Szalay László, a reformkor történetírója
2004. november 26. 22:19 Megyesi Csaba
Szalay történetírói munkássága a magyar történelem majd kilenc évszázadát fogja át. Történetírásában értékesítette fiatalkori tanulmányait is.
Életútja az 1848-49-es szabadságharcig
Az 1830-as évek végétől neves jogi szakíró, liberális publicista, valamint részt vett a büntetőjogi választmány munkálataiban is. 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja. A fiatalember közéleti munkája komoly és céltudatos, meg-megújuló kísérlet a módszeres és rendszeres reformra, szüntelen kudarcoktól kísérve. 1840-ben barátaival megalapította a Budapesti Szemlét, hogy nyugati mintára tárják fel a közönség előtt a vajúdó idők mélyebb értelmét; itt jelent meg nagy tanulmánya a kodifikációról, maga a folyóirat azonban már a második kötetnél elakadt. Még ebben az évben, a büntetőtörvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány jegyzőjeként nagy szerepe volt a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdtszék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás).
Ha Szalay cikkeit olvassuk a negyvenes évekből, nemcsak a negyvennyolcas törvények elveit találjuk meg benne, hanem sokkal később uralomra jutott gondolatokat, a polgári osztály jelentőségének, az államban való szerepének megértését. "Örvendetes jelenség, s ollyas" írta Szalay 1841-ben "mellynél semmi sem tanusítja inkább szellemi haladásunkat, hogy alig van kérdés a társasági, politicai és irodalmi újabb életben, melly, ha ma szó tétetik róla Párizsban, Londonban, a polgárosító eszmék e műhelyeiben, rövid idő mulva visszhangra ne találna e hazában". 1843-ban Korpona város követe lett egy olyan országgyűlésen, mely reformszónoklatok lázában égett, de ugyanakkor természetesnek találta, hogy az ország összes szabad királyi városai egyetlen szavazattal rendelkeztek a követek tömegében. Ilyen környezetben szállt síkra a városok jogaiért és a népképviseleti országgyűlésben összpontosuló hatalomgyakorlásért. Eötvössel együtt a reformellenzék centralista csoportjának tagja volt.
1844-ben végre úgy látszott, közelebb sikerül kerülnie a szélesebb rétegekhez, amelyeket csak napilapokon keresztül lehetett lekötni. Kossuth helyett átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, amely a centralisták orgánumává vált, de sikerét már eleve megbénította, hogy Kossuth örökségét vette át, s annak gyújtó cikkeit alig feledtethették az ő elvont fejtegetései. Irodalmi tevékenységével a centralisták egyik elméleti vezetője volt, s tevékenységük nagyban előkészítette az új polgári rendszer, az 1848-as törvényhozás elméleti alapjait. Ő maga, barátaival együtt elöl járt a külföldi tanulságok terjesztésében. Nem riadt vissza a vádaktól, hogy utánoz, és hogy elvontan tudóskodik.
"Igen is mi utánozzuk Angliát és Franciaországot; jele, hogy nem akarjuk utánozni Braunschweiget és Schwarzburg-Rudolfstadtot" írta, arra célozva, hogy az emberiség vezető eszméinek, a haladás és szabadság nagy gondolatainak átvétele nem puszta másolás, nem is divat, hanem életfeltétele minden fejlődni akaró országnak. Aki így gondolkodik, a politikai rögtönzők oldalán éppen olyan kevéssé érezte jól magát, mint a minden áron maradiak között, s csakugyan, Szalay egyszerre küzdött jobb és bal felé, ami hálátlan feladattá vált. Idegen volt tőle Széchenyi rapszodikus hangulata is, kétségbeeséseivel és váratlan reménykedéseivel. 1845-ben aztán abbahagyta a Pesti Hírlap szerkesztését, Csengeryre bízta és maga csak a cikkekben szolgálta tovább a megfontolt haladás ügyét.
1848-ban Deák minisztériumában a kodifikációs osztály élére került, majd nyáron a frankfurti német nemzeti gyűlésen, aztán Londonban és Párizsban képviselte a magyar kormányt. Gyorsan kiderült azonban, hogy az önálló Magyarország nem számíthatott a nyugati hatalmak támogatására; követségét hivatalosan nem ismerték el, hiába érvelt jogi tudásával. A következő párizsi, majd londoni látogatásában meggyőződhetett, hogy az eszményképek is részben közömbösek, részben tájékozatlanok a magyarság nagy erőfeszítésével szemben.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat 19:05
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét 18:05
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud 16:05
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját 14:20
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban 12:10
- Harci bemutatók és ókori játékok is várják a látogatókat az aquincumi Floralián 11:20
- Sosem tudott egészen kiteljesedni az egyik legkeresettebb rendező, Orson Welles 08:20
- Minden korosztálynak adott valami újat Lázár Ervin egyedi stílusa tegnap