A megsemmisítés mérnökei

náci agytröszt

A németországi kiadás (Vordenker der Vernichtung: Auschwitz und die Pläne für eine neue europäische Orndung, 1991) idején sokként ható munkát most megjelentető angol kiadó szerint a provokatív tényfeltáró könyv azt mutatja be, hogy tanult emberek miként válnak karrierista technokratává: a Holokauszt ideológiai kiszolgálóivá és tényleges infrastruktúrájának fejlesztőivé. Életpályájuk a weimari köztársaság katedráitól és kutatóműhelyeitől a haláltáborok tervező asztalaihoz vezet, majd a világégést követően a szövetségi köztársaság újjáépítésében tevékenykedve egyetemi tanszékeken teljesedik be. Sőt, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok is igényt tartott a Harmadik Birodalomnak dolgozó technokraták munkájára.

A holokausztban Európa rasszista átalakításának náci terve és a technokraták gazdasági, társadalmi, demográfiai átalakító tevékenysége találkozott: Európa lakosságát egyaránt "változóként" kezelték, melyet a náci vezetők akarata szerint lehetett "testre szabni" (eutanáziával, sterilizációval vagy gázosítással), hogy a náciknak nagyobb életteret és magasabb életszínvonalat lehessen biztosítani. Götz Aly és Susanne Heim könyve a tanult emberek felelősségét mutatja fel: nem csak cinikus náci vezetők és tudatlan segédmunkások álltak a holokauszt borzalmának elkövetői között. Az ideológiai alapokat lefektető náci vezetőknek ugyanis szüksége volt egy olyan segédhadra is, amelynek "katonái" demográfusként, várostervezőként, közgazdászként, szociológusként vagy geográfusoként segítették elő a náci gépezet olajozott működését.

A németek háborús nehézségeire adható naprakész válaszok szállítása és gyakorlati megvalósítása, a termelési eljárások racionalizálása, a termékek standardizálása, a produktív és improduktív nemzetek közötti munkamegosztás megszervezése, a társadalmi struktúrák modernizálása volt e szakértők feladata, akik eredetileg Endlösung helyett évtizedeken át elhúzódó sorozat-mészárlásal terveztek. A harmincas években a náci modernizációs gazdaság- és társadalompolitika végrehajtásában dolgozó technokraták a "demográfiai közgazdaságtan" tudományos fedőnév alatt a keleti területek gazdasági irányításán dolgozva a túlnépesedésben, a munkaintenzív iparágakban, a nem hatékony kiskerti mezőgazdálkodásban keresték és találták meg a növekedés akadályát, a szegénység, a társadalmi nyugtalanság és a politikai instabilitás okát.

Rudolf Gater és Walter Emmerich közgazdászok irányításával 1938-ban Bécsben árjásítás címszó alatt többszáz zsidó üzletet zártak be és juttattak árja kézre. A "nagyszabású leépítést" a most már nélkülöző zsidók emigrációba kényszerítésével és bebörtönzésével tették teljessé.

Lengyelországban Peter-Heinz Seraphim és Theodor Oberländer a termelékenység növelése érdekében elrendelte a vidéki népesség csökkentését. A többnyire szegénységben élő zsidóság kiirtása, a gazdasági létrán előlépő lengyeleknek készítette elő a helyet. Richard Korherr statisztikus egyenesen "a fedélzet megtisztításáról" beszélt.

Fritz Arlt "népesség management és jólét" osztály vezetője éheztetést javasolt a nemkívánatos népességcsoportoknak. Mikor pedig a "zsidó szektor összesűrűsítéséről" beszélt valójában már vagyonelkobzásra és gettósításra gondolt. Az auschwitzi koncentrációs tábor fejlesztésében tevékenykedő demográfus a háború után a kölni iparkutató intézet vezető munkatársaként vizsgálhatta a szociálpolitika nagy kérdéseit.

A náci agytröszt egyik kulcsfigurája a mezőgazdasági szakemberként ismert Konrad Meyer, akinek élettér koncepciója a Wehrmacht által elfoglalt keleti területek újjáalakításának tervét is megalapozta, 1945 után Hannoverben kapott új állást, ahol kert- és tájépítészettel foglalkozott professzori minőségben.

A nagyszabású sziléziai területrendezés szülőatyja, Gerhard Ziegler, a birodalom bukása után Stuttgartban megbecsült professzorként visszatérhetett a regionális területrendezésekhez, majd később átvehette a szövetségi kormány által adományozott "Becsület Nagykeresztje" érdemrendet.

Miután a gettósított lakosság a német hadsereg ellátására állt át, a közgazdászok panaszkodni kezdtek, hogy sosem termelnek majd elég bevételt. A számítások szerint a gettósított zsidó lakosság minimális élelmiszerellátása többe került, mint milliók haláltáborba szállítása, mert így "a költségeket csak egyszer kell vállalni." A gazdasági deficit halálos ítéletet jelentett. 1941-ben mikor fél Európa a nácik befolyása alá került, hasonló kalkulust alkalmaztak nemzetközi viszonylatban is. A javaslatok szerint 20 millió orosz éhhalála szükséges a német hadsereg (a 18 milliós Wehrmacht) és a polgári népesség ellátására. Vagy a Szovjetunió legyőzése után 31-51 millió orosz Szibériába telepítése szükséges a német farmerek letelepítéséhez és a népesség illetve a termelés kiegyensúlyozásához.

A 15 éves kutatómunka eredményét összegző mű szerzői, Götz Aly, a hamburgi Társadalomkutató Intézet munkatársa és Susanne Heim, berlini tényfeltáró újságíró-történész abból a hatvannyolcas generációból származnak, akik először emelték fel hangjukat a hitleri Birodalmat a Nyugat-német gazdasági csodával összekötő szál miatt. Azaz amiatt, hogy a nácik egy olyan gazdasági és társadalmi modernizáció mellett törtek lándzsát, melynek a háború utáni Nyugat-német gazdaság lett a legfőbb haszonélvezője. A nácik által népautóként bevezetett VW Bogár csak egy volt e folytonosság jól látható megtestesülései közül, melyek az új nemzedék szemében a hitleri állam hagyatékaként tüntették fel a szövetségi köztársaságot és a mielőbbi szembenézést követelte.

A témát kutató mérvadó történészek megegyeznek abban, hogy nem egyszerűen zsidó problémának tekintik a holokausztot, bár okait többféle irányban keresik: Daniel Goldhagen szerint a német kultúrából, Zygmunt Bauman szerint a technológiai világképből, Hannah Arendt szerint a huszadik századi totalitarianizmusból vezethető le a holokauszt. Götz Aly és Susanne Heim könyve Zygmunt Bauman értelmezéséhez áll közel, miszerint a holokauszt modern, racionális, a civilizáció magas fokán álló, az emberi kultúra csúcsteljesítményeit is nyújtó társadalmunk szüleménye.