Náci katonák norvég gyermekei

aber bitte

Paul Hansen például négy éves volt csupán, amikor elmegyógyintézetbe zárták. A háború után Hansent szülei elhagyták, és mint utóbb kiderült, tévesen azt állapították meg róla, hogy értelmi fogyatékos, így húsz társával együtt intézetbe zárták.

"Nagyon féltem ezen a szörnyű helyen, ahol a betegek éjszakákon át sikítoztak, üvöltöttek." - emlékszik vissza a most 60 éves ember.

Ő egyike azoknak a - közel 12.000-re becsült ún. - "német gyerekeknek", akik a megszálló német katonák és norvég anyák gyermekeiként jöttek napvilágra. Míg gyermekként az új, tökéletes faj fáklyavivőiként kényeztették őket, felnőtt korukban a kiközösítettek és kigúnyoltak közé tartoztak. Hansent és társait iszonyú körülmények közé kényszerítették, megtagadták tőlük a tanulás lehetőségét is. Sokan közülük az öngyilkosságba menekültek.

"A norvég történelem egyik fekete foltja ez" – mondja Finn Kristian Marthinsen parlamenti képviselő, aki a náci katonák norvég gyermekeinek ügyében folyó vizsgálat vezetője. "Igazságtalan, hogy a gyerekeknek anyjuk és apjuk miatt kellett szenvedniük."

Mikor 1940-ben a nácik megszállták Norvégiát, a németek hamar ráébredtek, hogy a világos bőrű és szőke hajú nőkben bővelkedő ország az árja faj és Hitler álmainak netovábbja lehet. Legalább 300.000 Wehrmacht katona állomásozott Norvégiában, és nagyon sokan közülük helyi nőkkel kerültek kapcsolatba. A kapcsolat önkéntes volt, de amint a nő terhes lett, előjogokat élvezett a náciktól: az első osztályú élelmezéstől egészen az ingyenes babaszállításig. Anyák és gyermekei annak az SS Lebensborn programnak a védnöksége alá kerültek, ami az árják létszámát volt hivatott növelni. A nácik támogatták a saját közösségükből kivetett várandós anyákat és menedéket biztosítottak számukra a Norvégiában lévő 10 Lebensborn otthonban.

Amikor a háború véget ért, a norvég kormány nők ezreit deportálta (voltak, akik gyermekeiket is magukra hagyták), vagy árulóként, táborokba internálták őket. Az apák visszatértek Németországba, vagy a fronton estek el. A gyerekek pedig magukra maradtak.

"Ők emlékeztetnek bennünket arra, hogy nem minden norvég állt ellen a németeknek."- mondja Kare Olsen történész, aki ezekről a gyermekekről könyvet ír. "A németekkel együttműködő asszonyok emlékei ők."

Gerd Fleischer, a 2620-as számú Lebensborn először 7 évesen szembesült társai haragjával az iskolában: Az első rám aggatott, norvég kifejezés a "német szajha" volt. Hamarosan rájöttem, hogy nyilván valami baj van velem, hisz gyűlöltek gyermeke voltam. A dolgok akkor fordultak még rosszabbra, amikor anyám egy volt ellenállóhoz ment hozzá. Mostohaapámnak, aki most 60 éves, jó oka volt a velem szemben táplált gyűlöletre, így aztán anyámmal és velem sokat erőszakoskodott."

Ms. Fleischer, akinek magassága, szőke eleganciája keveset árul el az elszenvedett fájdalomról, 13 évesen megszökött otthonról, majd 18 évesen Norvégiát is végleg elhagyta. Nem egyedül.