A Stasi a besúgó és az áldozat emlékezetében

Dorothee Wierling német társadalomtörténész tanulmányában a keletnémet államvédelmi hatóság emlékezetét vizsgálja személyes visszaemlékezéseken keresztül. Megközelítése egyedi, mert a Stasi történetével foglalkozó munkák magára a hatalmi szervezetre, és nem annak társadalmi hatásaira összpontosítanak. Wierling azonban az áldozatok és a szervezet munkatársainak visszaemlékezései alapján különböző elbeszélési mintákat állít fel.

Elsődleges elbeszélői mintaként a hallgatást jelöli meg a kutató. A Stasival kapcsolatba hozható emlékek eltitkolásának okai három csoportba oszthatók: az egykori keletnémet polgárok vagy azért hallgatnak, mert nem kerültek kapcsolatba az államvédelemmel, vagy éppenséggel annak aktív része voltak, illetve megalázott áldozatokként szégyenérzetet éreznek. Egy másik, egykori NDK polgárok visszaemlékezéseiben felbukkanó mintára jellemző, hogy a Stasit mint egy mindenhol jelenlévő, titokzatos szervet határozzák meg.

A többi elbeszélési móddal ellentétben a harmadik esetben az állami erőszakszervezetet egy az NDK részét képező, szükséges hivatalként határozzák meg, amely a mindennapi élet része. Így tekint az egykori hivatalra az egykori Stasi-munkatársak jelentős része is, akik „normalizálni” akarják a keletnémet állampárt pajzsaként szolgáló szervezet tevékenységét. Szerintük a Stasi tevékenysége szükséges volt, a megfigyelés nem egyes egyéneket célzott, hanem általánosabb folyamatokról akart képet alkotni, mint például a termelés, fel akarta kutatni és meg akarta szüntetni a társadalmi elégedetlenség okait, illetve tájákoztatta az NDK vezetőit az ország reális helyzetéről.

Az egyik legérdekesebb és egyben a Stasi belső összefüggéseit leginkább sejtető elbeszélői minta az állami erőszakszervezetet egy családhoz hasonlítja: az államvédelmi szerv ily módon való leírása leginkább a szervezet olyan tagjainál figyelhető megy, akik családilag is kötődtek a keletnémet állampárthoz, vagy annak „pajzsához”.Wierling szerint a szervezet famíliának tekintése a Stasi dolgozók önképének gyakori eleme volt.

A megfigyeltek és áldozatok jelentős részére jellemző elbeszélési minta a kitartásra és a Stasi kijátszására helyezi a hangsúlyt; az egykori áldozatok itt mindig megjelölnek egy lelki, vagy társadalmi forrást, ami segítette őket az államvédelmi szervezet legyőzésében.

Egy másik, eltérő elbeszélési mód a Stasit, mint halálos ellenfélként határozza meg. Wierling szerint a személyes visszaemlékezések fontos forrásszerepe van, mert ha a Stasi-jelentésekkel együtt vizsgáljuk őket, akkor képet adhatnak a pártállam erőszakszervezetének társadalmi hatásairól.

A német történész tanulmánya fontos lehet a magyar viszonylatban – a Kádár-korszak ügynökmúltjának tekintetében – is, mert mind a két szocialista blokkba tartozó országban hasonló mechanizmusok szerint működtek az államvédelmi szervek.

A cikk a Betekintő legújabb számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2021

• A táskák története
• Magyarországi népszámlálások 1920–1990 között
• Rákosi Mátyás népes családja
• A rock and roll rugói
• Hét pusztító fertőzés
• A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim
  
• Magyar szülésznők szerveződése a századfordulón
• A „másik” Rajk
• A gyűjtögető Jan van der Heyden