Amikor nő uralta a Pápai Államot

2015. március 25. 17:50

Az egyik pápának a szeretője volt, a másiknak az anyja, a harmadiknak pedig a nagyanyja. Marózia a pápaság ún. sötét századának emblematikus alakja volt, emléke azonban sokat fakult az uralkodása óta eltelt több mint ezer év óta. Cselszövés, intrikák, botrányok - ez jellemezte Rómát és a szentszéket abban az időben, amikor az egyházi élet világi befolyása soha nem látott méreteket öltött.

Korábban

Róma felett sötét felhők gyülekeznek

A 9. század végén Európa újabb fordulóponthoz érkezett: az egykoron hatalmas kiterjedésű Frank Birodalom végleg szétesett, miközben a részállamokat folyamatosan támadták északról a vikingek, délről a muzulmánok, keletről pedig a "kalandozó" magyarok. Míg korábban Nagy Károlynak a szászok, a longobárdok, az avarok és a horvátok legyőzésével sikerült megteremtenie a keresztény Nyugat-Európa politikai egységét, örököse, Jámbor Lajos fiai alig hetven évvel később a verduni szerződéssel visszafordíthatatlanná tették a birodalom területi szétaprózódását. Európa - ahogy egy történész találóan megfogalmazta - "darabokban hevert".

A hanyatlás egyre nyilvánvalóbb jelei Rómában, illetve a Pápai Államban is kézzelfoghatóak voltak. Ez volt a pápaság történetének talán legsötétebb korszaka, amely az ún. hullazsinattal vette kezdetét: 897-ben az akkor már halott egyházfő, Formózusz tetemét kiásták, miseruhába öltöztették, majd trónra ültették, s megállapították, hogy méltatlan volt a pápai trónra, így minden korábbi intézkedését megsemmisítették, rendeleteit érvénytelenítették, testét meggyalázták és a Teverébe vetették. A Formózusz halálát követő ötven évben összesen 16 pápa ült Szent Péter trónján, róluk pedig úgy tartják, hogy egy kivételével - VII. Leó szívrohamban halt meg szeretőjével folytatott légyottja során - mindannyiukat megölték.

Az Angyalvár a 17. században

Ebben az időben lépett a politika színpadára Marózia. Az itáliai nemesasszony valamikor 890 és 892 között született Theophülaktosz pápai kincstárnok és római konzul, illetve Theodóra lányaként. Marózia szülei üstökösként robbantak be a római politika világába, jó néhány ellenséget szerezve maguknak. Mikor III. Sergiust 904-ben pápává választották, elérkezettnek látták az időt arra, hogy lányukat magának a szentatyának is bemutassák. Sergius és Marózia hamarosan szeretők lettek, s egy fiuk is született, a későbbi XI. János pápa.

Még a Pápai Állam e dicstelen, pornokrácia gúnynévvel illetett korszakában is főbenjáró bűn volt, ha a pápa ágyast tartott és gyermeket nemzett, a hírhedten becsvágyó nő hírében álló Theodóra szeme előtt azonban csak egy valami lebegett: politikai befolyást szerezni az Örök Városban. A teljesen anyja hatalma alatt álló Marózia később megházasodott, először - ennek pontos ideje vitatott - I. Alberik spoletoi őrgrófhoz ment hozzá.

A Theophülaktosz-család a 920-as években is nagy hatással volt a római politikára és a pápaságra, és miután Theophülaktosz és Theodóra elhunytak, Marózia lépett szülei örökébe. Paul Collins, A Nyugat születése című könyv szerzője így ír róla: "Egy rendkívüli nő, akinek jelentőségét nem csábereje magyarázza, hanem az, hogy sikerült fenntartania a Theophülaktosz-klán által elért stabilitást a római politikában és az egyházi vagyont illetően (...) Megértette, hogy a szexualitás politikai eszköz, és képes volt ebből előnyt kovácsolni egy patriarchális világban. Természetesen szép és csábító, azontúl intelligens, erős akaratú, és független, mint az anyja".

következő oldal 1 / 2