Az ítélet: éhhalál

Óvatos becslések szerint is 6-7 millió halálos áldozatot követelt a Szovjetunióban az 1932-1933-as éhínség - a legtöbbet Ukrajnában és Dél-Oroszország ukránok lakta vidékein. Hetven évvel a tragikus események után is nyitott a kérdés: mesterségesen, élelmiszerhiánnyal előidézett tömeggyilkosságról volt-e szó? "Tekintettel arra, hogy a létező büntető jogszabályok nem irányoznak elő büntetést azon személyekkel szemben, akik emberevést követnek el, minden, emberevés vádjával kapcsolatos bűnügyet haladéktalanul át kell adni az OGPU helyi szerveinek." Ezt a szigorúan titkos minősítésű utasítást küldte 1933 májusában a szovjet állambiztonsági szolgálat, az OGPU ukrajnai főnökhelyettese és a tagköztársaság főügyésze a megyei és járási állambiztonsági és ügyészségi vezetőknek. Logikusnak tetszik a feltételezés, hogy aligha született volna ilyen magas szintű dokumentum, ha a kannibalizmus csupán szórványosan fordult volna elő az 1933-as, a Szovjetuniót jelentős mértékben sújtó nagy éhínség - az "éhség" és a "tenger" ukrán megfelelőiből képzett "holodomor" - idején. Az 1932 tavaszától 1933 késő őszéig milliók halálával járó és a közemlékezetben mindmáig megőrzött éhezés konkrétumai csak több évtizedes agyonhallgatás után, a nyolcvanas évek végétől váltak fokozatosan hozzáférhetővé. A holodomor létezéséről egyes nyugati publikációkból persze már 1933 tavaszától tudni lehetett. Némelyikük a veszteségeket is számszerűsítette hol 2 millió, hol 3-4 millió halottat emlegetve. Mindez azonban legfeljebb találgatás volt, mivel a sztálini rezsim évtizedekre teljes hírzárlatot rendelt el az ügyben. Olyannyira, hogy utóbb 1933-ig visszamenőleg titkosították a népességi statisztikákat is. A lakosság számának alakulásáról jó ideig csak annyit lehetett tudni, amennyit maga Joszif Sztálin, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának főtitkára mondott. A titkolózást nem kis malőr előzte meg. Nevezetesen az, hogy a párt 17. kongresszusán, 1934 januárjában Sztálin azt állította: a Szovjetunió lakossága elérte a 168 millió főt, majd egy 1935. decemberi beszédében bejelentette, hogy az ország népessége évente "körülbelül hárommillió lélekkel" gyarapodik. Csakhogy az 1937 januárjában rendezett népszámlálás óvatlanul kozmetikázatlan adatai cáfolták a sztálini kijelentéseket. Ivan Kraval, a Központi Népgazdasági Nyilvántartási Hivatal - az összeírás mintaszerű lebonyolításáért amúgy Lenin-renddel kitüntetett - vezetője ugyanis olyan jelentést küldött Sztálinnak, amely szerint 1937. január 6-án a Szovjetunióban 162 millióan éltek - azaz 6 millióval kevesebben, mint ahányan a vezér szerint három évvel korábban, és 12 millióval kevesebben, mint amennyire a Sztálin által jelzett növekedés esetén a népességnek akkorra gyarapodnia kellett volna.