Rehabilitálták az utolsó svájci boszorkányt

A rehabilitálást 37-29 arányban szavazták meg a honatyák. A döntés ugyanakkor a protestáns egyház helyi személyiségeinél nem aratott tetszést, mivel úgy vélték: `nehéz bizonyítani valakinek az ártatlanságát 225 év után`.

Anna Göldi szegény családból származott és Glarusban, a kanton székhelyén dolgozott nevelőnőként egy doktornál, akinek öt lánya közül az egyik az ételébe került tűktől és egyéb szúrós tárgyaktól megbetegedett. A gyanú Göldire terelődött, aki kínzások alatt bevallotta tettét és elismerte, hogy lepaktált az ördöggel.

A valóság azonban az akkori mendemondák szerint az lehetett, hogy a lány az orvos szeretője volt és a férfi így akart megszabadulni egy kényelmetlenné vált kapcsolattól. Akkoriban a boszorkányperek már kezdtek népszerűtlenné válni, így Göldit nem égették meg, mint általában a "boszorkányokat", hanem lefejezték mint méregkeverőt.

1991-ben film készült a szerencsétlen lányról, amely valóságos Göldi-mániát robbantott ki. Televíziós dokumentumfilmek láttak napvilágot, létrehoztak egy múzeumot a tiszteletére, ahol kiállították a per iratait, a kínzásához használt eszközöket. Cikkek, könyvek jelentek meg szomorú sorsáról, sőt Mollisban egy kis utcát is elneveztek róla.

Az 1490-től Európa-szerte megindult boszorkányperekben három évszázad alatt 100 ezer embert égettek meg - az áldozatok több mint 80 százaléka nő volt. Boszorkányságnak ítéltek mindent, amit nem tudtak, vagy nem akartak megmagyarázni. Boszorkányság ürügyén szabadultak meg a veszedelmesnek ítélt tanok hirdetőitől, politikai ellenfelektől, gyógyítóktól, de mentális betegektől és örökösöktől is. A máglyák tüze minden problémát megoldani látszott.

(Múlt-kor/MTI)