Negyedik válaszútjához ért a magyar zsidóság 1956-ban
2006. október 24. 11:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15219
A magyarországi zsidóság és az 1956-os forradalom kapcsolatáról tartottak tudományos konferenciát vasárnap Budapesten, a Scheiber Sándor Gimnáziumban.
A civil társadalom szétverése
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Országos Rabbiképző Intézet-Zsidó Egyetem közös történészkonferenciáját megnyitó Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke a tudományos tanácskozás címét, az `Ismét válaszúton - a magyar zsidóság és az '56-os forradalom` elemezve elmondta, hogy a magyar zsidóság az 1848-49-es szabadságharc, az 1867 utáni asszimilációs folyamatok és a második világháborús holokausztot követően 1956-ban `negyedszer is válaszút` elé került. A zsidóság dilemmája az volt, hogy maradjon-e, vagy válasszon inkább új hazát az ismét megjelenő antiszemitizmus miatt; a magyar zsidók túlnyomó része nem ment sehova, kitartott Magyarország mellett - jelentette ki Feldmájer Péter.
"Szétverték a civil társadalmat" - utalt Stark Tamás arra, hogy 1948 és 1953 között több mint 1500 civil szervezet működését szüntették be hatalmi eszközökkel. A társadalom meggyengüléséhez hozzájárult a többszörös adóteherrel sújtott és ezáltal "megroggyant" parasztság helyzete, valamint a minőségromlással járó "oktatási forradalom", amelynek következményeként 1950 és 1955 között négyszer annyian lettek felsőoktatási intézmények hallgatói, mint korábban. "Az '56-os forradalomnak nem volt ideológiája, de volt programja és volt szellemisége. Ebből következett az, hogy a demokrácia közvetlen módszereit felhasználva egy hihetetlenül gyors önszerveződési folyamat kezdődött meg a magyar társadalomban" - mutatott rá a történész.
Ahol elégedetlenség volt, ott mindig bevetették a zsidóellenességet
Az 50 évvel ezelőtti forradalom antiszemita jelenségeit felelevenítő előadásában Haraszti György egyetemi tanár arról beszélt, hogy a zsidóságot ért, viszonylag nem túl jelentős számú atrocitás `eltúlzása` közös érdeke volt az államnak és az akkori zsidó hitközségi vezetőknek egyaránt. A hatalom egyenlőségjelet tett az antiszemitizmus és a kommunizmusellenes megnyilvánulások közé, előbbit felhasználta a rendszer védelmében - mondta. `Budapesten '56-ban a zsidó kérdés nem igazán játszott szerepet`- jelentette ki, hozzátéve, hogy ha voltak is a forradalom napjaiban az utcán `hőzöngések, a többség inkább csitította` a rasszista megnyilvánulókat. Haraszti György elmondta: október 23-a és november 4-e között 21 feljegyzett antiszemita atrocitás történt az országban, igaz, - hangsúlyozta - ezeknek vidéki településen voltak halálos áldozatai is.Elemzésében az egyetemi tanár utalt arra is, hogy az 1956-ban ismét felszínre törő antiszemitizmus egy `csapda` következményeként abból alakulhatott ki, hogy 1945 után - a magyar zsidóság történetében először - lehetőség nyílt arra, hogy zsidó származásúak is - például Gerő Ernő, Rákosi Mátyás vagy Péter Gábor vezetői pozícióba juthassanak. A forradalom mintegy 200 ezer magyar emigránsa között 20-25 ezer zsidó is az ország elhagyása mellett döntött - közöttük nagyon sok volt a fiatal - ennek a `demográfiai pusztulásnak` máig ható nyoma világosan érzékelhető mai társadalmunkban.
`Ahol elégedetlenség volt, ott mindig bevetették a zsidóellenességet` - mondta az 1956-os forradalom zsidó szemmel című előadásában Domán István főrabbi. Szubjektív múltidézésében kiemelte: a demokratikus változásokat szorgalmazók körében nagy számban voltak zsidó származásúak is, közülük sokan vesztették életüket a fegyveres harcokban.
(Múlt-kor/MTI)