Teleki Pál: világhírű geográfus, sikertelen politikus

Teleki a XX. század egyik legvitatottabb politikusa, akinek tárgyilagos megítélése máig várat magára, hisz legtöbbször akik pályájának elemzésébe bocsátkoznak, az indulatok csapdájába esnek. Megítélésében döntő szerepet játszik antiszemitizmusa, felkészült tudósi képességei, a szűk mozgástér miatti sikertelen politikai stratégiája, öngyilkossága.

Szakmai érveket keresett a revíziós törekvésekhez

Budapest környéki temetőket bemutató sorozatunk legújabb részében Gróf Teleki Pál (1879-1941) sírjához látogatunk el Máriabesnyőre.

Teleki mint tudós, igen széles látókörű volt. Egyetemi tanulmányai után 1903-ban az államtudományok doktora, látóköre kiterjedt a fizikára, néprajzra, agrárgazdálkodásra, és legfőképpen a földrajztudományra. 1909-13 között a Magyar Földtani Intézet igazgatója, 1910-23 között a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, majd alelnöke. Az I. világháború előtt több expedíció résztvevője. A gazdaságföldrajz modern módszereinek alkalmazásával iskolát teremtett hazánkban. Az Eötvös Kollégium kurátoraként, a Szociográfiai és Államtudományi Intézet alapítójaként a Horthy-korszak értelmiségi-képzésének egyik fő irányítója volt. Trianon után szakmai érvekkel próbálta alátámasztani a revíziós törekvéseket, neves külföldi értelmiségieket próbált megnyerni az ügy érdekében.

1920-ban külügyminiszter, 1920-21 között miniszterelnök, 1938-39 között kultuszminiszter, majd 1939-41 között ismét miniszterelnök. Első miniszterelnöksége idején hozták meg a Numerus Clausus-t. Ez a rendelet korlátozni igyekezett a zsidó vallású fiatalok bekerülését az egyetemre, mikor kimondta hogy az egyetemi felvételeknél a "nemzetiségi" megoszlásnak követni kell az "országos népfajok" arányait. Teleki 1919 utáni gondolkodásának és politizálásának szerves része volt a zsidóellenesség, az antiszemitizmus. Mikor Bethlen István 1928-ban hatályon kívül helyezte a rendeletet, Teleki felsőházi tagként tiltakozott ellene, és a legújabb életrajzok szerint teljességgel azonosult a súlyosan diszkriminatív második zsidótörvénnyel is (1939). Végső megoldásnak a zsidóság kitelepítését, vagyonának elkobzását tartotta. Ugyanakkor tévhit, hogy a holokausztért is felelős lenne, hisz a zsidóság kiirtását eldöntő Wannsee-konferenciát hónapokkal a miniszterelnök halála után tartották, s a deportálások 1944 áprilisában indultak csak Magyarországról. Nem tudhatjuk tehát, mit tett volna, ha szembesül az embertelenségekkel.

Belpolitikájának pozitív vonásai közé tartozik, hogy határozottan kiállt a hagyományos kormányzati módszerek védelmében, megakadályozva a kormánybuktatási kísérleteket. Az Eötvös Kollégium kurátoraként, a cserkészmozgalom mentoraként, a falukutató mozgalom támogatójaként kifejtett működése egyértelműen pozitív. Országos főcserkészként megszervezte a gödöllői jamboree-t, valamint a Cserkész Világszövetség konferenciáját szintén Gödöllőn. Teleki segítségével jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) is, amely sokáig sikeresen gátolta meg a nyilasok térnyerését a falvakban.

Politikai stratégiájával zsákutcába jutott

Külpolitikája az ország szűk mozgástere miatt nem lehetett lényegesen jobb. Második miniszterelnöksége kezdetén azt várták, hogy elhárítja a rendszert belülről fenyegető veszélyeket, megfékezi a nyilasokat, kezelni tudja a társadalmi feszültségeket. Ugyanakkor távol tartja az országot a háborútól, és békés eszközökkel folytatja a revíziót. Konzekvensen szemben állt a nyilasokkal, az egyoldalú németorientációval, az ország megmaradásának biztosítékát az angolokkal való baráti viszonyban és a semlegességben látta. Azonban a területi revízióra törekvés miatt nem szakíthatott az ország teljesen a németekkel. 1940. augusztus 30-án került sor a második bécsi döntésre, amely során visszakaptuk Észak-Erdélyt, és Székelyföldet. Ennek célja a németek részéről a magyar-román ellentét kiaknázása volt, és újból felszínre hozta a nemzetiségi problémát, amellyel az ország Trianon előtt sem tudott megbirkózni.

Teleki kezdeti politikai sikereit a német hadsereg győzelmei aláásták. Magyarország csakhamar csatlakozott a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez, ezzel pedig a semlegesség elvét feladta. A Balkán felé azonban még mutatkozott némi mozgástér: alá is írták a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződést, amelynek németellenes éle volt. De a belgrádi németellenes fordulat hatására Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, és ebben Magyarország segítségét is igényelte.

Teleki politikai stratégiája ezzel zsákutcába került. A miniszterelnök tudta, hogy a hadba lépés a háborúba való bekerülést jelenti, és a fasiszta hatalmak elveszítik a harcot. Ezért a világnak szánt figyelmeztetésként főbe lőtte magát dolgozószobájában 1941. április 3-án hajnalban.

Öngyilkosságának körülményei kapcsán számos legenda kapott szárnyra, sokak szerint ugyanis a németek gyilkolták meg. Ennek azonban sem a család, sem a történészek nem adtak hitelt. Telekin a férfiak preszuicidális tünetei közül szinte mindegyik megjelent (tartós lehangoltság, depresszió, téveszmék), sőt az ún. másodlagos rizikófaktorok közül (magányosság, negatív életesemények) is kimutatható néhány. Bakay Lajos orvosprofesszor igazolása alapján, mely szerint tettének elkövetésekor nem lett volna beszámítható, mégis egyházi temetést kaphatott. Igaz csak a legegyszerűbbet, sírját például gyóntatója, és nem az esztergomi érsek szentelte be.

A Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra, de a sírkert totális politikai jellegű átformálása során a kommunista hatalom az ő sírját is a nemkívánatosak listájára tette. Így kerültek hamvai végül Máriabesnyőre, a cserkészmozgalomhoz való kötődése kapcsán. A csendes domboldalon fekvő temetőben sírja könnyen megtalálható, táblák segítenek az eligazodásban. A kis temető másik ismert emléke az Ivánka-kripta.