Haditudósító, dandártábornok, és mindvégig a magyar haza hű fia volt Éber Nándor
2023. szeptember 11. 16:05 Pete László
Korábban
Folytatni a harcot és az írást
Október 1-jén a volturnói csatában az Éber-dandár, sorai között a Magyar Légió katonáival, döntő szerephez jutott. Az Éber-dandár az 5600 fős Türr-hadosztály részét képezte, amely tartalékként a főhadiszálláson, Casertában várt bevetésre. A csata első felében nem vettek részt, délután fél kettőkor viszont Garibaldi magához rendelte az egész tartalékot a kritikus helyzetbe került balszárnyra, S. Mariába. Nagy szükség volt a friss egységekre, a Milbitz vezette garibaldista csapatok ugyanis már kilenc órája állták az erős ellenséges nyomást és erejük határára jutottak.
Miután megérkezett S. Mariába, Éber, hallván az erős tüzet, ami a Garibaldival az élén elvonuló Milano-dandárt érte, segítségükre küldte a magyar légiót, egy hegyivadász-századot és egy ezredet azzal a paranccsal, hogy a Milano-dandár jobb szárnyához közelítsenek. Maga Türr is Garibaldi után indította az Éber-dandár egyik felét, a másikat pedig Porta Capuához vezette, ahol a Scheiter őrnagy vezette magyar huszárok éppen akkor hajtottak végre egy igen jól sikerült rohamot.
Türr István, Garibaldi hű követője
A tartalék bevetése nyomán kedvezőre forduló hadi helyzet láttán sikerült lelket verni a hajnal óta harcoló fáradt katonákba és ismételten rohamra vezetni őket. A garibaldista csapatok egymást múlták felül lelkesedésben, a királyiak pedig kénytelenek voltak hátrálni, egymás után adták fel állásaikat. Dicsőséges szerep jutott tehát a tartaléknak is, amely a legmegfelelőbb pillanatban kapcsolódott be a küzdelembe, hogy helyrebillentse a csatatéren megbomlott egyensúlyt, és ezzel nagymértékben hozzájáruljon a királyi erők visszaveréséhez.
Éber, természetesen részletes és alapos beszámolót küldött a Timesnak a döntő csatáról. Az egyszerű haditudósítói szerepen túllépve mindent megtett azért is, hogy az igen befolyásos brit lap hasábjain keresztül megvédje Garibaldi presztízsét az európai liberálisok előtt, akik riasztó híreket hallhattak a zűrzavaros nápolyi helyzetről. Éber elismerte ugyan a torinói kormánnyal, különösen annak vezetőjével, Cavour gróffal fennálló konfliktust, ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy Dél-Itália sorsát illetően szakítás történt volna Garibaldi és II. Viktor Emánuel között, sőt egyértelműen kijelentette, hogy az uralkodó nélkül lehetetlen Olaszország egysége.
Garibaldi, az olasz egység szabadságharcosa
Azt is hozzátette, hogy Garibaldi személyes barátsága a radikális eszméket hirdető követői iránt nem jelenti azok programjának elfogadását, végezetül pedig kifejezte meggyőződését, hogy az uralkodó és a diktátor közelgő találkozója véget vet az átmeneti válságos helyzetnek.
Éber, a maga eszközeivel, már csak azért is küzdött a két személyiség közötti egyetértés fenntartásáért, mivel az év szeptemberétől a magyar emigráció vezetői előrehaladott tárgyalásokat folytattak a torinói kormánnyal egy közös osztrákellenes háborúról. A reguláris hadsereg támogatására pedig jelentős szerepet szántak egy expedíciós seregnek, amelynek az élén Garibaldit szerették volna látni. A Magyar Nemzeti Igazgatóság egy körlevelet bocsátott ki a terv támogatására, amelyhez aláírásukkal elsőkként Türr és Éber csatlakoztak.
Ezzel a mozzanattal gyakorlatilag le is zárult Éber szerepvállalása az 1860. évi hadjáratban, ugyanis amint megtudta, hogy Garibaldi visszavonul, benyújtotta lemondását. Nem követte tehát magyar társai többségét, akik a királyi hadseregben folytatták a szolgálatot, hanem visszatért újságírói működéséhez. Élete végéig kapcsolatban maradt a The Timesszal, amely, hogy el ne veszítse tehetséges tudósítóját, végül elnézte itáliai katonai szerepvállalását is. A torinói kormány Ébert kitüntette a Szent Mór és Lázár Lovagkereszttel.
1863-ban Éber újra feltűnt Olaszországban: a The Times megbízásából egy körutat tett, hogy beszámoljon a félszigeten uralkodó állapotokról. Az újságírás azonban továbbra sem elégítette ki. A következő év tavaszán, amikor a lengyel felkelés ismét életet lehelt a magyar reményekbe, Éber, Klapkával együtt, Torinóba sietett. Egy részletes emlékeztetőt készített az olasz kormány számára arról, hogy milyen módon lehetne fegyvert juttatni Romániába és Erdélyen keresztül felkelést szítani Magyarországon.
Ez a terv azonban csak két évvel később, az 1866. évi osztrák–porosz–olasz háború kirobbanásakor került igazán előtérbe. Ekkor ugyanis, a tervek szerint, Éber feladata lett volna egy expedíciós hadsereg szervezése Romániában, amellyel be kellett volna törnie Erdélybe. Hiába érkezett meg Éber a rendeltetési helyére, a békekötés, akárcsak 1859-ben, hamarabb bekövetkezett, mintsem a tervet végre lehetett volna hajtani. Ez volt az utolsó esély a magyarországi felkelés kirobbantására.
1867-ben hazatért. Jóllehet a The Times tudósítói állását élete végéig megtartotta, sőt egy évtizeden keresztül a Közép-Kelet-Európát érintő hírszolgálatot irányította, tehetségét főképpen a hazájának szentelte. Kezdetben az erdélyi Szék város, majd a szászsebesi kerület képviselőjeként a Deák-párt soraiban foglalt helyet az országgyűlésben, ahol elsősorban hadügyi és külügyi kérdésekben szólalt fel.
Részt vett a magyar–angol bank megalapításában, 1883-ban pedig az osztrák államvasút-társaság magyar vonalainak igazgatótanácsába választották. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök, majd külügyminiszter bizalmi embere lett. A nőtlen Éber a művészetben, különösen a zenében keresett szórakozást, és a színházakban is állandó vendég volt.
Élete vége felé szavaiban és viselkedésében az elmezavar tünetei mutatkoztak, elméje egyre jobban elhomályosult. Halála tragikus körülmények között történt: 1885. február 27-én este színházba készült, és amikor kilépett második emeleti lakása folyosójára a lépcsőnél megtántorodott, majd a lépcső korlátján keresztül a mélybe zuhant. Temetésén a Times tudósítója búcsúztatta, azé a lapé, amelyhez több mint harminc éven keresztül kötődött.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
- Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
- Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
- 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
- Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
- Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
- Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
- Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
- A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán 12:20
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap