Kambodzsa hóhérjai: a vörös khmerek

A vádlottak padján a 84 éves Nuon Chea, Pol Pot valamikori jobbkeze, a totális diktatúra főideológusa, a 79 éves Khieu Samphan volt államfő és a 85 éves Ieng Sary egykori külügyminiszter foglal helyet. Ez utóbbi feleségét, a 79 éves Ieng Thirithet, a rémuralom szociális ügyi miniszterét időskori elbutulása miatt – valószínűleg Alzheimer-kórban szenved – felmentették a felelősségre vonás alól. A volt vörös khmer vezetőket népirtás, háborús és emberiesség elleni bűntettek vádpontjai alapján állították bíróság elé.

Elhúzódhat a tárgyalás

Valki László nemzetközi jogász szerint a tárgyalás megkezdésének elhúzódását az 1979-as vietnami intervenció nyomán kialakult hatalmi helyzet fenntartásával lehet magyarázni. Valki László a Múlt-kornak elmondta: ugyan jelenlegi ismeretei szerint a kambodzsai büntetőtörvénykönyv fenntartja a halálbüntetés lehetőségét, az utóbbi időben nem emlékszik arra, hogy kiszabták volna ezt az ítéletet. A minap megindult tárgyalásról szólva kijelentette, hogy minden bizonnyal deklaratív ítélet fog születni. Szerinte számolhatunk a per elhúzódásával, ami részben annak köszönhető, hogy Kambodzsa nemzetközi segítséget kap, a külföldi szakemberek pedig igen alapos munkát végeznek.

Kambodzsa kommunista mozgalmainak gyökere az Indokínát gyarmatosító francia megszállók elleni harcig nyúlnak vissza. A függetlenségét 1953-ban elnyerő térségben az európaiaktól való megszabadulást követően közel két évtizedig tartó, feszültségekkel teli polgárháborús időszak következett. A vietnami háború idején az éppen Párizsban tartózkodó Szihanuk herceg ellen az Amerika-barát Lon Nol kambodzsai politikus sikeres puccsot hajtott végre. A neki nagy segítséget nyújtó, később nélkülözött vörös khmer csoport azonban fellázadt ellene. A vörös khmerek vezetője a Franciaországban pallérozódott, 1963 óta a hadsereg vezető tisztségeit betöltő Pol Pot lett.

Az USA szerepe

Az évekig tartó polgárháborúban az Egyesült Államok több ezer bombával járult hozzá a délkelet-ázsiai ország szenvedéseihez és áldozatainak számához, ami tovább növelte a kommunista khmerek támogatottságát.

Lon Nol bukása 1975-re következett be. A vörös khmerekre az ország lakosai kezdetben felszabadítóként tekintettek, ám az örömmámor csupán néhány óráig tartott. „A feketébe öltözött kis emberek – akik meglepően fiatalok, mindössze 18-19 évesek lehettek – minden útkereszteződést ellenőrzésük alá vontak és elkezdték igazoltatni a járókelőket. Ekkor már senki nem érezte úgy, hogy örvendeznie kellett” – emlékezett vissza Francois Ponchaud francia szerzetes, aki tanúja volt a hatalomátvételnek.

A vörös khmerek a bukott rezsim minden emberének, a vezető káderek, a katonák és a tisztviselők fizikai megsemmisítését tűzték ki célul. A fővárosból, Phnompenből egyetlen nap alatt kiűzték annak egész – csaknem kétmilliós – lakosságát. A vörös khmerek azt mondták az embereknek, hogy csak néhány napra kell elhagyniuk otthonukat, tekintettel a várható amerikai bombázásra – amelyre soha nem került sor. Az evakuálás több szemtanú állítása szerint is könyörtelen volt: a háborúban megrokkant mozgásképtelen embereknek, a vajúdó asszonyoknak és még az eszméletlen betegeknek is el kellett hagyniuk a fővárost. Azok közé, akik nem indultak el, gránátot dobtak az új rezsim tagjai. Az esztelen evakuálás célja a rejtőzködő amerikai katonák felkutatása volt.

Akiknek Mao is kevés volt

A többségében Franciaországban tanult vörös khmerek vezetői tiszta lappal akartak indulni, legfőbb céljuk a múlt eltörlése és az új ember megteremtése volt egy szigorúan egalitárius, falusi jellegű társadalomban. Pol Pot, azaz „az első számú testvér” emberei ultranacionalista és radikális ideológiát hirdetettek, dicsőítették a Kínai Kommunista Pártot, de tovább akartak menni a pekingi elvtársaknál. A vörös khmerek kommunizmus-változatában a forradalmat jóval tovább vitték, mint bármely marxista ország.

Az Angkar Padevat (azaz a központi vezetőség) tagjai hatalomra kerülésük után egyből nekiláttak a radikális maoista és marxista-leninista átalakítási programhoz. Azt akarták elérni, hogy Kambodzsa osztály nélküli társadalommá váljon, amelyben nincsenek se szegények, se gazdagok és a kizsákmányolás is megszűnik. Céljuk eléréséhez eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a polgári iskolákat, a magántulajdont, betiltották a külföldi öltözködési szokásokat és a vallást. Az állami iskolákat, pagodákat, mecseteket, templomokat, egyetemeket, kormányzati épületeket és üzleteket bezáratták vagy börtönökké, átnevelő táborokká, illetve magtárakká alakították.

A szabadidős tevékenységet a végletekig korlátozták, a lakosokat alapvető emberi jogaiktól teljesen megfosztották. A gyülekezési jogot távolról sem ismerték, ha két-három ember összejött egy utcasarkon beszélgetni, azzal már államellenes dolgot cselekedett, és akár halálbüntetést is kaphatott. A családi kapcsolatokat is a minimumra szorították le, az embereknek tilos volt bármily érzelmet kimutatniuk, legyen az a szeretet legcsekélyebb jele, humor vagy esetleg a szánalom arckifejezése. A vörös khmerek arra kényszerítették a lakosokat, hogy tiszteljék, higgyenek és engedelmeskedjenek Angkar Padevatnak, az ország vörös khmer vezető szervezetének, amelyet mindenki anyjának és apjának neveztek.

Forradalom mindenáron

Az ország nevét Demokratikus Kambodzsának átkeresztelő khmerek forradalma totalitárius jellegű volt: kínzások, kivégzések, tömeges deportálások, a vietnamiak és kínaiak elleni etnikai tisztogatások jellemezték. Phnompenben a Tuol Sleng vallató központban legalább 15 ezer embert kínoztak meg, hogy kicsikarják tőlük annak beismerését, hogy a CIA, a KGB vagy Hanoi ügynökei – az áldozatok közül összesen tizenketten, egyes források szerint heten élték túl a megpróbáltatásokat.

A khmerek felsőbbrendűségének intézményesítését zászlajukra tűző kambodzsai kommunisták 1975 és 1979 közötti diktatúrájának fő ideológusa Nuon Chea – ahogyan maguk között nevezték –, a „második számú testvér” volt. A 2004-es memoárjában minden bűnt Pol Potra kenő ideológus nem tartotta magát kegyetlen embernek, elmondása szerint csupán hazafiként viselkedett, aki megmutatta az embereknek, hogyan kell tisztelni és szeretni a nemzetet.

A 8 milliós Kambodzsában mintegy 1,7 millió fő esett áldozatául Pol Pot, Nuon Chea és társaik „hazafias viselkedésének” . A százezres nagyságban kiirtott értelmiségének hiányát mind a mai napig megérzi az ország.

Az 1977-es esztendő során tovább radikalizálódó khmerek már Vietnam területén is betöréseket hajtottak végre. A Kína támogatását élvező vörös khmerek rémuralmát a szovjet vezetéssel jó kapcsolatot ápoló, Kambodzsát megszálló vietnami csapatok szüntették meg 1979. január 7-én. Az ország vezetését a khmerektől korábban elpártolt politikusok kezébe adták. Pol Pot és hívei az ország északnyugati részébe fészkelték be magukat, s onnan vezették a Kína által is pénzelt gerillaháborújukat. 1998-ban a vezetők átálltak a kormány oldalára, amely amnesztiát hirdetett, ezzel a gerillaháború szétesett.

A négy évig tartó rémuralmat levezénylő Pol Pot 1998-ban hunyt el anélkül, hogy valaha is felelősségre vonták volna. A kambodzsai társadalom, melynek nincs olyan tagja, akit valamilyen módon ne érintett volna a megtorlások szele, elégtételt követel a vörös khmer terrorért. A 2006-ban a fővárosban felállított Kambodzsai Törvényszékek Rendkívüli Kamarái (ECCC) hivatottak a népirtás, háborús és emberiesség elleni bűntettek vádjai alapján bíróság elé állított még élő khmer vezetők (köztük a fő ideológus, Nuon Chea) elítélésére. Azonban a mostani kormányban hivatalt vállaló tagokkal kapcsolatban lévő vörös khmerek és leszármazottaik még megnehezíthetik az igazságtételt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?