2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 23
15 találat
[1]

997. április 23.

Szent Adalbert püspök vértanúságot szenved

12. századi dokumentumok már javarészt Adalbertnek tulajdonítják a cseh, lengyel és magyar nép tömeges megtérését. A cseh Premysl nemzetséggel viaskodó Slavníkok előkelő fia, Vojtech. Tanulmányai színhelyén, Magdeburgban kaphatta az érsektől az Adalbert nevet. 983-ban prágai püspök lett. 995-996(?)-ban a magyar Géza fejedelem udvarában időzött, fiára, az ifjú Vajkra nagy hatást gyakorolt. A hagyomány szerint ő keresztelte és bérmálta meg a későbbi szent királyt. Sokat utazott (Róma, francia föld, lengyel föld, miután családját a Premyslek otthon lemészárolták). 996-97 telén reménytelen kísérletet tett a poroszok megtérítésére, majd a litvánokhoz indult, de 997. április 23-án vértanúhalált halt Krisztusért Elbingnél, Danzig közelében. Adalbert holttestét Boleszlav fejedelem kiváltotta gyilkosaitól, hogy a `lengyel Esztergomban`, Gnieznóban temettesse el. III. Ottó az 1000. évben a várost az érsekség központjává avatta. Később ő lett Lengyelország első szentje. Relikviáit 1030-ban Prágába vitték, ahol a csehek is nemzeti szentjükként tisztelik Vojtech Slavníkot, Szt. Adalbertet.

[2]

1196. április 23.

Meghal III. Béla magyar király

II. Géza és Eufrozina kijevi hercegnő házasságáól született 1147 körül. A bizánci udvarban nevelkedett, majd III. István halála után, 1172-ben lépett trónra. 1173 elején koronázták meg bizánci segítséggel. Kemény kezű uralkodó volt, így trónját nem veszélyeztették belső erők. Az ország gazdasági ereje és a királyi jövedelmek növekedése lehetővé tette számára a terjeszkedést. Sikeres külpolitikát folytatott, visszaszerezte a Bizánc által 1160-as években elfoglalt területeket, megszállta Dalmáciát és megvédelmezte Zárát a velenceiktől. 1189-ben udvarában fogadta I. (Barbarossza) Frigyes német-római császárt. Legnagyobb érdeme a magyar államiság megerősítése volt: fejlesztette Esztergomot, Székesfehérvárt, támogatta az írásbeliség meghonosodását - bevezette a fontos ügyek írásbeli feljegyzésének kötelezettségét -, létrehozta az esztergomi érsekségtől független királyi hivatalt, a kancelláriát, megindította a világi papok külföldi képzését. Ő volt az utolsó Árpád-házi király, aki még istváni módszerekkel kormányzott. Az ő udvarában dolgozott Anonymus, és itt foglalták írásba a Halotti Beszédet is. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A székesfehérvári bazilikában temették el. Utóda Imre fia lett.

[3]

1452. április 23.

Hunyadi pápai vikáriust kér a ferences rend felülvizsgálatára

A 14-15. században a kolduló rendi szerzetesek mind gyóntatóként, mind prédikátorként nagy tekintélyt vívtak ki maguknak. A ferencesek szigorú szegénységet hirdető új radikális szárnya, az obszervánsok az egész egyházat át akarták formálni. Az obszervancia híveként ismert IV. Jenő pápa magyarországi legátusa, Giuliano Cesarini több ferences kolostort, köztük a pestit és a budait, az obszervánsok kezére adatott. Hatására számos magyar előkelő, köztük Hunyadi János és Szécsi Dénes esztergomi érsek a rend támogatójává vált. 1448-ban pápai engedéllyel megalakult az önálló magyar obszerváns ferences rendtartomány. Még ebben az évben Hunyaditól és az országtanácstól újabb hét kolostort kaptak meg, köztük az esztergomit. A rend 1475. évi összeírása szerint Magyarországon 10 őrségben 49 kolostorral rendelkezett. A másik kolduló rend, a domonkosok is igyekeztek megújulni. A reformmozgalom az 1440-es években ért Magyarországra. 1444-ben obszerváns lett a nagyszebeni és kolozsvári domonkos rendház. 1452-ben Hunyadi és az országnagyok a pápát kérték; küldjön vikáriust a rend romlásának megállítására. Két évvel később érkezett az országba Brixentel Lénárd, aki munkáját a kassai kolostor megújításával kezdte. A század második felére obszerváns lett a budai, pesti, esztergomi, vasvári, pécsi, brassói kolostor is.

[4]

1526. április 23.

I. Szulejmán megindul Isztambulból seregével Magyarország ellen

[5]

1600. április 23.

Meghal Pálffy Miklós hadvezér

A magyar hadvezérek Mohács után született nemzedékének legjelentősebb személyisége gróf Pálffy Miklós (1552-1600) volt. Első azon köznemesek közül, akik éppoly otthonosan mozogtak a magyarországi hadszíntéren, mint a császári udvarban és a Haditanácsnál. Komáromi, majd érsekújvári főkapitányként a török elleni hírszerzés irányítója volt, s így éppoly kitűnően ismerte az ellenség helyzetét, harcmodorát, mint állandó katonai élelemszállítóként a zsoldosok fizetésének, ellátásának problémáit is. Pálffy, noha a császári haderő vezetésében nem jutott meghatározó szerephez, a háború folyamán megtalálta a hangot az idegen főtisztekkel. Főként könnyűlovas csapataival számos jelentős sikert ért el. Irányítója volt Nógrád bevételének (1594), Esztergom visszafoglalásának (1595), meghatározó személyiség Győr felszabadításában (1598). A legfontosabb török támaszpontok (Buda, Fehérvár) ostromával, a hajdúknak a török hátországba küldésével, diverzánsakcióik megszervezésével a védekezés helyett a támadást, a kezdeményezést próbálta meghatározó taktikai alapelvvé tenni. Pálffy 1600. április 23-án bekövetkezett halálával, az egyetlen olyan magyar hadvezér szállt sírba, aki a háború alakulásában érdemi szerepet játszott.

[6]

1616. április 23.

Meghal William Shakespeare

William Shakespeare drámaíró 52 éves korában meghal Stratford-upon-Avonban. Shakespeare 1587 körül érkezett Londonba és ott csatlakozott a Chamberlain színjátszó társulathoz (később királyi színház) mint színész, szerző és résztulajdonos. Az utazó komédiásként sokáig megvetett színészek helyzete az 1570-1580-as években kedvezőbbé vált, mivel a nemes urak felvállalták a társulatok támogatását, s a színház iránti érdeklődés minden társadalmi rétegben megnőtt. Az első nyilvános színházat 1576-ban alapították Londonban egy szabadtéri színpadon. 1599-ben kapta meg Shakespeare színtársulata saját színpadát, a Globe Színházat. Mivel a színre kerülő darabokat cenzúrázták, Shakespeare ritkán beszélt nyíltan színdarabjaiban a kor politikai problémáiról. Valamennyi művében tesz azonban utalásokat Anglia konkrét politikai, társadalmi és szellemi állapotára. Shakespeare Londonba érkezésének idején I. Erzsébet királynő hatalma csúcspontján állt: Stuart Mária skót királynő (1587. II. 8.) kivégzése megfékezte a katolikus ellenzéket, a spanyol Armada feletti győzelem (1588 nyarán) Angliát a világ vezető hatalmává tette, az ország a nemzeti felemelkedés és a gazdasági virágzás időszakát élte. A kor optimizmusa jut kifejezésre Shakespeare korai komédiáiban, könnyed, pajkos, romantikus vígjátékaiban (például „A windsori víg nők”, 1597 körül; „Sok hűhó semmiért”, 1598 körül). Bonyolultabb Shakespeare viszonya saját korához a királydrámákban, a történelmi darabokban, amelyekben a hatalom legitimációjával foglalkozik. Úgy tűnt ugyan, hogy a Tudor-idők biztosítják a nemzet belső békéjét, Shakespeare azonban megmutatja, hogy a hatalom mindig magával hozhatja a hatalomvágyat, a nyílt terrort. A századforduló körül Shakespeare életfelfogásában változás következett be, mindinkább a pesszimizmus felé hajlott. I. Erzsébet uralkodásának utolsó éveit nyugtalanság, pártütés és gazdasági hanyatlás jellemezte. Az új király, I. Jakab kormányzási módszereit kétellyel fogadták, az állam és az egyház tekintélyébe vetett hit megingott. Shakespeare komédiáiban és történelmi drámáiban a társadalmi rend állandóan veszélybe kerül ugyan, a stabilitás azonban minden esetben helyreállítható. Tragédiáiban (például „Rómeó és Júlia” 1595 körül, „Hamlet”, 1601 körül, „Othello” 1604 körül) viszont Shakespeare alakjai egy olyan világgal kerülnek összeütközésbe, amely alapjaiból kifordult, s amelyben a tradicionális értékek és normák már nem érvényesek. Műveiben a szerző az emberi kapcsolatokban a bizalom eltűnését, elidegenedési jelenségeket, valamint a lét és látszat közti ingadozást ábrázolja. A növekvő individualizmus korszakában a tragikus konfliktusok a szereplők tulajdonságaiból és magatartásukból adódnak. A személyek gondolkodó, érző és szenvedő személyiségként jelennek meg, akik a mély kétségbeesés állapotába kerülve nem rendelkeznek magatartási mintákkal, elszigetelődnek. Döntésképtelenség („Hamlet”) és tévedések („Lear király”, 1605 körül) között ingadoznak; az önmegvalósítás, a szerelem és a boldogság keresése közben falakba ütköznek, amelyeket más személyek vagy a társadalmi körülmények állítanak fel („Rómeó és Júlia”). Shakespeare utolsó komédiáit a rezignáció, a halálhoz vezető út ábrázolása jellemzi. A konfliktusok megoldásai csak álmegoldások vagy a véletlenen múlnak. („Téli rege”, 1611 körül).

[7]

1616. április 23.

Meghal Miguel de Cervantes spanyol író

Miguel de Cervantes Saavedra Alcala De Henares-ben született 1547. szeptember 29-én. Gyermekkorában apjával vándoréletet élt, így igen rendszertelenül végezte iskoláit. Előbb a katonai pályát választotta, harcolt Lepantónál (1571), ahol elveszítette fél karját. Török fogságba esett, rabszolgaként Algírba került (1575-1580). Madridba való visszatérése után, a Győzhetetlen Armada ellátásával megbízott élelmezési felügyelő lett. Később több komédiájának és tragédiájának témáját kalandjaiból merítette. Visszaélésekkel vádolták, ezért kiközösítették és bebörtönözték. Szabadulása után adóellenőr lett, s követte III. Fülöp udvarát. Gondjai, s talán a divatjamúlt eszmékhez való ragaszkodása révén találta meg Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha anyagát, (amelynek első része 1605-ben jelent meg). Könyvével híressé vált, nagyurak védelme alatt állt, így az irodalomnak szentelhette életét. Bár többi műve világirodalmi jelentőségében nem hasonlítható a Don Quijotéhoz, az egykorú spanyol irodalom minden műfajában jelentőset alkotott. 39 önálló, nagyrészt alkalmi költői műve mellett színpadi és prózai írásai is számos költeményt tartalmaznak. Műveiben mind a hagyományos spanyol, mind pedig az új olaszos formák legtöbb metrikai lehetősége fellelhető. A reneszánsz novellisztikából és a népi színjátszásból ismerős alakokat felvonultató darabok közül néhány Magyarországon is megjelent és színpadra került.

[8]

1681. április 23.

Meghal Justus Suttermans flamand festő

Antwerpenben szóletett 1597. szeptember 28-án. 1620-tól Firenzében II. Cosimo Medici herceg udvari festőjeként működött, s megfestette számára a Medici-ház tagjait. 1623-24-ig II. Ferdinánd bécsi udvarában tartózkodott. 1627-től VIII. Orbán pápa hívására Rómában, 1640-től Parmában, Piacenzában és Milánóban dolgozott. 1645-ben visszatért Rómába, ahol portrékat festett X. Ince pápáról és főpapokról. Anyagszerű, virtuóz portrékon kívül vallásos és allegorikus tárgyú képeket alkotott. Galileiről készült nagyszerű portréja az Uffiziben látható.

[9]

1874. április 23.

Törvényt hoznak a belvizek kérdésének rendezéséről

A szántóföldi művelésben hasznosítható földterület mennyiségének és minőségének javítása érdekében, a sűrűn lakott és gazdaságilag fejlett nyugat-európai országokban már régóta éltek a melioráció kínálta különféle lehetőségekkel (lecsapolás, alagcsövezés, öntözés, futóhomok megkötése, meszezés, márgázás). Magyarországon a létező meliorációs eljárások közül a legkevésbé költségesnek bizonyuló lecsapolás terjedt el. Ennek a törvényi feltételeit teremtette meg a `belvizek levezetése körüli eljárásról` intézkedő 1874:XI.tc. Az ilyen jellegű munkálatok műszaki szempontból tökéletes kivitelezése jelentős tőkén kívül feltételezte az érintett közösségek, gazdasági társulások közötti szoros együttműködést és ennek jogi szabályozását.

[10]

1891. április 23.

Megszületett Szergej Prokofjev zeneszerző

A szoncovkai születésű zeneszerző 1904-14 között Pétervárott tanult a konzervatóriumban, diplomája átadásakor Anton Rubinstein-díjjal is kitüntették első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1908-tól lépett fel zongoristaként Szentpéterváron, majd Moszkvában, első műveit 1911-ben nyomtatták ki. Főleg Sztravinszkij hatott rá, de az irodalom, a színház és a képzőművészet korabeli nagyjai is. 1914-ben ismerkedett meg Szergej Gyagilevvel, akivel több balettet állítottak együtt színpadra. Az I. világháború előtt Londonba és Párizsba utazott, s megismerkedett a művészetek új jelenségeivel. Első operája, a még kiforratlan Magdaléna után 1916-ban fejezte be Dosztojevszkij A játékos című elbeszélésének zeneszínpadra álltását, amely nagy sikert aratott. Az 1917. februári forradalom után lelkesen komponált, akkor alkotta a D-dúr hegedűversenyt, a Klasszikus szimfóniát, a Heten voltak című kórusművet, s a C-dúr zongoraversenyt. Beválasztották a Művészeti Dolgozók Szovjetjébe, de a polgárháború miatt 9 hónapig a Kaukázusban rekedt. 1918 tavaszán elhagyta hazáját. New Yorkban zongorajátékával hatalmas sikert, de vitákat is aratott. A Chicagói Operaegyesület megrendelésére 1919-re készült el Carlo Gozzi nyomán A három narancs szerelmese, de csak 1921-ben mutatták be. 1920-ban Párizsba ment, majd Németországban élt. 1927-ben körutat tett a Szovjetunióban, ahol lelkesen fogadta a közönség. Az 1930-as évek elején nagy sikerrel turnézott mint zongorista Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. 1933-ban elhatározta, hogy végleg hazatér, otthon töltött évei alatt művészetének realista és epikus jellege bontakozott ki. Létrehozta a hagyományos tonális és melodikus eszközök, valamint a 20. század újításainak szintézisét. 1935-ben írta a g-moll hegedűversenyt, s a Rómeó és Júlia balettzenéjét, 1938-ban Eizenstein filmjéhez, A jégmezők lovagjához a kísérőzenét. 1936-ban keletkezett a Péter és a farkas meseszvit. Írt egy vígoperát Eljegyzés a kolostorban címmel, s egy kantátát az októberi forradalom 20. évfordulójára. A világháború alatt Tolsztoj Háború és békéjéből tervezett operáján dolgozott. Újító szelleme mutatkozott meg az 1945-47-ben írt VI. szimfóniában és az e-moll gordonkaversenyben, melyet Msztyiszlav Rosztropovicsnak, valamint az f-moll hegedűszonátában, melyet David Ojsztrahnak ajánlott. 1953. március 5-én halt meg Moszkvában. Önéletrajza 1981-ben jelent meg magyarul.

[11]

1896. április 23.

Megszületett `Lukács tábornok`

Zalka Máté Matolcson látta meg a napvilágot. 1915-ben katona lett, az I. világháború olasz, majd orosz frontját megjárva 1916-ban hadifogságba került. A krasznojarszki tábor foglya volt, itt ismerkedett meg a marxizmus eszméivel. 1919 őszén megszökött a táborból, partizáncsoportot alakított, és 1920 elején csatlakozott a Vörös Hadsereghez. A polgárháború befejezése után a belügyi szerveknél, a külügyi népbiztosságon dolgozott, majd vezető tisztségeket töltött be a szovjetunióbeli magyar emigráns és a szovjet írói szervezetekben. 1936-ban önként jelentkezett a spanyolországi antifasiszta harcosok soraiba, s a nemzetközi brigád Lukács Pál tábornokaként Huescánál esett el 1937. június 11-én. Számos irodalmi műve először a Szovjetunióban, oroszul jelent meg.

[12]

1896. április 23.

Megszületett Charlie Rivel spanyol bohóc

José Andreu Rivel, minden idők egyik legnagyobb clownja artista-családból származott. Először kilencéves korában lépett fel egy párizsi cirkuszban. Mielőtt bohóci pályafutása elkezdődött volna, súlyt emelt, akrobata mutatványokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, kötélen táncolt és utánozta későbbi barátját, Charlie Chaplint. `Charlot a trapézon` című számával aratta első világsikerét és a Charlie nevet is Chaplin iránti tiszteletből vette fel. A cirkusz porondján következetesen vörös, négyszögletű, alumínium orral, vörös hálóingben, hegyes orrú cipőben, az elmaradhatatlan faszékkel és citerával jelent meg. `Három és száz év közötti gyermekeknek dolgozom. Szeretem a gyerekeket, mert ők az egyetlenek, akik mindig igazat mondanak` - nyilatkozta. A második világháború kitörése Németországban érte, ahol nem egyszer bombák robbanása szolgáltatta a háttérzajt előadásaihoz. A háború után négy évre elzárkózott párizsi magányában és csak nagy bohóctársa, Grock unszolására lépett ismét porondra. `Ha akkor abbahagytam volna a munkát, már régen meghaltam volna` - mondta később, amikor végleg visszavonult Cubellasba. Barcelonában hunyt el 1983. július 26-án.

[13]

1926. április 23.

Megszületett Janikovszky Éva írónő

Szegeden született, 1944-től az ottani egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, 1948-tól Budapesten szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult. 1954-től a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964-1987 között főszerkesztője volt. 1987-ben nyugalomba vonult. 1978 és 1995 között a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) megbízott elnöke, a nemzetközi Andersen-bizottság tagja volt. Gyermekkönyvei 35 idegen nyelven, 40 kiadásban jelentek meg. Több könyvéből rajzfilm készült, gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. Számos kitüntetés (József Attila-díj, a Gyermekekért díj, a francia, a német `az év legjobb ifjúsági könyve`) birtokosa, a Mosolyrend Lovagja. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2001-ben a Móra Ferencről elnevezett új irodalmi díjat. A felnőtt- és gyermekolvasókat egyaránt megszólító, egyéni hangú, több évtizedes írói munkásságáért 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003. július 14-én halt meg Budapesten. Legismertebb művei: Csip-csup, Ha én felnőtt volnék, Felelj szépen, ha kérdeznek, Velem mindig történik valami, Kire ütött ez a gyerek?, Már óvodás vagyok, A lemez két oldala, A Hét Bőr.

[14]

1936. április 23.

Megszületett Roy Orbison amerikai énekes

A rock and roll egyik legnagyobb csillaga Vernon-ban látta meg a napvilágot. Együtt indult Elvis Presley-vel, Chuck Berry-vel és Pat Boone-nal. Már 1956-ban hatalmas siker volt - ha nem is éllovas - Ooby Dooby és Rock House című rockija. Az áttörést az Only the Lonely című gyönyörű dal hozta meg számára 1960-ban. Ezután még seregnyi slágert énekelt, többek közt: Oh, Pretty Woman, Running Scared, Crying, Blue Bayou. Brillantinnal kente haját, fekete bőrzakót viselt, nyitott fekete inggel, de sötét szemüvege eredendő félszegségét takarta. A színpadon szinte mozdulatlanul énekelt, minden külsőségében antisztár volt. Angliában népszerűbb volt, mint hazájában. 1966-ban motorkerékpár-baleset következtében elvesztette feleségét, két évvel ezután a háza égett le, ahol két fia lelte halálát. E tragédiák hatására teljesen visszavonult a pályáról. Az 1980-as esztendőkben, feltehetően elsősorban szerzői sikerei miatt, ismét `csatasorba` állt, s ismét turnékon vett részt: a Travelling Wilburysban olyan muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Bob Dylan és George Harrison. 1988-ban kiadott egy gyönyörű lemezt, amelynek legtöbb dala már csak posztumusz siker lehetett, mert december 6-án szívroham következtében meghalt. Az előző évben került a rock and roll halhatatlanjai közé, később - már halála után - a szerzők halhatatlanjai közé is beválasztották. Rajongói szerint hangja felülmúlta Presley-ét.

[15]

1981. április 23.

Meghal Zelk Zoltán költő

Érmihályfalván született 1906. december 18-án. 1925-től jelentek meg expresszionista szabadversei Kassák Lajos lapjaiban, a akkor költözött Budapestre. Alkalmi munkákat vállalt. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagjaként letartóztatták, kitoloncolták Romániába, de hazaszökött. Akkori verseiben formailag a Nyugat ízlésvilágához közelített. 1936-1942 között írt verseit A lélek panaszaiból címmel gyűjtötte össze. 1945 tavaszától a Népszava munkatársa, majd az Atheneum kiadó lektora volt. 1948 és 1953 között elkötelezetten pártos költő volt (A hűség és a hála éneke, A nép szívében). Később világnézeti válságba sodródott, 1956-ban már tagja volt az Írószövetség forradalmi csoportjának. Ezért 1957-ben bebörtönözték, de 1958-ban amnesztiát kapott. A Tűzből mentett hegedű című kötetében többek között halott feleségét siratta el (Sirály). 1964-től karcolatokat, jegyzeteket, tárcákat is publikált. Gyermekversei és verses meséi a műfaj termékeny és népszerű művelői közé emelték. Több kötet szépprózát is írt. Kossuth-díjjal 1949-ben és 1954-ben, József Attila-díjjal 1951-ben és 1974-ben tüntették ki. Budapesten érte a halál.

Bezár