Amerika az atombomba bevetését elrendelő Trumanra emlékezik

2009. május 8. 10:32 MTI

Truman amerikai elnök 125 éve született. Saját idejében honfitársai valóban nem tartották sokra, ma azonban a legnagyobbak között emlegetik.

Korábban

"Nem voltam nagy elnök, de mondhatom, jó érzés volt, hogy megpróbálhattam azzá válni" - mondta a Fehér Házból távozó Harry S. Truman, aki százhuszonöt éve, 1884. május 8-án született. Szegény Missouri állambeli farmercsaládból származott, így felsőfokú tanulmányokat nem is folytatott, csak a családi gazdaságot vezette és közben sokat olvasott. Az első világháborúból századosként szerelt le, ezután ruhaüzletet nyitott, amely gyorsan csődbe ment. Demokrata színekben Kansas államban kezdett politizálni, majd 1934-ben szenátorrá választották, a második világháború idején a szenátus hadfelszerelési bizottságát vezette. Roosevelt utolsó ciklusában őt választotta alelnökének, de a fontos döntésekbe nem vonta be, így - nehéz ugyan elképzelni - még az atomprogramról sem tudott.

1945. április 12-én Roosevelt meghalt, s Truman - nyolcvankét napi alelnökösködés után - előlépett az Egyesült Államok 33. elnökének. Bár a külpolitikában teljesen járatlan volt, azonnal fontos döntések meghozatalára kényszerült. Az 1945. júliusi potsdami konferencián találkozott Sztálinnal, aki nem tett rá kedvező benyomást, s itt ismerte fel, hogy a Szovjetunióval történő együttműködés politikája nem lesz folytatható. Hazatérőben értesült az atombomba sikeres kipróbálásáról, s elrendelte bevetését Hirosima és Nagaszaki ellen. Truman a háború mielőbbi befejezése és az amerikai katonák életének megkímélése érdekében határozott így, később pedig minden alkalommal - a koreai háborúban is - elutasította az atomfegyver használatát.

A hidegháború nyitóakkordjaként Truman 1947-ben meghirdette "a fegyveres kisebbségek erőszakosságának kitett vagy külső nyomásnak alávetett szabad népek" támogatásáról szóló doktrínáját, azaz a kommunista terjeszkedés feltartóztatását sürgető Truman-doktrínát. A doktrína gazdaságpolitikai eleme volt az ugyancsak 1947-ben bejelentett Marshall-terv, a háborúban kivérzett európai országoknak az újjáépítéshez kínált segély, majd biztonságpolitikai tekintetben a NATO 1949-es létrehozása.

A belpolitikától Truman távol tartotta magát, ezért 1948-ban kevés esélyt adtak neki. A választás napján egy újság már meg is írta vereségét, azonban mégis megfordította az utolsó televízió nélküli kampányt s kivívta újraválasztását. Második ciklusára a koreai háború és a hidegháború elmélyülése nyomta rá bélyegét, de mind nagyobb mértékben fordult belpolitikai kérdések felé. Elrendelte a faji elkülönítés megszüntetését a kormányhivatalokban és a fegyveres erőknél, meghirdette a "Fair Dealt", a szociális és polgárjogi törvények megalkotását. 1952-ben már nem indult a választáson, magánemberként élt Kansas Cityben 1972. december 26-án bekövetkezett haláláig.

A szemüveges, jelentéktelen külsejű Truman az addigi legnépszerűtlenebb elnökként lépett le a színről. 1969-ben viszont már hetedik volt a Gallup felmérésén, amelyben évről-évre Amerika legszimpatikusabb embereit keresik. Ma pedig "nagy elnökként" emlékeznek rá, aki erkölcsi alapon tett különbséget a jó és a rossz között.