Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 

2014. május 8. 14:10

„Sortüzet kellene adni a zsidóságra, miért engedik meg, hogy ilyen nagy csomagot vigyenek magukkal!” – hangzott el 1941. augusztus 2-án este a Nyugati pályaudvar egyik vágányának indulási oldalán. Esténként sok kíváncsiskodót vonzott, hogy zsidókat, férfiakat, nőket és gyerekeket, egész családokat hoztak rendőrségi csapatszállító kocsik a pályaudvarra és pakolták fel vonatokra. Az úti cél a toloncházban fennhangon kihirdetett ígéret szerint Ukrajna volt. 


Az akkori szóhasználat szerint csupán visszatelepítés történik a „szülőhazájukba”, a magyar honvédség által frissen megszállt orosz területekre. Az is elhangzott, hogy az elűzött lakosok házaiban fogják letelepíteni őket, s lehetőségük lesz mezőgazdasági munkát végezni a magyar honvédség felügyelete és védelme alatt. A valóság azonban teljesen más volt. „Le kellett szállnunk és a kísérő főhadnagy azt mondta: Itt van a közelben egy vár, menjenek oda, ott lesznek elszállásolva. Ezzel felszállt az autóra és mielőtt bármit kérdezhettünk volna, elrobogott. Ezt tette hát velünk Magyarország, szülőhazánk: kitettek egy teljesen ismeretlen ország erdejében és minden magyarázat nélkül megszöktek. Még ahhoz is gyávák voltak, hogy nyíltan megmondják, kirúgtak, és most magunkra hagynak” – számolt be a háború után a deportálásokat túlélő egyik nő.

Az úgynevezett galíciai zsidók ellen évek óta kormányszintű propaganda zajlott. Az 1939-ben elfogadott második zsidótörvény indokolása szerint: „ezeknek a tömegeknek gyökértelensége, […] okozzák azt, hogy a lelkiségében és fajában oly élesen különböző és oly szívósan sajátos zsidóság a magyar nép életében sokkal súlyosabb problémát jelent, mint Nyugat-Európa bármely népének életében”. A szót a jogfosztásokon túl tettek követték. Bárdossy László miniszterelnök megfogalmazása szerint: „az országban a zsidókkal kapcsolatban kívánság volt abban az irányban, hogy akik megállapíthatólag Galíciából átjött zsidók voltak, szállíttassanak oda vissza”.

Az ehhez megfelelő időpontot a náci Németország oldalán történt hadba lépés szolgáltatta. A honvédelmi miniszter és Kozma Miklós (a kárpátaljai területek kormányzói biztosa) által előterjesztett kitelepítési javaslatot a minisztertanács 1941. július 1-én hagyta jóvá. A végrehajtással a belügyminisztériumot, azon belül a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságot (KEOKH) bízták meg, míg a kitoloncolásokat Kárpátalján a kormányzói biztosság és alárendelt szervei hajtották végre.

Gellért Ádám írásának folytatása a Múlt-kor történelmi magazin tavaszi számában

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2016. téli száma