Mégsem lehetett olyan nehéz a Stonehenge felépítése
2016. május 31. 14:38
A misztikus britanniai kőkörök évszázadok óta zavarba hozzák a régészeket és a kutatókat. Tulajdonképpen máig nem tudjuk, mi lehetett pontosan a rendeltetésük, valamint az is talány, építtetői miként juttatták el több mint négyezer évvel ezelőtt a tonnányi köveket 250 kilométerre. Ez utóbbi kérdésre egy viszonylag egyszerű mechanikai válasz érkezett, amelyet rögtön le is teszteltek, adta hírül a The Telegraph.
Korábban
Az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 kilométerre északra található, 1986 óta világörökségi védelem alatt álló Stonehenge a világ egyik legtitokzatosabb építménye. A körkörösen elrendezett kőtömbökből álló monumentális ősi angliai építményről az elmúlt évszázadok alatt számtalan teória keletkezett. A rejtélyes Stonehenge építése i. e. 3100 táján kezdődhetett, s másfél évezreden át tartott. Építtetői nem hagytak írásos feljegyzéseket vagy bármilyen egyéb egyértelmű nyomot, amiből megtudhatnánk, hogy miért hordtak össze több száz tonna követ. A Merlin varázslói közreműködésétől kezdve a 12. századi mítoszokon át az idegen lények űrhajóinak leszállóhelyéig számtalan elmélet ismert, azonban a Stonehenge-dzsel kapcsolatban tudományosan elfogadható elméletek is születtek. A legújabb kutatások szerint a Stonehenge-et egy olyan létesítménynek szánták, amelynek célja a Britanniában élő népek egyesítése lehetett. Több ezer ember is a helyszínre utazhatott, hogy hatalmas lakomákkal ünnepeljék a téli és a nyári napfordulókat.
A szakemberek régóta vitáznak arról is, miként kerültek oda a 250 kilométerre lévő délnyugat-walesi Pembrokeshire-ből a Stonehenge külső körét alkotó ún. kékkövek. Néhány geológus úgy véli, hogy több százezer évvel korábban az előretörő gleccserek sodorták legalább félútig magukkal a sziklákat. A University College London egy friss kísérlete alapján – ha nem is volt gyerekjáték, de – viszonylag egyszerű módon sikerülhetett kivitelezni a gigantikus szállítást. Mindössze egy platánfából készült „szánra”, valamint több tucatnyi, földre fektetett gerendára volt szükség (még a kerék előtti időszakban járunk). Ezen elképzelés természetesen nem most merült fel először, azonban a gyakorlatban most tesztelték első ízben önkéntesekkel, és az eredményeik alapján jóval kevesebb erőfeszítésre volt szükség, mint korábban gondolták.
Elmondásuk szerint a kísérlethez felhasznált egytonnás kő (szánja) szinte végigsiklott a nyírfagerendákon: tíz fő segítségével több mint három métert lehet megtenni alig öt másodperc leforgása alatt (korábban úgy számoltak, legalább 15 emberre szükség lesz). Így a pihenéseket, valamint a gerendák áthelyezéseit is belekalkulálva óránként másfél-két kilométert is haladhattak. (Természetesen egy kőtömb szállítási ideje így is több hetet jelentett.) A pembrokeshire-i hegyekből származó kövek egyébként két tonnásak voltak, így célszerű volt legalább húsz embernek húznia. A londoni egyetem szakértői szerint a neolitikumban több ezren lakták a mai Nagy-Britannia déli részeit, így nem okozhatott nagy gondot néhány tucat „munkást” nélkülözni.
„Igencsak meglepődtünk, hogy ilyen könnyen ment a művelet. Igaz, mi sík terepen dolgoztunk, azonban a dombosabb környéken is működnie kell az elméletnek” – mondta Barney Harris doktoranduszhallgató. „Tudjuk, hogy a hagyományos társadalmak, mint például az indiai Maram Naga a mai napig használnak ehhez hasonló szállítási módszereket, valamint Kr. e. 2000-ből Japánból is ismerünk különböző, kőtömbök mozgatására alkalmas, Y-formájú szánokat. Tudjuk, hogy a kínaiak a Tiltott Város épületeinek felépítésekor is így mozgatták az alapanyagokat, ahol egy-egy kőtömb akár 123 tonna is lehetett. Ehhez képest a Stonehenge alapanyagai pehelykönnyűek” – tette hozzá. Sokan gondolják úgy, hogy ökrök húzhatták ezeket a szánokat, azonban a valóságban ezen jószágok elég harciasak és nehezen kezelhetőek, így az emberi erő jóval hasznosabb lehetett.
A Stonehenge legnagyobb kövei, a sarsenek 9 méter magasak, 25 tonnát nyomnak és északról, a 32 kilométerre található Marlborough Downsból szállították Wiltshire-be. Londoni és leicesteri kutatók szerint egy pofonegyszerű trükkel választották le a kőtömböket a kőbánya faláról: a repedésekbe faékeket vertek, majd locsolni kezdték, a megduzzadt fadarabok pedig egyszerűen szétfeszítették a köveket.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
- 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
- Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
- A rendszerváltoztatás belülről
- A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
- Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
- Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
- Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
- Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása 20:20
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot 18:05
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére 16:05
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány 15:50
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája 15:05
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán 13:20
- Végrendeletében tiltotta meg Fred Astaire, hogy életéről film készüljön 11:20
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05