Törökök kedvence: augusztus 29.
2003. augusztus 15. 21:28 Bartal Csaba
Nem kell ahhoz Nostradamusnak lenni, hogy a számmisztikát hívjuk segítségül bizonyos történelmi események utólagos megmagyarázásához. Minden kornak megvolt ugyanis a maga péntek tizenharmadikája. A törökkori Magyarországnak történetesen augusztus 29-én nem jött össze semmi. De csak egy ideig...
| I. Szulejmán |
1521 Oláh Balázsnak valószínűleg arcára fagyott a mosoly, ha volt egyáltalán minek örülnie, amikor megpillantotta az 50 ezres török sereget Nándorfehérvár alatt. Segítségre nem számíthatott, mivel Budán a különféle főúri érdekek elvonták a figyelmet az ország védelmi problémáiról.
Behrám csaus, a Fényességes Porta követe éppen Budán volt, hogy szignóztassa magyar részről is az épp esedékes fegyverszüneti megállapodás meghosszabbítását - mivel az ifjú szultán előbb Rhodoszt kívánta bekapcsolni "a török belföldi turizmusba", és nem kívánt minden tapasztalat nélkül hirtelen egy kétfrontos háborúba keveredni - ám II. Lajos a követet lecsukatta: így legalább nem kell aláírni azt a fránya papírt, amíg a nyugati szövetségesei véleményét ki nem puhatolta.
Ezt nem kellett volna. Nem mintha Konstantinápolyban nem tett volna már ehhez hasonlót, de itt mégis egy török diplomatáról volt szó.
Szulejmán 1521. május 19-én indult el Sztambulból...
Miután Móré Mihály vicebán nem sokat teketóriázott, s átszökött a szultánhoz. Árulása után már nem volt értelme tovább tartani a nándorfehérvári várat, így Oláh Balázs maradék 70 emberével (700 katonával és 2000 környékbelivel várta a törököt) augusztus 29-én kilovagolt Nándorfehérvárból, hogy aztán a pogányok ne is adják vissza 1717. augusztus 22-ig.
1526 Tomori Pál, kalocsai érsek, a sereg vezére 29-én délután 3 és 4 között adta ki a parancsot a rohamra. Jól mérte fel a helyzetet, hogy a törökök még a helyüket keresik a mohácsi csatamezőn. Csak azzal nem számolt, hogy mekkora is az oszmánok valós hadereje.
A magyar lovasroham még átverekedte magát a ruméliai hadtesten, de a topcsik (török tüzérség) előtt megállt a tudomány. A 12 ezer gyalogosból kétezer menekült meg. Tomori mellett számos országnagy és egyházfi is a csatamezőn maradt.
De hová tűnt Lajos?
Sorsa bizonytalan volt. Látni vélték az első sorokban küzdeni, mégis arrébb, a Csele-patak feletti meredélyes szakadékban találták meg holttestét.
1541 Mohács óta nagyot fordult a világ. 1538-ban Váradon békét köt I. Ferdinánd magyar és I. (Szapolyai) János magyar király - ami azért mindent elárul az akkori viszonyokról. A megegyezés szerint János halála esetén Ferdinánd örökli Magyarországot. Fiú utód esetén pedig annak Ferdinánd egyik lányát kell elvennie, hogy így egyesüljön az ország.
II. Lajos holttestének magtalálása
Így is történt: Szapolyai eltávozik, de van utódja. Ferdinánd - hogy érvényt szerezzen a váradi egyezségnek - német és vele szimpatizáló magyar csapatokat küld Buda alá.
És akkor - a nagy konspirátor, Fráter György jóvoltából - váratlanul feltűnnek a törökök.
1541. augusztus 22-én megérkezik a Fényességes Padisah, hogy gyámolító oltalmat nyújtson a kis János Zsigmondnak, Szapolyai egyéves kisfiának.
Ha olvasták néhányszor az Egri csillagokat - márpedig miért ne olvasták volna -, akkor tudják, mi következik.
Szulejmán fogadja sátrában a csecsemőkirályt a magyar előkelőségekkel - akik közül Török Bálintnak "örök tisztül ada Galatába egy tornyot" - a janicsárok pedig - miután még Sztambulban néhány akcséért befizettek egy budai fakultatív kirándulásra - felsétáltak a Várba. Ami tehát Roggendorffnak nem sikerült erőszakkal, az Szulejmánnak csellel bejött. Buda - augusztus 29-én - vilájetközpont lett.
1686 Lotharingiai Károly herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapatai már két hónapja ostromolták Budát, amikor feltűntek a török felmentő sereg első lovasai a Kamaraerdő tövében. Hogy tudatosan-e vagy sem, nem tudni, de éppen augusztus 29-e hajnalán indult 6000 lóra ültetett janicsár, hogy bejusson a várba. Az egyik csoport Óbuda, a másik a Lipótmező felől kívánt behatolni az erődítménybe. Valamennyiük zsebében húsz tallér megelőlegezett jutalom, valamint egy írás lapult arról, hogy ha bejutnak a várba, akkor életfogytig napi húsz aszper zsoldot kapnak.
Török részről - feltehetően - semmi tudatosság nem volt abban, hogy akár csak egyetlen eseményt is erre, az augusztus 29-ei dátumra időzítettek volna. A saját időszámításuk ugyanis messze nem esett egybe a keresztény naptárral. Egy muzulmán év bár 12 hónapból áll, melyek egyenként 29 és 30 napokból tevődnek össze, ám a napévhez képest 11 nappal rövidebb. A hiányzó napok 33 évente kiadnak egy új évre valót. A hónapok tehát nem követik az évszakokat, így fordulhat elő, hogy egy hónap hol nyárra, hol pedig télre esik. Kár tehát bűvös számmisztikai összefüggést sejteni az augusztus 29-i tragikus események mögött. Csupán a véletlen műve volt az egész.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
