Kivitelezhetetlen maradt a szürrealista Kámaszútra utolsó pozíciója

A könyv középpontjában egy eddig nem publikált dokumentum áll, amelyből kiderül, hogy 1927 végétől 1928 elejéig neves szürrealisták, köztük André Breton, Paul Éluard, Louis Aragon, Benjamin Péret, tizenkét olyan szeánszot tartottak, amelyekben a nők külső és belső értékeit pontozták egytől húszig és hibáikat is ugyanígy.

Felállítottak egy listát, amely mintegy 50 jellemzőt sorolt fel. Az eredmény elég homogén volt: a legtöbb pluszpontot a szem, a tekintet, a mell, a nyak és a kéz kapta. A vetkőzés módját, a tisztaságot, a kezdeményezőképességet többre értékelték, mint a hangot, vagy a testmagasságot.

Az elegancia és a jómodor nullát kapott. A legtöbbet, plusz húsz pontot a szellemi szabadság, a perverzitás és az extravagancia aratta. Az első összejöveteleken még jelen lévő Simone, Breton felesége hamar abbahagyta a játékot, mert "idiótának" tartotta.

Az "őrült szerelmet" illetően Breton volt az egyetlen, aki azt vallotta, hogy hisz a monogámiában. És csaknem egyedül maradt mindenkivel szemben a homoszexualitás elutasításában. A többség azonban nem érintettsége miatt fogadta el elvben.

Megvitatták a poligámia problémáját is. Péret tette fel a kérdést, hogy lehet-e valakivel szeretkezni, miközben egy másik nőt szeretünk. Volt, aki valószínűnek tartotta, Aragon azonban azon a véleményen volt, hogy csak abban az esetben, ha egyszerű kalandról van szó.

Hosszú beszélgetéseiket a szexuális morálról 1930-ban foglalta össze Breton és Éluard a Szeplőtelen fogantatásban, abban a szentségtörő szürrealista Kámaszútrában, amelyben taglalják és nevet adnak a szeretkezés 32 pozitúrájának. (Ez pontosan feleannyi, mint amennyiről az eredeti indiai műben szó van). Az utolsót, a legbonyolultabbat elnevezték Északi Fénynek, de ez olyan kacifántos, hogy még a legnevesebb éjszakai lokálok ismertetőfüzetei sem tudják bemutatni.

Szabadosságuk mellett azonban a szürrealisták sem tudtak teljesen elszakadni a régi romantikus szerelemtől. Sőt, Breton szerint a szerelem és a költészet az egyén végső megnyilvánulása a semmivel szemben - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

(Múlt-kor/MTI)