Aláírják a magyar békeszerződést Párizsban

2004. szeptember 13. 12:06

(A magyar nemzetgyűlés 1947. június 24-én iktatta azt törvénybe.) A békeszerződés visszaállította Magyarország 1938. előtti határait. Az első és második bécsi döntést semmisnek nyilvánította. Sőt: Magyarországnak a Szigetközben át kellett engednie három falut Csehszlovákinának. Bár volt némi vita az erdélyi határról, a szövetséges nagyhatalmak elutasították a magyar igényt: módosítsák a magyar-román határt 5 ezer km2-rel Magyarország javára. A békekonferencia nem fogadta el azt a csehszlovák követelést, hogy Magyarország köteles legyen 200 ezer csehszlovákiai magyar befogadására. A felvidéki magyarok kitelepítése ügyének rendezését az érintett két kormányra bízta. A magyar kormány nem tudta elérni, hogy a békeszerződésbe bekerüljön egy passzus, amely garantálja a szomszédos országokban maradt magyar kisebbség jogait. A békeszerződés a magyar hadsereg létszámát 65 ezer főre korlátozta, s csak 90 repülőgépet tarthatott meg 5 ezer főnyi személyzettel. Megtiltotta atomfegyverek, rakéták, tengeralattjárók, torpedók tartását és hadianyagok gyártását. A magyar kormányzatnak nem sikerült elérnie a jóvátételi kötelezettségek mérséklését sem. A békeszerződés megismételte: Magyarország köteles 300 millió dollárt fizetni az általa okozott károkért a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. A békeszerződés értelmében a szövetséges csapatokat 90 napon belül ki kellett vonni Magyarországról, de lehetővé tették, hogy a Szovjetunió az ausztriai szovjet megszállási övezet utánpótlási vonalainak biztosítására csapatokat tarthasson az országban. A csapatok létszámát nem rögzítették. 1955-ig ez adott jogi alapot arra, hogy a Vörös Hadsereg egységei, kb. 80-100 ezer fő, Magyarországon tartózkodhasson. A békeszerződés aláírásával megszűnt a hadiállapot Magyarország és a szövetséges államok között, s Magyarország visszanyerte "szuverenitását".