Velence elsüllyedt szigete

Egy hatszáz éve elsüllyedt titokzatos sziget került újra napvilágra Velencében. A szigeten megtalálták a "Földközi-tenger királynőjét", a világ egyetlen épségben megmaradt középkori gályáját. Az eddig példátlan feltárás első lépéseként a régészek 600 facölöppel körbekerítették a szigetet. Majd a cölöp-csapdába rekedt vizet 5 hatalmas szivattyúval eltávolították az egész területről, s így végre ismét napvilágra került a kb. 8000 négyzetméter nagyságú sziget és két korabeli hajó. A pár nap alatt kiszárított területen pontosan kivehető a sziget körvonala, és ismét látható az ágoston-rendi szerzetesek monostorának néhány fala. A kis sziget nagy részét a monostor épülete foglalta el. Most az épület körüli kikövezett járdák is előkerültek. Elsüllyedése előtt, 1328 körül a szigeten élő szerzetesek kétségbeesésükben meglepő módon próbálták megmenteni lakhelyüket: két hajót süllyesztettek el, hogy visszaszorítsák a vizet. A szerzetesek aggodalmát szigetük iránt egy korabeli dokumentum is tanúsítja, melyet Miklós perjel intézett a velencei szenátushoz, a kormányzat segítségét kérve a sziget megmentéséhez. A terv mindössze néhány évtizedig működött: a sziget 1348-ra teljesen elnéptelenedett; ekkor tört ki a híres pestisjárvány, amelyet Boccaccio is megörökített a Dekameronban. Ennek a járványnak a velencei áldozatait a boccalamai Szent Márk-sziget temetőjében temették el. A mostani feltárás során a sziget északi részén láthatóvá váltak a betegségtől eldeformálódott csontvázak százai is. Végül Szent Márk szigete megadta magát a tengernek, és szép lassan teljesen meg is feledkeztek róla. 1969-ben azonban váratlanul ismét a figyelem középpontjába került: ekkor bukkantak rá a mindössze két méteres mélységben szunnyadó szigetre. "A szerzetesek különleges mentési akciójának egyedülálló módon őrizte meg a szigeten talált hajótesteket. Ezek a hajók csak fűszereket és hasonló könnyű rakományt szállítottak. Az óceán fenekén nem találtunk egyetlen ilyen gályát sem. Végre leleplezhetjük a velencei hajóács mesterek titkait" - nyilatkozta Marco D'Agostino régész. Az egyik egy 38 méter hosszú gálya, melyet a "Földközi-tenger Királynőjeként" ismertek a középkorban, háborúskodásra és kereskedésre egyaránt használták. A több száz evezős által hajtott hajó pályája a 16. században kezdett lefelé ívelni, amikor olcsóbb gályákkal váltották fel. A másik hajóroncs még érdekesebb. "Olyan fajta, amivel még sohasem találkoztunk. Lapos alja arra utal, hogy valószínűleg kereskedelmi célokra használták" - mondta D'Agostino a munkálatok megkezdése előtt. Amint a roncsok és a sziget kiemelkedtek a sárból, a régészek megerősítették, hogy valóban egy nagy méretű uszályról van szó. A kereskedők a hajóval a Velencénél az Adriai-tengerbe torkolló Brenta folyón egészen Pádováig tudták szállítani portékáikat. A szerzetesek a gályát és a 25 méteres kereskedő hajót sárral töltötték meg, majd elsüllyesztették, és cölöpökkel erősítették a tenger fenekéhez. A két járművön gyorsan és óvatosan kellett a vizsgálatokat elvégezni, mert miután a több száz éves, fából készült építmények kikerülnek a konzerváló hatású tengervízből, hamar kiszáradnak. Így a kutatócsoportnak összesen tíz nap áll rendelkezésére a különböző vizsgálatok elvégzésére - ennél hosszabb idő alatt ugyanis a levegővel való érintkezés kárt tehetne a hajókban. Ezért a vizsgálatok alatt folyamatosan, éjjel-nappal tengervízzel permetezik őket. "Mert ha a faanyag kicsit is kiszáradna, az egyedülálló kincsek örökre elvesznének" - mondta D'Agostino, és hozzátette, hogy "ez a máig ismert egyetlen, majdnem teljes épségben előkerült középkori gálya." Rengeteg munka vár e néhány nap alatt a régészekre. Alaposan dokumentálniuk kell a hajókat. Részletesen tanulmányozni fogják felépítésüket, és a technikát, melyet a középkori mesterek alkalmaztak. A hajótesteket minden irányból lefényképezik, és a szigetről is rengeteg fotó készül. A felvételek segítségével a későbbiekben számítógépen élethű modellek készülhetnek. A szigetet körülvevő cölöpkerítéshez ponton-hidat erősítettek, amelyre óriási daru került. A daru kosarából valamint helikopterről közeli, pontos felvételeket tudtak készíteni. Végül kiemelik a cölöpöket és San Marcót és a hajókat ismét visszaadják a tengernek: ez tartósításuk legmegbízhatóbb, egyben legolcsóbb módja. "Voltak Velencében ennél őrültebb elképzelések is: például a mozgatható kapurendszer, mellyel az áradásoktól próbálták megóvni a várost" - vélekedik Edmund Penning-Rowsell, a az angliai Middlesex Egyetem professzora. "Le vagyok nyűgözve, hogy láthatjuk azokat a hajókat, melyeket a tizennegyedik századi Velencében használtak."