával magyar királlyá választott Bethlen kedvét azonban alighanem mégis leginkább az vette el a koronázástól, hogy a rendek besztercebányai végzései az ő kezét is éppúgy meg akarták kötni, mint a Habsburgokét, miközben tőle is elvárták volna, hogy a sajátjából fedezze az ország törökellenes védelmét.
1648. augusztus 25.
Meghal Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója
Az aragóniai Peraltában született 1556. szeptember 11-én. 1583-ban szentelték pappá, s 1592-ben ment Aragóniából Rómába. Itt az utcán rendetlenkedő gyerekeket összegyűjtötte, majd vallásos és gyakorlati életre nevelésükre 1597-ben iskolát alapított `Scholae piae` (kegyes iskolák) néven. A gyerekeket nemcsak vallásosságra nevelték, hanem írásra, olvasásra és számolásra is megtanították. Az iskolák gyorsan népszerűvé váltak, nemcsak Itáliában, hanem más országokban is elterjedtek. A paptanítók társulatát V. Pál pápa először kongregáció rangra, majd XV. Gergely pápa 1621-ben ünnepélyes fogadalmi papi renddé, szerzetesrendi rangra emelte. José Calasanza (Josephus Calasanctus) Rómában halt meg 1648-ban. Száz év múlva avatták boldoggá, 1767-ben pedig XIII. Kelemen pápa a szentek sorába emelte.
1652. augusztus 25.
Négy Esterházy-fiú életét veszti a vezekényi csatában
A török ellen vívott küzdelemben, háromszoros túlerővel szemben maradt alul az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám által vezettt 1200 fős magyar sereg. A csatáról részletes leírással Esterházy Pál naplója szolgál, aki ugyan nem volt ott a helyszínen, de közvetlen értesülései nyomán a csata legrészletesebb leírását alkotta meg. Az Esterházy-családból négy fiú veszett oda a csatában: László, Ferenc, Tamás, Gáspár.
1776. augusztus 25.
Meghal David Hume angol filozófus és történész
Edinburgh-ben született 1711. május 7-én. Apja elszegényedett földbirtokos volt, aki fia születése után három évvel meghalt. Hume 12-15 éves kora közt tanult az Edinburgh-i Egyetemen, később Bristolban egy kereskedelmi irodában dolgozott. 1754-62 között megírta Anglia történetét. Többször járt Franciaországban, 1763-tól a párizsi követség titkáraként barátságot kötött az enciklopédistákkal, de miután összekülönbözött Rousseau-val, 1767-ben hazatért, s 1769-ig államtitkár-helyettes volt. Elméletben agnosztikus, gyakorlatban a szokványos polgári `józan ész` álláspontját védelmezte. Léttanát, kozmológiáját, pszichológiáját és vallásfilozófiáját szkeptikus alapelveire építette fel. Szkepticizmusa elméletileg megalapozta a polgárság utilitárius és normális észjárását. A Hume-i agnoszticizmus nagy befolyást gyakorolt a modern idealizmusra, s a neopozitivizmus egyik legfőbb eszmei forrása volt. Főbb művei: Értekezés az emberi természetről, Erkölcsi és politikai esszék, Tanulmány az emberi értelemről, Tanulmány az erkölcs elveiről és Politikai értekezések.
1825. augusztus 25.
Uruguay elnyeri függetlenségét
A Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű Uruguay Dél-Amerika atlanti-óceáni partvidékén fekszik. A területet 1515-ben Díaz de Solis spanyol hajós fedezte fel. A charrúa indiánok sokáig elszántan védekezek az egymással vetélkedő portugál és spanyol hódítók ellen. Az ország 1777-ben lett spanyol gyarmat. A spanyolellenes függetlenségi harc 1811-ben kezdődött, s 1825. augusztus 25-én kiáltották ki Uruguay függetlenségét. Az 1830-as alkotmány nem tudta egyesíteni a belsőleg megosztott országot, ahol heves harc dúlt a liberális- konzervatív `colorádók` és a nagybirtokosok és az egyház által támogatott `blancók` között. A demokratizálást 1890-ben az első civil elnök, Julio Herrera y Obes kezdte meg. A XX. század első évei fellendülésének az 1929-es világgazdasági válság vetett véget. A második világháború jó exportlehetőségei újabb prosperitást hoztak, de az ötvenes évek közepétől ismét nőtt a munkanélküliség, elértéktelenedett a pénz. A növekvő társadalmi elégedetlenség miatt 1973-ban katonák vették át a hatalmat, diktatúrájuk 1985-ig tartott. Az 1985-ös első szabad parlamenti és elnökválasztást követően visszaállították a politikai szabadságjogokat, s a gazdaságot neoliberális intézkedésekkel (állami vállalatok privatizálása, pénzreform) próbálták meg talpra állítani, az egymást követő elnökök tovább folytatták a stabilizációs politikát.
1841. augusztus 25.
Megszületett Emil Theodor Kocher svájci sebész
1865-ben szerzett orvosi oklevelet a berni egyetemen, amelynek 1872-től 1917-ig sebészprofesszora volt. Számos jelentős újítással gazdagította a műtéttant, és elsőként ismerte fel a pajzsmirigy eltávolításának kóros következményeit. 1909-ben orvosi Nobel-díjat kapott a `pajzsmirigy fiziológiája, patológiája és sebészete terén végzett munkáiért`. Az általa kifejlesztett érfogó ma is fontos sebészi műszer. Bernben hunyt el 1917. július 27-én.
1848. augusztus 25.
Elhalasztják az iskolai törvényjavaslat megvitatását
Az országgyűlés főrendiháza a következő országgyűlésre halsztja az augusztus 12-i elemi iskolai törvényjavaslat megvitatását.
1849. augusztus 25.
A II. hadtest leteszi a fegyvert
Kazinczy Lajos tábornok Zsibón (Közép-Szolnok vm.) a II. hadtest mintegy 4000 emberével leteszi a fegyvert az oroszok előtt.
1860. augusztus 25.
Közös osztrák-magyar ügyeket tárgyal a birodalmi tanács
Az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanács Johann Bernhardt Rechberg gróf miniszterelnök, Agenor Goluchowski gróf belügyminiszter, Nádasdy Ferenc gróf igazságügyminiszter, továbbá Heinrich Jaroslav Clam-Martinic gróf, Apponyi György gróf, Szécsen Antal gróf és Mailáth György részvételével a birodalmi tanács és az országgyűlés hatásköréről, a Magyar Kancellária és a Hétszemélyes Tábla visszaállításáról, valamint Horvátország, Erdély, a Bánság és a Vajdaság viszonyának kérdéseiről tárgyal.
1866. augusztus 25.
Folytatódnak a kiegyezési tárgyalások
Bécsben sor kerül a második osztrák-magyar közös értekezletre a kiegyezés tárgyában.
1870. augusztus 25.
A Monarchia csatlakozik a semlegesek ligájához
Ezzel része lesz az európai hatalmak franciabarát tömörülésének.
1885. augusztus 25.
Átadják rendeltetésének a budapesti Szent István kórházat
1897. augusztus 25.
A király új törvénycikket szentesít
Az 1897:XXXIII. törvénycikk a büntető törvényszékeknél esküdtbíróságok szervezését írja elő.
1900. augusztus 25.
Meghal Friedrich Nietzsche
Weimarban meghal 55 éves korában Friedrich Nietzsche filozófus, az egzisztencialista filozófia egyik előfutára. Hatással volt rá Arthur Schopenhauer és Immanuel Kant. Nietzsche a keresztény etikát és a szocializmust is egyaránt mint `rabszolgaetikát` utasítja el. Szerinte az egész világot az akarat ősereje irányítja. Az `Imigyen szóla Zarathustrá`-ban (1883-1885) azt a felsőbbrendű embert szólítja, aki szellemi és morális fölénye folytán nem kötődik a polgári normákhoz. Első nagyobb írásában Nietzsche az élet két kifejezési formáját állítja egymással szembe: a dionüszoszi eksztatikus életerőt és az apollóni alakító-formáló erőt. A művészetben az akarat megnyilvánulását látta, "az igazság akarását" és a "lét akarását". Írásait gyakran félreértették. Késői műveiben például a "Túl jón és rosszon" (1886) című írásában a "felsőbbrendű" erkölcsről ír. A "jó" és "gonosz" keresztényi ellentétpárral a "nemes" és "alacsonyabb rendű" párt állította szembe. Nietzsche gyönyörű német nyelvezetét azok sem vitatták, akik a filozófus nemzeti irracionalizmusában a nácizmus előfutárát sejtették.
1907. augusztus 25.
Összeütközés történik a katonaság és a románok között
Pánándon (Kisküküllő vm.) a honvédség a román lakossággal szemben fegyverét használja.
1914. augusztus 25.
Új darabot mutatnak be Budapesten
A budapesti Király színházban bemutatják Pásztor Árpád Ferenc József azt üzente című `látványosságát`.
1933. augusztus 25.
A kormányzó nagyobb jogkört kap
Gömbös Gyula miniszterelnök a kormányzati rendszer átalakítására tett első intézkedéseinek az volt a célja, hogy a törvényhozás rovására növelje az állam és a kormány jogkörét. Horthy már megválasztása idején sérelmezte, hogy az 1920:I. tc. nem biztosította számára a Ház elnapolásának és feloszlatásának királyi jogait. Az 1933. augusztus 25-én hatályba lépett 1933:XXIII. tc. értelmében a kormányzót megilleti az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának királyi joga, az 1848:IV. tc.-ben és az 1867:X. tc.-ben foglalt korlátozásokkal. Ezek a jogszabályok rögzítették az uralkodónak azt a kötelezettségét, hogy biztosítania kell a költségvetés és a zárszámadás kellő időpontban történő letárgyalását az országgyűlésben. Az 1937. július 28-án hatályba lépő 1937:XIX. tc. értelmében a kormányzónak 6 hónap áll rendelkezésére (az eddigi 60 nap helyett) az országgyűlés által elfogadott törvény kihirdetéséhez. Ha nem kívánja ezt megtenni, akkor ez alkalommal is visszaküldheti a parlamentnek "megfontolás végett". Az államfőnek másodízben is 6 hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kihirdetésről vagy az újabb visszaküldésről. A törvény jogot biztosít az államfő számára, hogy a 6 hónap folyamán feloszlassa az országgyűlést, s ez esetben nem köteles a visszaküldött törvényt kihirdetni. A kormányzó jogot kap arra, hogy írásban három nagykorú magyar állampolgárt utódjául ajánljon.
1936. augusztus 25.
Megszűnik a Világosság-csoport
A bécsi rendőrség formálisan is feloszlatja a magyar emigránsok Világosság-csoportját.
Tényleges működése már 1934-ben megszűnt.
1936. augusztus 25.
A moszkvai bíróság ítéletet hirdet a volt kommunista vezetők ügyében
Az egyik fővádlottat, Zinovjevet már 1935-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, s végül Kamanyevvel együtt golyó által halál lett az osztályrésze. A `nép árulójaként` aznap kivégzett politikusok Lenin közvetlen munkatársai voltak, s haláluk, koncepciós perben történt elítélésük elsődleges oka a Lenin akarata ellenére hatalomra került Joszif V. Sztálin pártfőtitkár beteges féltékenysége, cezaromániája volt. Ennek esett áldozatául a többi koncepciós perben elítéltek egész sora, a parasztság körében viszonylagos népszerűségnek örvendő Nyikolaj Buharin, vagy több tábornok-társával egyetemben, Mihail Tuhacsevszkij marsall, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. Sztálin, egykori fő vetélytársát, Lev Trockijt - akit 1929-ben száműzött - 1940-ben mexikói emigrációjában gyilkoltatta meg.
1939. augusztus 25.
Aláírják arit-lengyel szerződést
Nagy Britannia és Lengyelország kölcsönös védelmi szerződést köt Londonban.
1940. augusztus 25.
Meghal Pethő Sándor
Autóbalesetben életét veszti Pethő Sándor publicista, szerkesztő, történész, a Magyar Nemzet című napilap alapítója. Pethő 1885-ben született. Közel tíz évig főgimnáziumi történelemtanárként dolgozott Budapesten, közben az Élet című folyóiratot szerkesztette. 1919-től felhagyott a tanítással és újságírással, történelmi kutatásokkal foglalkozott. 1934-38 között a Magyarság című napilap főszerkesztői székében ült. 1938-ban Hegedűs Gyulával alapítója és főszerkesztője volt a Magyar Nemzet című napilapnak, amely jelentékeny szerepet játszott a hitleri fasizmus és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak elleni küzdelemben. A lap az ő vezetésével a német befolyással szembeforduló polgári orgánummá vált. 1940-ben lemondani kényszerült. Számos politikai tanulmánya jelent meg. 1991-ben emlékére az újságírók számára róla elnevezett díjat alapítottak.
1941. augusztus 25.
Hitler és Mussolini közös látogatást tesz a fronton
1956. augusztus 25.
Meghal Alfred Kinsey szexológus
Az indianai Bloomingtonban 62 éves korában elhunyt Alfred Charles Kinsey, amerikai zoológus és szexológus. A kutató, aki az indianai egyetemen tanított, a `Kinsey-Report` révén vált híressé. Kinsey eredetileg biológiát tanult és csaknem húsz éven át rovartannal foglalkozott, mígnem 1938-ban az emberi szexuális viselkedés kutatásának szentelte magát. Az indianai egyetem szexuálkutató intézete a következő években Kinsey irányítása alatt csaknem 200 000 amerikai fehér embert kérdezett ki ebben a témában. Ennek az első empirikus vizsgálatnak az eredményeit két részben tette közzé "A férfi szexuális magatartása" (1948) és "A nő szexuális magatartása" (1953) címmel, s ezzel az egész nyugati világban nagy feltűnést keltett, egyben az erkölcsbírák között is. Kinsey-t felforgatással gyanúsították.
1960. augusztus 25.
Magyar olimpiai sikerek
A magyar sportolók Rómában jól szerepeltek. A hagyományos sportágakban (ökölvívás, vívás, öttusa, kajak-kenu) 6 aranyérmet szereztek.
1966. augusztus 25.
Meghal Schenker Zoltán olimpiai bajnok vívó
Váradszentmártonban született 1880. október 13-án. Bécsújhelyen végezte a tiszti iskolát, a monarchia hadseregében szolgált, ezért a londoni olimpián még nem indulhatott magyar színekben. 1912-ben azonban már tagja volt a stockholmi olimpián bajnokságot nyert kardcsapatnak, egyéniben pedig három magyar, Fuchs Jenő, Békessy Béla és Mészáros Ervin mögött negyedik lett. Az 1924. évi párizsi olimpián már 44 évesen szerepelt, a kardválogatottal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmet szerzett. 1923-ban kardvívó csapatbajnokságot nyert, majd utána kétszer tőrvívó egyéni bajnokságot is. A második világháború után Diósdon élt. Élete végéig gyakorló vívómester volt és szakcikkek egész sorát írta. Főbb művei a Tőrvívás és A modern magyar kardvívás című könyve, mely utóbbi német és lengyel nyelven is megjelent.
1977. augusztus 25.
Meghal Kós Károly, a sokoldalú művész
Kétségkívül épületei a leghíresebbek, de rendkívül sokoldalú művész volt, kiváló festő, költő, író és néprajztudós, egyébként pedig - Tompa László szavaival - `Erdély legnyugtalanabb, izgága magyarja`. Nemcsak művészete maradandó értékű, de emberi nagysága is példa volt és maradt minden nemzedék számára. Kortársai `a szikladerekú építőt látták benne, aki teleültette Erdélyt zengő templomokkal ... a fiatalabbak a hűség és szolgálat jelképét, a szétzüllött harangszónak tornyot rakó embert. Élete, munkássága századokra szóló példa és tanulság` - írták róla, amelyben nincs semmi túlzás. Ékesen bizonyítja ezt, hogy az első világháború után lemondott a budapesti Iparművészeti Főiskola tanári katedrájáról, és hazament Erdélybe, ahol nem várta se munka, se pénz. Pedig három gyereke volt, de ő azt mondta: `hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten`. Így azután világéletében szegény ember maradt, de persze nem bánta. Amint kilencvenévesen megvallotta: `Ha anyagiakban mindig szegény is voltam, de szellemiekben, lélekben, családilag gazdag, szép és boldog volt az életem`.
