Teréz anyát követelik az albánok

2009. október 16. 11:04 BBC News, The Daily Telegraph

Albánia hivatalosan is magának követeli Teréz anya földi maradványait, mondván a 2003-ban boldoggá avatott nő teljesen jogtalanul nyugszik indiai földben. India azonban minden hasonló kérést elutasított, és szerintük a balkáni állam kérése "egyszerűen abszurd".

Korábban

Bár a katolikus apáca egész életét Indiában töltötte, és ott is halt meg, Sali Berisha, albán miniszterelnök jövő augusztusig, a nő születésének 100. évfordulójáig mindenképp hazavinné annak földi maradványait. A sajtónak adott nyilatkozatai nagyon optimisták voltak: ezek szerint a tárgyalások épphogy csak megkezdődtek, és egyre intenzívebbek lesznek majd az elkövetkezendő hónapokban.

A kérés azonban nagyon sok indiait feldühített, hiszen szerintük Teréz anya neve mára egybeforrott Kalkuttával. Mások attól tartanak, hogy a maradványok esetleges visszaadása egy sokkal komolyabb etnikai vitához vezethet Macedónia és Albánia között, hiszen az apáca szülőhelye ma a Macedón Köztársaság székhelye, akik Agnes Gonxha Bojaxhiut nemzetiségét sem ismerik el.

Agnes Gonxha Bojaxhiut, kisbirtokos albán parasztok lánya 1910. augusztus 27-én született Szkopjéban. 12 éves korában, a katolikus elemi iskola tanulójaként szólította fel egy belső hang a szegények megsegítésére. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre: 18 évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel, s felvette a Teréz nővér nevet (Lisieux-i Szent Teréz után). 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint "Jézus jegyese" lett "az örökkévalóságig", és ekkor kapta a Teréz anya nevet.

1946-ban, miközben Dardzsilingba utazott, hogy tüdőbetegségét kezeltesse, meghallotta a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Indiában a mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kapott tanári tevékenysége feladására. 1948-ban bocsátották el rendjéből, 1949-ben felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később egyenruhává lett jellegzetes öltözékét, a fehér szárit kék szegélycsíkokkal. Tovább Teréz anya részletes életrajzához

Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. Már halála után két héttel felállították életnagyságú szobrát az általa vezetett rendház előtt, azóta szobra van Rómában és Albániában is. Hazájában róla nevezték el a tiranai repülőteret, majd nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját. A már életében szentként tisztelt Teréz anya boldoggá avatási folyamata halála után két évvel, 1999. július 26-án kezdődött, miután II. János Pál pápa eltekintett az egyébként szokásos ötéves várakozási időtől.

A rendszerint több évtizedig eltartó folyamat ezután is rendkívüli gyorsasággal haladt: a Vatikán 2002 októberében elismerte a boldoggá avatáshoz szükséges feltételt, majd II. János Pál pápa 2002. december 20-án lezárta a boldoggá avatási eljárást. (A katolikus egyház történetében Teréz anyát avatták boldoggá a legrövidebb idő alatt, az egyházi eljárás idejét tekintve csak Szent Ferenc előzi meg, aki halála után két évvel lett a katolikus egyház szentje.) A boldoggá avatási szertartásra 2003. október 19-én került sor, az új boldoggal kapcsolatos megemlékezések és ünnepségek napjának a pápa szeptember 5-ét ajánlotta.